Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-18 / 37. szám

— próbálják meg a századok nyomorai által megedzett prot. buzgóságot. Az ily esetek által előlálló nehézség elhárítása a telietó'sbek-, s lelkészeknek fogna lenni erkölcsi kötelességük. Vannak ugyanis a prot. egyháznak oly vagyonos tagjai, kik tartozásukon tál lennének képesek az egyetem alaptőkéjéhez járulni; az ilyenek a teljesen tehetlen tagokért tartozásukat befizethetnék. S az egyházközségekben ha önkéntes ajánlatokból ki nem telnék az évenként fizetendő összeg, az egyházi elöljárók által a helyi viszonyokhoz képest meghatározandó kulcs szerint is kivettethetnék az. Még más módja is van a legszegényebbek egyetemérdekü megadóztatásának. Hazánk minden helyiségén kínálkozik bizonyos keresetág, melyből időnként pénz állítható elő, smely különösen a szegény kézi munkás osztály által szokott teljesíttetni. Igy — én tudok vidékeket, — melyeken vagyontalan egyházközségek, olykor-olykor egyházuknak, közerővel, s évenként egy-két nap feláldozásával végzett vállalatból szép mennyiséget biztosítnak. A lelkésznek ily vállalatokra serkentő szavai — bizton hiszem, — hogy az egyetem érdekében sem hangzanának el hívei között pusztában kiáltónak szavaiként. — De miért beszélek én nálamnál hivatalukat értőbb, s praktikusabb egyéneknek! 0 én csak véleményt fejeztem ki arra nézve, hogy miként volna előállítandó az egyetem létesítéséhez szükségelt pénzalap; de nem ugy azonban, hogy az elmondottat tartanám egyedüli, s legjobb módnak; én, mihelyt valaki jobbat ajánl, véleményemet elismeréssel visszavonom. Győzzön a jobb. Hanem a nagyt. Hajnal Abel ur által 4 pontban foglalt módokra észrevételemet kénytelennek érzem magamat megtenni azért, mivel az azon módok által bejövendő pénzt én nem látom elégségesnek egyetemi pénzalapul. Mert 1-ör A prot. pesti főiskolára a múlt évtizdben tett önkéntes ajánlatok, ha a prot. egyetem alaptőkéjéül lennének is tekintendők. 2-or A kerületi főiskolák jogtanszaki alaptőkéinek kamatai, ha megengedtetnék is, hogy hova az ujabb viszonyok kívánalmai miatt — ideiglenesen — kapcsoltattak, t. i: a többi, — vagy épen specifice a theologiai szak fentartására kellő közjövedelemből kivonatván, annak megingatásával az egyetem jövedelem forrásai lennének, 3-or Minden magyarhoni prot. főúr és birtokos felkéretnék, hogy áldozatkészséggel, s tehetsége szerint a prot. egyetem létesítéséhez kegyes adománynyal járulni szíveskedjék, — s végre 4-er Minden prot. egyház lélekszámarányban járulna évenként minden lélektől fizetendő egy-egy kr., vagy ha a szükségletek fedezése megengedné, fél pkrral: számtani megmutatás nélkül kérdésül marad fen, váljon ezen négy pontban foglalt kútforrások elegendők lennének-e a prot. egyetem létesítéséhez? En azt mondom — aligha! Mert a pesti prot. főiskolára tett alapítványok tömegét ugyan nem ismerem, de egyelőre — alig hiszem, — hogy tetemes legyen. Az egyes kerületi iskolák közjövedelméhez kapcsolt, u. m. jogtanszaki alap kamatai, ha a theologiai, praeparandiai, vagy gymnasiumi intézetek fentartására fordíttatnak is — a mostani válságos időkben — elvan érve az alapítók célja, mert ők azon tőkék alapításával nem épen a jogtan, — mint s inkább a protestánsok tudományos tekintetben általános fejlődését tárták szem előtt, s azon iskoláknak alapíták, hol most is használtatnak. Ha kivonatnának is azonban azok közjövedelmeiből, alig ütnék meg a szükségelt alapösszeg egy huszadrészét. — Magyarhon prot. főurai mindig megtették mit tőlök joggal várhatánk, az egyetem érdekébein felszólítást is, — hiszem — oliajtott eredmény fogná részükről követni; de csak is a mostani viszonyokhoz képest. Tudjuk a magyarhoni földbirtokos birtokaira mennyi teher nehezedik, tudjuk mennyi más közcélú intézetek, biztosítási, — nemzeti színház, — írói, — színészi nyugdíjintézet; az egyházmegyékben özvegy-árva pénztár; kerületi iskolák, képezdék, gymnasiumok stb. stb. — fentartásához kell járulniok az idő viharos járása miatt oly szükkörli jövedelemből. Az általok'a prot. egyetem létesítésére teendő ajánlatok nagyszerűségéhez tehát — oly arányban, mily nagyszerű a cél, — ez idő szerint, — nem buzgalom-, hanem pénzhiány miatt — nem lehet nagyon sokat bizni. A 4-ik pont alatti öriadóztatást látom én az egyetem létesítése legbiztosabb szinte egyedüli módjának; de nem oly arányban, mint nagyt. Hajnal Abel ur óhajtja, t. i. legnagyobb mértékben egy-egy pkrjával, mert az három milliónak vévén fel a pr. lelkek számát, 50,000 pftot. tenne, mi az évenkénti szükségletnek, — ha már actu folyamban volna is az egyetem működése, s annyi mindent nem kellene még addig előállítanunk, — legfölebb is csak egyharmadát képezné. E miatt látom célszerűbbnek a fejenkénti egyszermindenkorra tiz év alatt fizetendő egy-egy pftot., melynek évenkénti 6%-je 3% plu\, s így majd négyannyi mint amaz. S csak a legszegényebb rész adójának pótlására, — minthogy az több helyen nagyon is szükséges, — kellene aztán prot. fŐ- és birtokos uraink segélyét igénybe venni. —- Hogy ismét ez adónak tiz év> alatt az egyetemi pénztárba részletenként, — de mindig kamatjávali befizetését véleményezem, annak oka a fölebbmondottakból kitűnik. III. Mit fognánk tenni e pénzzel? E kérdésre nagyon természetes felelet: magyar prot. egyetemet létesítünk. Egyetem fenállásához tanerők, s taneszközök kívántatnak meg. Az első rovatba esnek a működő tanárok, a 2-dikba egyeten. , "^et, könyvtár, muzeumok stb. stb. Ha pénzünk van, n taneszközöket, ha nem egyszerre is, de időnként előállíthatjuk. Nagyobb kérdés a tanerők, — a tanári személyzet előállítása. A berlini egyetemben az 1855-ik évben 161 tanár működött. — Hogy szabályzóul ismét a berlini egyetemet, — e nemben talán a legteljesebbet veszem fel, annak okát világosan fogja látni az, ki igényemet egy magyar prot. egyetemre nézve ismeri. En ezt olyannak óhajtóm, hogy az egyetemek között kitűnő, s a berlini „Fridrik Wilmos egyetem"