Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-28 / 4. szám

egyház külügyeinek rendbetartása a feladatuk, s hogy magasabb teendőjük is van, azt, úgy hiszem, senki kétségbe vonni nem fogja. Mennyi jót lehetne eszközölni, hahogy feddhetlen életű hívek a közerkölcsiség ügyét magokévá tévén, szemügyre vennék, pl. a mértékletlenség mételyét és a.fényűzés minden jólétet aláásó ragályát. Miután a presbyterek többnyire a tehetősb osztályból valók, kiktől a lakomázás és cifrálkodás könnyen telnék, a keresztyéni részvéttel tett barátságos intés, kapcsolatban a jó példaadással, csodákat mivelhetne. Minél több embert sikeralend belevonni ez úton az egyház körűi folytatandó működésbe; minél pontosabban lesz mindeniknek kiszabva a maga hatásköre és teendője: annál szélesb alapot vetünk a majdan felépítendő alkotmányhoz, „hogy legyen az az urnák szent temploma, s„ mi mindenestől fogva növekedjünk abban, a ki fő, Krisztusban, kiből az egész test szép renddel és móddal egybeszerkeztetvén és kötöztetvén, minden tagoknak egybebocsáttatása által, minden tagok mérték szerint való belső cselekedetének ereje által a testhez illendő nevekedést vészen magának felépíttetésére, a szeretet által." Nincs e helyütt taglalni szándékom, hogy és mi arányban kellene a presbyterium teendőit kimérni ? mi viszonyban kellene azt a lelkészi és tanítói hivatalhoz tenni ? sem azt nem taglaljuk, mi módon kellene a létező presbyteriumokat kellőn kiegészíteni, a hanyatlottakat fölemelni, a hiányzókat létesíteni? mindezekre nézve prakticus lelkésztársaim tanácsait, javallatait várom. Szívesen megengedem azt is, hogy nem csekély nehézséggel fog járni e józan és korszerű intézetet mindenütt létesíteni: de épen azért említem fel a dolgot első helyen, hogy annál többen szóljanak hozzá és mutassák ki, mi és mennyi és mi renddel léttesíthető? Menjünk egy lépéssel tovább. A keresztyének egyetemes egyenlősége mellett, tagadhatatlan az is, hogy azok, kik Isten igéjének hirdetése és a kegyelemszerek kiszolgáltatása által a külső üdvrehívás teendőjére rendeltettek, a látható egyháznak központját, lelkét képezik. Számosak a példák, hol erkölcsileg elsülyedt, anyagilag tönkre jutott s mindenképen elvadult s elnyomorodott gyülekezetet egy hitbuzgó prakticus pap, istenfélelmet, rendet és szorgalmat példája által meghonosítván, virágzó jólétre emelt: megfordítva hanyag lelkipásztor sokszor több nemzedékre elható lelki és testi károkat okozhat egy gyülekezetben. Épen nem csudáljuk tehát, ha sokan jó papnöveldék felállítása és virágoztatásában akarják egyházunk felvirágzásának fő tényezőjét látni és leginkább ez uton hisznek az egyházon segíthetni. Mi is azt hisszük, hogy az evangyeliom hathatós hirdetői, sokoldalálag mívelt és hitbuzgó és a nép lelki és testi javát mindenek felett szívökön hordó lelkipásztorok nélkül az egyházi szellem teljes ereje és a községi élet virágzása ki nem fejleszthető. E tekintetből nem csak jól szervezett papnöveldék kivántatnának, hanem oly egyházi törvény szentesitette intézkedés is, melynél fogva a nyilvánosan letett szigorú érettségi! vizsgálat után a semináriumba fölvétetett papnövendék az egyháznak folytonos különös ügylete alatt állana, nemcsak tanulási folyama, hanem papjelölt! minőségben töltendő egész ideje alatt is, egész a hi4 vatalba lépésének órájáig. De mindezen előintézkedéskekel és a legjobban elrendezett papinöveldékkel is ismét csak a jövendőről gondoskodtunk. A jelen tekintetéből,a hivatalban lévő lelkipásztorok ébresztésére célzó intézedésekről és a szegényebb egyházakban lévők jobb karba1

) helyezéséről kellene gondoskodni. Az első szerintem gyakoribb komoly egyházvisitatiók és papiértekezlejf tek által volna némiképen eszközölhető; az utóbbi* pontra nézve mostani körülményeink között nehéz oly célra vezető expedienst mondani, mely a kivitelben tetemes nehézségekkel nem járna; pedig ha egyházunkon komolyan segítni akarunk, e kérdés minél elébbi megfejtésére törekednünk kell. Mind a kettőre nézve tehát formulázott javallatokat kérünk. A mi a lelkészi hivatalról mondatott, még nagyobb mértékben áll az iskolatanitói hivatalról- — Tervek, praeparandiák s több ilyfélék jó elokészitői lehetnek egy szebb jövőnek; de ha a jelen kiáltó bajokon segíteni akarunk: a most működő tanítókat kell élénkebb, észszerűbb munkásságra bírni. — Olvasó társulatokban leendő egyesülés, tanítói conferentiák és rendezett felügyelet által itt is sok történhetnék: de mennyire kivihetők e dolgok? s mi uton létesítendők, hogy a várt gyümölcsöt megteremjék? erre nézve szinte egyházi és iskolai gyakorlott férfiaink szavát hallani nem kisérdekü dolog volna. Egy további nagy fontosságú teendő a keresz-|i tyén közösség tudatából folyó jótékonyság célrave-' zető elintézése. A nyomor és inség enyhítése, árvák és özvegyek gyámohtása és végre az egyházi és iskolai élet eszközeiben §ztíkölköciő egyházak biztos és célirányos fölsegélése, oly szent keresztyéni kötelességek, melyeknek teljesítése a vallásos élet legszólóbb nyilvánulásai közé számíthatók. De ki kell ennek is szerit és rendit találni, ha azt akarjuk, hogy a hivek áldozatai által nemcsak egyesek ügyefogyottságán, hanem a szegénységi ügyön általában segítve legyen. Angol- és németországi testvéreink csodákat mívelnek jótékonysági filléreikkel, pedig aligha aránylag sokkal adakozóbbak nálunk; csakhogy adakozásuk célrafordítása rendezettebb, s azért sikeresebb. Mindezek oly egyszerű, és oly ismert dolgok, hogy méltán mondhatná valaki: Minek ilyesmivel bíbelődni, a mi egyenként már annyiszor el volt mondva? De épen az, hogy annyit beszéltünk e dolgokról, mutatja mennyire szükségesek azok, és hogy minden beszéd ellenére még eddig semmit életbe léptetni nem birtunk, csak azt bizonyítja, hogy vagy nem elég komolyan, vagy nem Ugy szóltunk a dologhoz , a mint kellene arra nézve, hogv az ige testté váljék. Szerintem az említettek életbeléptetésére s