Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-18 / 37. szám

mellett, — ha mindjárt nem is, de pár tized elforgá­sa után — megállható legyen. — Tehát a berlini egyetemben egy-egy évben, — rendes, — rendkí­vüli és magán — összesen 161 tanár működik. Le­húzva e számból az orvosi szakban működők számát, mintegy 125. Ebből ismét csak a rendes tanárokat véve, körülbelül 40 rendes tanár szükséges az egye­temi három — theologiai, jogi, pliilosopliiai — tan­szakhoz. Ha most eltekintünk Magyarhon prot. tu­dományos férfiam, találunk-e közöttük 40 — telje­sen kiképzett, szakavatott, s a tanári terhes pályára magát elszánt tudóst. En azt mondom, a kívánatnak mindenben teljesen megfelelőt aligha találunk. Nem azért, mintha Magyarország prot. tudósokban egyál­talában hiányt szenvedne, hanem mert vannak ná­lunk tudományos férfiak, kik bár szakavatottak le­hetnek , de a tanári pálya kényelmetlenségeivel ha tudnának is, nem igen akarnának megbarátkozni. Ha igaz tehát az, — mi szerintem igaz, — hogy egy vagy más oknál fogva nincs annyi tudós férfiunk, kikkel az egyetemi tanárállomásokat actu betölthet­nők, oda kellene törekedni, hogy legyen. Az éven­kénti kamat felhasználása tehát a taneszközök előál­lításán kivül, a tanerők képeztetése által is igénybe vétetnék. Míg t. i. a felállítandó egyetemi épület felsze­relések által tanításképessé tétetnék, addig a talán pályázat utján jelentkező tanári személyzet egyetemi költségen, a működéseik eredményébői kitünőkül is­mert külföldi egyetemekbe küldetnék, hol magát kiki leendő szakmájában tökélyesítené, tudósi címet s oklevelet nyerne, különböző egyetemek melátoga­tása alkalmával az egyetemi szerkezetet tanulmá­nyozná , szóval, magát egyetemi tanárságra biztosan elkészítené, hogy aztán mire elkészülnének az anya­gi eszközök, ne hiányzanék a szellemi erő se. Ezt kellene nekünk — szerintem — az egyetem megnyi­tásáig az egyetemi pénzalap kamatával tennünk. IV. Mit kellene előlegesen tennünk, hogy a fenebb elsoroltak a t tehessük? Hogy egy magyarhoni prot. egyetem felállítá­sának elhatározása csakis egy magyarhoni egyete­mes prot. zsinat hatáskörébe tartozik: minden átlát­ja, ki az így felállítandó egyetem prot. szempontbóli horderejét elismeri. De mikor fog megtörténni óhajt­va várt, — viszonyainknál fogva végetlenül szüksé­ges , — épen azért reménybe helyzett zsinat ? . . . azt csak a jóságos Isten, s a prot, alattvalói javát, boldogságát szivén hordó kormány, — kinek akara­tától függ — tudhatja biztosan. Míg tehát az az iste­ni s királyi ke/T* lí után összeülhetne, ez érdem­ben határozatna, s határozataira legfelsőbb szente­sítést nyerhetne: addig nekünk nem lehet, — Önma­gunk iránti kötelességből folyólag nem szabad tétle­nül maradnunk. Az előleges munkálatok megtétele, — a fölebb említett önkéntes adó megszavazása, — az egyetemi szerkezetnek legalább főbb vonásokban elkészítése, — épületnek helyiségkijelölése, megvé­tele, s talán felállításának megkezdése, — a majdan beállítandó tanári személyzet létesítése végett pályá­zat hirdetésére — stb. stb. a minden prot. superin­tendentiák superintendensei, s quasi főgondnokai — mint bizottmány által tartathatnék értekezlet, s en­nek az egyetem érdekében tett munkálatai, mindkét prot. felekezet által ahoztartás végett elfogadtatván : megkezdetnének, s célhoz, — legalább célfelé — se­gíttetnének az egyetemi munkálatok. A majdan ösz­szeülendő zsinat pedig e bizottmány munkálatait ma­gáénak fogadván, a szervezetet teljesen megállapítva, az ügyet végleg keresztül vinné. Én bizton hiszem, hogy a birodalom határain belől elismert egyházak — az alattvalók érdekével összhangzó fej lését szivén viselő m. kormány, egy minden tekintetben célszerű magyar prot. egyetem felállíthatásától, nem fogná megtagadni legkegyelmesebb engedélyét. Föl azért prot. testvérim! vegyük jelmondatul magunknak az uralkodó symbolumát: „viribus uni­tis." Egyesült erővel akarjuk, egyesült erővel vigyük ki azt, hogy Magyarhonban, Pesten, az ország szivé­ben — legrövidebb idő alatt —• magyar prot. egyetem létesüljön! Vajha ugy lenne!! A presbyteri rendszer történeti fejlődése. (Vége.) 2-szor. A presbyteri szerkezet a békessé­get és egységet fen tartja. A tiszta tudomány mellett semmisem fontosabb az egyházra nézve, mert az egység önmaga, és a békesség más egyházak irányában. Mert az egység és béke az erőnek forrása az egyházra nézve, a vallást illetőleg pedig hatha­tós ajánlat a világ előtt. Az egyházkormány presbyteri for­mája már mindenek felett célhoz vezető. Ugyanis minthogy a tudomány tisztaságát megőrzi, okvetlen a békét is hatha­tósan előmozdítja, mint a mely a tiszta tudományon alapul. Mitsem foglal magában ezen egyházi alkotmány, a mi az egységet megzavarná; — olyan tannak — mely a valódi keresztyént az egyháztól elidegenítené — helyt nem ád, s ennél fogva szakadásokra okot nem nyújt. Az egyház leg­csekélyebb tagjának is, ha valamely vallási ügyet illetőleg nehézsége forogna fen , jogában áll ügyét fölebbviteli úton az egyház képviselőinek hatósága elé terjeszteni, s így azon egyház Ítéletét elvárni, melynek ő is tagja. A presbyteri alkotmánynál minden rész összefügg a másikkal. Egyik sem mondhatja ezt: nincs semmi szüksé­gem rád. Az egyház minden tagja érzi azt, miszerint nincs isolálva és hogy a képviselők (esperes, superintendens) által az egészszel össze van köttetve. A mennyiben pedig a lelké­szek és presbyterek a gyülekezet ügyei feletti tanácskozá­sokban gyakran találkoznak egymással, ez által a közre­működés lelke és a kölcsönös szeretet hathatósan előmoz­dittatik, ugy hogy az egész egy jól rendezett és vezetett családi tekintetet nyer. Természetesen azok, kik ezen egy­házi formát a gyűléseken itt ott fölmerülő heves viták után akarják egyedül csak megítélni, azt állítják, miszerint ezek a békének hátrányára szolgálnak, ha ugyan az egységet fel nem bontják. De ezen állítás alaptalansága csakhamar ki­tetszik, meggondolva azt, miszerint a nagyfontosságú kér­déseket nem lehet feláldozni véleménybeli accommodatio­nak annyival inkább, mivel sokszor eszmecsere után töltet­nek be a hézagok, nyugtatnak meg a kedélyek és hozatik egymáshoz közelebb a szív. De meg bármely egyházi forma sem képes egyenlő gondolkodásmódot teremteni « bármely szerkezet mellett is .iön ejö ytlGményktilönbség.' A különb­ség azonban az, hogy míg a presbyteri szerkezettel össze­forrott gyűlések bő alkalmat nyújtanak a vélemény- és eszme-különbség kiegyenlítésére, és ennél fogva egységre ; addig más egyházi formánál hiányzik ezen előny.

Next

/
Thumbnails
Contents