Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-04 / 36. szám

vassuk , miszerint isteni kijelentés után minden községbe vének rendeltettek. Sehol az egész uj testamentomban sem találunk egy községet sem egyetlen egy hivatalnoknak gondja és felügyelete alá helyezve. Ha az uj testamentom megvizsgálása után a nem inspirált irók legrégibb adatait tesszük figyelmünk tárgyává, itt is ugyanezen formáját találjuk fel az egyházszerkezetnek. Ugyanis az egyházigazgatás formája Ignác idejében, — mint ez leveleiből olvasható, — nyilván presbyteri. Minden egyes községben papról, presbyterekről és diakonokról emlékezik, s azt állítja, miszerint ezen hivatalnokok miuden egyházi gyűlésekben jelen voltak, s világos szavakban tudatja, hogy a pap elnöksége alatt a presbyterek kormányoztak az egyházakban és ezek gyakorolták a fegyelmet. Ignác kortársa római Kelemen ugyanígy nyilatkozik, nemkülönben Iraeneus is, ki a 2-dik században élt, hasonlólag a presbyteri szerkezetet irja le, mint korában ^általánosan elfogadtatott. Justinus martyrt és alexandriai Kelement lehetne itt több egyh. atyákon kivül megemlíteni, mint a kik szinte azt irják, hogy a hívő keresztyének gyülekezeteiben papok és presbyterek voltak, kik a rendet fentartották s a fegyelmet kezelték, mint szine diakonok is, kik a szegények számára begyült kegyes adományokat kézhez vették és kiosztották. Azonban a 3-dik században már kezd a dolgok és ügyek eddigi rendje más alakot ölteni. Az üldözések megszűntek , a kedvezőbb körülmények szerencsésb helyzetet teremtettek, s azonnal láthatjuk az előbbi idők egyszerűségétől és tisztaságátóli eltérésnek nyomait, eretnekség és szakadás kezdé megvesztegetni a gyülekezeteket. Az igé- , nek hirdetői s az egyházak véneinek hitteljessége és hivatali buzgalma fogyni kezdett. A papok nagyravágyók és kicsapongókká lettek, melynek természetes következése az lett, hogy hajlandókká lettek a veszekedésre. Azon kép, melyben Cyprián, Origenes és Euseb tehetetlenségöket, kölcsönös igényeiket és megalacsonyító veszekedéseiket festik a 3-dik században, valóban lázító jellemet visel. S minthogy az egyház eredeti egyszerűségétől és tisztaságától ekként eltért, több nemesebb lelkületű pap feljogosítva érzé ; magát más formákban keresni menekvést a nép egyházok- • bai édesgetésére. Ez oknál fogva némelyek közülök a zsidók megnyerhetéseért címeket, ruházatokat és szertartásokat kölcsönöztek az ő zsinagógai istenitiszteletökből. A keresztyén tanítókat kezdték papoknak nevezni, s aztán később áldozárokról, főpapokról, oltárokról és áldozatokról beszélni. Mások ismét a pogányok megnyerhetéseért kezdték az istenitiszteletet fényessé és érzékileg vonzóbbá tenni a nagyszerű pompák által, a mint erről a 4-dik században élt Ambrozius értesítést ad, ki az ephezusi levél 4-dik fejezetére irt coinmentárjában ezt mondja: hogy miután sok helyen egyházak alapíttattak s hivatalnokokkal betöltettek , megváltozott a dolgok rendje, s innen magyarázható ki, hogy az egyházszerkezet minden pontjaiban miért nem egyezik meg az apostolok irataival, mint a melyek még az egyházak tisztaságának és egyszerűségének korában keletkeztek. Érdekes e tekintetben még Augustinus, hippói püspöknek levele is Hieronymushoz, melyben felhivja ezen kortársát, hogy ha az egyház jelenlegi felfordult szakában magáról megfeledkeznék, őt nyiltan rójja meg. (Epist. 19 ad Hieronym.) Azonban távol legyen tőlünk azon állítás, mintha az egyházbani rendnek és kormányformának az apostoli mintátóli ezen elhajlása általános lett volna. Mindig találkoztak az igazságnak oly kezesi, kik csendes visszavonultságban erős bizonyságát adák a fegyelem és tanmód eredeti tisztaságának. Igy p. o. a Pauliciánok a 7-dik században komolyan kikeltek a főpapi követelések ellen. Kevés időre utánok a Valdensisek és Albigensisek, kik még szigorúbb hangon protestáltak —- a presbyteri egyszerűséget sürgetvén -— minden igény ellen. Szóval: történeti igazságul vehetjük ezt, miszerint az egyháznak legsetétebb és legelvetemedettebb korában is a presbyteri egyházszerkezet volt uralkodó mind azon gyülekezetekben, melyek egyszcriiségöket tisztán megőrizték. Majd később a reformatio kezdetével azon csodás és egyszersmind örvendetes jelenetre találunk, miszerint ezen nagyszerű esemény vezérei majdnem kivétel nélkül megegyeztek a presbyteri alaptételek hirdetésében és védelmezésében; Luther, Melanchton, Bucerus stb. Német-, Farel és Wiret Franciaországban, — Zwingli, Oecolompadius és Calvin Svájcban, — Martyr Péter Olasz-, Sztáray Mihály és Dévai Biró Mátyás Magyarországban, — Junius és Andre Hollandiában, — valamint Knox is Scotiában előleges öszszebeszélés nélkül mindnyájan megegyeztek abban, hogy a j papok egyenlők, hogy a gyülekezetek kormányának tanító (pap) és igazgató (laicus presbyter) vének általi vezetése a szentírásban gyökeredzik, s hogy az egyes gyülekezetek ezen név alatt „egyház" egy egésszé olvadva papi és világi képviselők által kormányoztatnak. Igaz ugyan, hogy a helyi körülmények miatt nem minden javított egyházban fogadtathatott el a presbyteri szerkezet, de a reformált egyházak Francia-, Német- és Magyarországban, Svájcban, Hollandban és Scotiában, mind presbyteri szerkezettel bírnak nemcsak elvileg, hanem tényleg is ott, hol a körülmények ezt megengedik. Egyedül az anglikán egyházban nem emelkedhetett érvényre a presbyteri szerkezet, minek okát könnyű átlátni, meggondolván azt, miszerint ezen országban a reformatio fáklyáját püspökök , és az udvari elerus lobogtatta, kik megszokott fényöket és rangjukat nem voltak hajlandók a presbyteri egyszerűségnek feláldozni. Megemlítendő itt az, miszerint a presbyteri egyházszerkezet ellenei azt vitatják, hogy Calvin találta volna fel az egyházszerkezet ezen nemét, s ö is léptette volna azt először életbe a genfi gyülekezetnél. Ezen állítás ferdeségéről könnyen meggyőződhetünk, visszagondolva arra, a mit már a fönebbiekben mondtunk, mely szerint t. i. a presbyteri szerkezet volt közönséges az apostolok idejében, s később valdensisek egyházaiban is, sőt állítjuk, miszerint Svájcban kétség kivül gyakorlatba vétetett ezen egyházi forma, mielőtt Calvin még mint reformátor fellépett s csak lábát is betette volna ezen országba. Ugyanis 1528-dik évben , midőn Calvin még csak 19 éves s az egyházi ügyekben teljesen járatlan volt, az egyházi igazgatást illetőleg Svájcban a presbyteri szerkezet már gyakorlatban volt, mert Zwingli már Calvin fellépte előtt jóval érvényre emelte a papi egyenlőségről szóló tanát, s mielőtt Calvin Genfet csak látta volna is, már honfia Farel és Wiret ott a reformátiot presbyteri alkotmány értelmében terjesztették. Ezen észrevételeink annak megmutatására valók, miszerint a presb. szerkezet a szentirással megegyező és őseredetü. Távol legyen azonban tőlünk másoknak kárhoztatása. Csak annyit akarunk kijelenteni, hogy miután meg vagyunk győződve a felöl, miszerint prot. magyar egyházunk presbyteri szerkezete Isten igéjével s az apostoli kor állapotjával teljes összhangzásban áll: ezen egyházi forma mellett megmaradni, ebben nevelni gyermekeinket s erről a világ előtt is bizonyságot tenni iparkodni is fogunk. Mi nem tiltjuk meg senkinek az ördögüzést, ha mi azt tenni képesek nem vagyunk, tegyenek mások annyi jót, a mennyit csak eszközölhetnek, mi csak azt kérjük és követeljük, hogy engedtessék meg nekünk jelen állapotunkban kezünkkel a bibliában kimutatni azt, hogy mit mond az irás. S minthogy mindezekből látjuk és tapasztaljuk azt, miszerint a presbyteri egyházszerkezet minden lényeges pontjaiban az Isten igéjén alapul; minthogy a papi zsarnokság ellen minden rendszerek közt leghathatósb védbástyát ez nyújt; minthogy a szigorú fegyelem fentartására legjobb eszközöket ez szolgáltat, a tömeget erőszakos kitörésektől leginkább ez óvja meg; minthogy az egyházat kétes és terhes viszonyok közt leghelyesebben cz képes nyugodt magatartásra vezérleni, és mert végre leghathatósb módon ez javíthatja a visszaéléseket s igazíthatja útba a tévelygést: ezen okoknál fogva 300-dos egyházszerkeze-