Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-04 / 36. szám

kevés kivétellel — csak magyar szókkal irvák; a gondolkodás menet, nemcsak, hanem a szófüzés is azokban idegen, leginkább német. Ki nem hiszi állításomat, vizsgálja meg jobban mind a már nyomtatott, mind a még némely theologiai intézetekben kéziratban levő műveket. Miért van e szolgaiság irodalmunkban? Mert magyar egyetem nem létezvén, prot. ifjaknak a theologiai munkák alaposb tanulmányozását, vagy épen forrásánál, — leginkább némethonban — vagy legalább német munkák után kell tenniök. Mi természetesb aztán, minthogy azokból az eszmékkel együtt az irmodort is elsajátítják, s irnak magyar szókkal — német nyelven, s ha irataikban egy közönséges eszmét rejtő kifejezést megakarunk érteni, el kell olvasnunk tizszer tizenkétszer. Őseink is idegen nyelven irtak az igaz, azzal a különbséggel, hogy ők a szavakat is ugyanazon nyelven irták, melyen a gondolatot, irtak — latinul; azonban őket nem lehet e tekintetben annyira vádolnunk, mint vádolhatjuk önmagunkat, mert az akkor a kor általános bűne volt s kiszoríttatván jogaiból — a magyar nyelv sem ér- i te még el akkor azon fejlettséget, hova — hála az 1 égnek! — korunkban emelkedve van. Ma már van ; — bármely Európaival legalább versenyezhető — fejlett nyelvünk, melyen gondolatainkat magyarul, j — idegen nyelv segélyül vétele nélkül kifejezhetjük; így birtokunkban van az eszköz, mely által — ha buzgalom nem hiányzik, — magyar tudományos irodalmat alapíthatunk. Azért azon igyekezzünk, hogy azon nagyobbmérvü tudományos intézet, melynek e célból szükség felállíttatnia, — az a magyarhoni prot. egyetem — magyar legyen. Elsőben ennek termékei sem leendnek ugyan eredetiek, ha- ! zai zamatuak, — mert hiszen ebben is előbb idegen nyelven irt műveket használnak forrásokul, már pe- j dig milyen a forrás, olyan a belőle merített víz íze, s milyen a légmérsék, olyan a gyümölcs; — hanem csak egy tizedi pályafutás, s kölcsönözött fényű ragyogás után is — hova tovább — saját sugáraival világító s melegítő napként kelend az fel a magyar tudományos élet egén. — (Vége kovetk.) A presbyteri rendszer történeti fejlődése. A presbyteri egyházalkotmány lényeges alaptételei j az őskorban keresendők. Ezen alaptételek szerint az összes i egyház hatóságilag egy gyülekezetté összeolvasztott egé- ' szet képez, melynek igazgatását nem az egész nép, hanem az ez által választott képviselők vezetik, kik az összes jóllétre tartoznak munkálkodni. Hogy a látható egyház ügyeinek ily módoni kezelése már Krisztus megjelenése előtt el volt fogadva, ez senki által kétségbe nem vonathatik, ki az ó testamentomi Írásokat figyelemmel és részrehajlatlanul olvasta. Már a szertartási törvények életbeléptetése előtt, midőn még az Isten szövetséges népe az aegyiptomi fogságban volt, ugy találjuk, hogy voltak a községeknek véneik (presby ter), azaz: komoly , tapasztalt és bölcs embereik, kiknek mint a törzsek fejeinek s a nép igazgatóinak engedelmeskedtek (Exod. III. 16). A reájok ruházott és általok gyakorolt hatalom nincs ugyan szorosan körül irva, de j mint bizonyost elfogadhatjuk ezt, miszerint hivatalos müködésök abban állott, hogy a népre felügyeltek , azt igazgatták, s mind polgári, mind egyházi természetű versengéseikben közbenjárókul léptek fel. A törvénynek kihirdetése és a szertartások behozatala előtt már Mózes bölcs embereket választott ki Izrael törzseiből, s igazgatókká tette őket 1000, 100, 50 és 10 ember felett (Exod. XVIII). Ezen igazgatók az ó testamentom egyébb helyein véneknek neveztetnek. Aron papságának felállítása után is ugy látszik, hogy a nép között a rend és igazság íentartására épen ezen mód használtatott, mint szinte a birák és királyok alatt is, nemkülönben a babyloni fogság alatt és után. A sinagogai szerkezet pedig bármely időben állíttatott legyen is fel, bizonyos, hogy Juda tartományában az üdvözítő megjelenésekor a vének testülete által vezettetett a kormányzás. A zsinagógák voltak főegyházaik a zsidóknak. A rendes istenitisztelet vezetése s a szombat megiilése ott határoztatott meg, s az Isten hivő népének községébőli excommunicálása „zsinagogábóli kizárásnak" neveztetett. Ezen zsinagógákban már a presbyteri egyházszerkezet lényeges alappontjai voltak uralkodók, s a hasonlatosság minden oldalról szembetűnő. A mózesi rendszer egész idejében tökéletes tisztaságban látszik az, miszerint ugy az egyház, mint az állam vezetése Isten, mint legfőbb ur alatt, a vének testülete által kezeltetett, kik a nép képviselőiként működtek. A képviseleti rendszerrel találkozunk mindenütt, s e képviselők a „nép véneinek" (presbyter) neveztetnek. Azonban noha minden egyes zsinagóga saját vénei által igazgattatott, mindazáltal ha az ezek által kimondott Ítélettel megelégedve nem volt, az ítéletnek orvoslatát fölebbviteli úton, a jeruzsálemi nagy zsinagógánál kereshette. S minthogy a keresztyén vallásnak első hívei mindnyájan született zsidók voltak, kik a vének kormányához voltak szokva, s minthogy a képviseleti rendszert jó és bölcs intézménynek találták: lehet-e csodálni, miszerint az apostolok az egyház rendezésében ugyanazon tervet követték. S valamint az ó testamentomi irások a nép véneiről, mint a zsinagógáknak a papok osztályától különböző kormányzó testületéről emlékeznek: épen ugy az uj testamentomi egyházszerkezet említése körül is számtalan esetben ugyanazon kifejezéseket találjuk. Igy p. o. olvasunk „vénekről, kik minden községbe rendeltettek"; — továbbá olyan fontos kérdésekről, melyek valamely zsinat eleibe vitettek, hol „az apostolok és vének (presbyter) által" döntettek el; nemkülönben „vénekről, kik igazgatnak, de az igét nem hirdetik és nem tanítanak"; és végre olvassuk az egyház véneiről, hogy összehivattak valamely egyházi kérdés feletti tanácskozásra stb. A mi azon kérdést illeti: hogy váljon a mai keresztyének kötelesek-e az egyház igazgatása és szerkezetének azon módját elfogadni, melyet az uj testamentomban irva találunk: ezen kérdés különböző véleményekre szolgáltatott okot. Hogy a mintaképpeli tökéletes megegyezés a legcsekélyebb részletekben is az egyház lényegére befolyással volna, ez csak kevesektől állíttatik. De azonban nem vonható kétségbe, miszerint felette óhajtandó annyira közeledni az ott megirott egyházszerkezethez, a mennyire csak lehet, minthogy Isten lelkétől áthatott emberek hagyták azt helyben és hozták gyakorlatba. *) Hogy pedig melyik volt az, e felett az uj testamentom elfogulatlan olvasói csak azon közös véleményben találkozhatnak, miszerint az a zsinagógai szerkezet volt, mely nem más, mint a presbyteri. Azt találjuk ugyanis egy felől, hogy az evang. predikálása, a juhok és bárányok legeltetése, s a sacramentomok kezelése a papokra bízatott, mig más felől azt ol*) Az Isten kétségkívül mind azon egyházi formákat elismeri, hol az evang. igazságai szem előtt tartatnak. De hihető, hogy az áldás ott leggazdagabb, hol az egyházszerkezet leginkább közeledik az irás mintájához. Nem vethetjük tehát el az Ur szabályainak legcsekélyebbikét sem , miután már annak tudomására jutottunk.