Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-21 / 3. szám

gasxtald népemet! Ö az emberek közt a részvét s irgalom eszméjének képviselője s azt ugy képviseli, hogy saját életébe viszi át. Segitni, ez hivatala, ez élete. „Végre a lelkipásztorság, legalább a protestáns egyházban, csak végcélja és soha nem kiindulási pontja lehet a nagyravágyásnak. az ambitiónak, Valamivel kényelmesb hely, jövedelmesb állás mind az, mí egyik lelkipásztort a másiktól megkülönbözteti. Szép dolog, végkép határt vetni nagyravágyásunknak, netovábbjánál állni vágyainknak. Az embert elnyüvik a vágyak; olyan lesz mint a láztól izgatott beteg, ki nem tudja merre forduljon, — a mi öt megnyugtathatja: az mi vágyai előtt ajtót zár. A lelkipásztor nijics inkább korlátozva hivatalában, mint bárki más, sajáthelyzetében; s a tökélyesülés azon szükségét, mi emberi természetünk egyik jellemvonása, ö is szintúgy követheti ; de a mi őt másoktól megkülönbözteti: az, hogy egyszer lelkipásztorrá levén, elérte mind azt mivé külsőleg lehet; elfoglalta helyzetét s abból tovább vagy ki nem lép." Szász Károly. (Vége következik.) — BELFÖLD. Levelezés. A Nagy-Szalontai egyházmegye f. hó 5-kén tartott közgyűlésének egybehívására a főtiszteletü egyházkerületi gyűléstől megfontolás és véleményadás — illetőleg pártolás — végett, az egyházmegyékhez küldött három rendbeli igen fontos tárgy szolgáltatván okot, azt hiszem a magyar prot. közönségre nézve nem lesz érdektelen, annak folyamáról röviden értesíttetni. Elsőbben is a debreczeni nyilv. fö-gymnasium ügye került szőnyegre. A m. évi augustus hóban tartott egyházkerületi gyűlésen ugyanis a gymnásium anyagi és szellemi viszonyainak megvizs- j gálására kinevezett választmány véleményes jelentése folytán kiderülvén: miszerint a főgymnasiumnak mind anyagi alapja elégtelen — mert az alapítványok tetemes része oly önkormány- j zati föltételekhez köttetett, melyek meg nem tertatván, az alapi- | tók méltán függeszthették föl az azok után járó kamatok fizeté 1 sét, — mind elébe szabott szellemi iránya olyan, hogy az egy magyar prot. tanintézethez jogosan formálható igényeknek meg nem felelhet; elvileg elfogadta a már fent tisztelt egyházkerületi gyűlés a választmány azon indítványát: miszerint mondassék ki, hogy egyházkerületünk a debreczeni fő-gymnasiumot jelen alakjában fenntartani nem képes; hanem a békekötéseken és mind régibb, mint föleg az 1791. 21. t. cikken alapuló önkormányzati jogánál fogva, újra fogja azt szervezni, s erről a magas kormányt oly hozzáadással tudósítani: miszerint az így újra szervezendő fö-gymnasium nyilvánosságához, kiadandó bizonyítványainak államérvényességéhez jogát és igényét, úgy mint ez törvény alapján mindég volt, fenntartja. Nem akarván mindazáltal az egyházkerületi gyűlés ily nagy fontosságú ügyben, az egyházmegyék meghallgatása nélkül, véglegesen határozni, minden ide vonatkozó iratoknak, az egyházmegyékhez, sőt egyes alapítókhoz is, elküldését megrendelte. Komoly tanácskozás után, s megfontolván a választmányi jelentésben felhozott okokat, közgyűlésünk azon nézetből indult ki: hogy iskoláink felvirágozására nézve mind önkormányzatunk, mind a nyilvánosság fenntartása kívánatos és szükséges ugyan, de mindazáltal önkormányzati jogunk épségben fenntartása oly első és legfőbb föltétele nemcsak iskoláink, hanem egész egyházunk fennállásának és felvirágzásának, hogy érte mindent, de azt semmiért kockáztatni nem szabad, egészben helyeselte a már idézett választmányi véleményt, mint a mely ezen elv igényeinek tökéletesen megfelel, s ezen határozatát nemcsak az egyházkerületi gyűlésre föl terjesztetni, hanem a többi testvér egyházmegyéknek is megküldetni rendelte, fölkérvén egyúttal ez utóbbiakat, hogy ily fontos tárgyakbani nézetüket ők velünk közleni szíveskedjenek. Ezután az egyházkerületi gyűlésnek azon jegyzőkönyvi kivonata vétetett tárgyalás alá, mellyel az általa megalapítandó Prot. Népkönyvtár programmját közli, véleményadásra szólítván föl az egyeseket szintúgy, mint az egyházmegyéket, s egy úttal az anyagi hozzárulás iránti nyilatkozatok beküldését is rendelvén. Végül pedig ugyancsak az egyházkerületi közgyűlésnek azon jegyzőkönyvi kivonata vétetett föl, melyben az olcsó iskolai könyvek kiadására eddig tett alapítványokat s az e tekintetben megállapított főbb elveket közlötte; itt is az alap növelése végetti adakozásra hiván föl a híveket. Mindkét tárgy iránt legmelegebb s buzgóbb részvétét nyilvánította közgyűlésünk; miután pedig az idő rövid volta miatt csak kevés egyházból jöhettek be jelen gyűlésünkre a nyilatkozatok és adományok, buzgó felszólítást intézett úgy az egyházakhoz, mint kivált azok szellemi vezetői-, a lelkészekhez, hogy rendesen tavaszszal tartatni szokott egyházmegyei közgyűlésünkre oly nyilatkozatokat és adományokat küldjenek be, melyek mindkét ügy életbevágó fontosságához méltók levén, egyházmegyénk áldozatkészségének uj bizonyítékai lehessenek. a+b. Megtiszteltetés. A Lipcsében székelő Schillerverein, 1857. dec. 19-ről kelt levelében, melyet Haubold Guaztáv jogtudor mint az egylet elnöke irt alá, Stuhlmüller Sámuel urat, a pesti ev. gymnásium egyik legidősb tanárát tiszteletbeli tagjának nevezte ki, mult évi nov. 11-én tartott ülésében. Az elnök ur azon reményét fejezi ki, hogy a kinevezett uj tag „a maga körében mint a nagy költő szellemrokona, hosszú, áldásteljes munkásságot fog kifejteni." A Pesti Naplóban olvassuk Pest jan. 15-ről, hogy „O cs. k. Felsége Bécs két protestáns községének egy temetőhely megvásárlására az állami kincstárból, a szükséges 7476 ftot utalványozni méltóztatott." A pinkafői lelkészi állomás — a vasi egyházmegyében — mint halljuk, üresedésbe jött. KÜLFÖLD. Az észak-amerikai hitterjesztő-társulat működése. Bolgárországban és ásiai Törökországban. A természetben ugy, miképen az Isten országában, egyiránt mutatkozik a törvény, hogy mind az, a mi jó , nagy és állandó, csak lassankint s alig észrevehetőleg növekedik. Azért a vallás és egyházat illető ügyekben, türelemre és állhatatosságra van szükségünk. Az ügy veszedelmeztetik, mikor az alig kezdett vetéssel már megkívánjuk az aratást is. — Először is a szántás és magvetés, azután a gabonának csirája és szára, s ugy a kalász és az aratás. Gyakran pedig épen csak Péter arathatja azt, a mit Pál vetett. Veszedelmes és az Isten országábani működésre még kivált alkalmatlan aztán a kicsinyhit üség is; mely a gyenge kezdetet megvetve,— működése erejét és sikerét a roppant nagy feladattal mindég egybehasonlítja. — Ez elcsüggedésre és az isteni munka félbenhagyására viszen és valóságos dér a fcjledező lelki növényekre nézve. Mikor a roppant nagy keleti Indiában néhány hittérítő, már több év óta működvén, még csak néhány embert tudtak a keresztyén vallás elfogadására birni, akkor egy v i 1 á g-s z e 11 em ü tábori lelkész, a sok milliom pogányokra és az indiai kasztok megtörhetlen hatalmokra mutatván, a hires Wellingtontól