Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-21 / 3. szám

mosolyogva aztkérdé: „Hihetőnek tartja-e ő, hogy a hittérítés Indországban valaha diadal-ünnepet üljön?" Mire a jeles tábor­nok azt a választ adá: „Az urat nem biztik meg ezzel, ha­nem azzal, hogy elmenvén, hirdesse az evangyeliumot minden népeknek." (Luk. 9, 62.) — Ezen igazságokat mindenkoron szemmel tartsuk, valamikor e lapokban adatokat közlendünk, idegen országokról ós nemzetekről, a hittérítés és evangyeliom hirdetés vagy nevelés ügyében. Az Isten országában semmi sem oly csekély, mi ha Isten áldást ád, roppant nagyszerűvé nem lehetne. Sokszor az emberektől megvetett csekély emberek és eszközök által építette meg lelki országát és nyitott magának ajtót, melyet senki többé be nem zárhat. E szempontból tekin­tsük már most azokat, melyek jelenleg. Bolgárországban és Konstantinápolyban történnek. [ Itt az evangyeliomnak még csak most kell tért nyitni s arra az észak-amerikai hitterjesztők segédkezet akarnak nyúj­tani. Ezek mintegy 25 év óta, kivált az ásiai törökbirodalom­ban és Konstantinápolyban működnek, hol főállomásuk van s e működések sikere már naponkint nagyobbszerünek mutatko­zik, miután a két legnagyobb nehézséget legyőzték, t. i. a tö­rök és armenian nyelvek megtanulását. Tulajdon sajtót birván, könyveket irnak, és nyomatnak, is­kolákat és tanitókat-képező intézeteket alapítnak , és az üldö­zött örmények számára, munkáról és élelem megszerzéséről gondoskodnak. Az utolsó háború óta, hatásuk annyira kiterjedt, hogy sem pénzökkel sem a hittéritők számával be nem érik. A miért segítségökre Angolhonban a „Törökországi hitté- j ritési segédtársulat" keletkezett és az „amerikai Board of Missions" társulat, Dr. Schauffler nagy tudomány u jeles hitterjesztőnek jelentésére és lelkes felszólítására, a hitterjesz­tést szigorúan nyomozó bizottmányt nevezett ki, mely ala­pos eljáráson épült véleményét e seavakkal jelentette be a „Bo­ard of -üissions" tagjainak : „Hogy az Ur Isten a hittéritési ; működést a törökországi örmények közt a meglepésig annyira megáldotta, hogy épen ez arra köteleztet, hogy gyors és nagy- ' szerű munkásságot fejtsenek ki, a közel fekvő Bolgáror­szágban és más nemzetek közt is." Azóta bekövetkezett a pénzügyi nagy járvány-' nyavalya. De ez már most a hittéritőket többé vissza nem ijesztheté, hanem tettlegesen hozzá fogtak és a szántást meg­kezdették. Az 1858. évbeni legszükségesb költségek fedezésére leg­alább 2000 ft. Sterling (20,000 pp.) kívántatik. Rumeliában néhány állomást akarnak felállítani: egyet pedig a bolgárok és egyet a mahomedánusok között. E végett P h i 1 i p p o p o­list és Drinápolyt szemelték ki. A Bolgárok nagyobb részt névszerint ugyan keresz­tyének ; de ezek a görög egyházhoz csak a török cár paran­csára csatlakoztak; miképen azoknak egyik része, ugyanazon hatalomszónak engedve, a Koránt elfogadta. Ezeknek utódai je­lenleg már vagy igaz vagy csak névszerinti mohamedánusok. Az igazi Ozmanlik (Törökök) csak török (arabs) nyel­ven szólnak. Számra nézve a Bolgárok 5,000,000-ra mennek, és a tö­rök cárnak legjelesb alattvalói közé tartoznak. A föld melyen j laknak, Törökországnak egyik legszebb s legjobb része. Ter- J mékeny, szerencsés éghajlattal és folyamokkal és oly tenger­parttal ellátva, mely sok ezer mértföldnyire hozzájárulható , a hozzákapcsolt tartományokkal 16 millió lakosokat számlál. Micsoda végtelen áldás lenne itt az Evangélium? E célra működnek már az északamerikai és angol hitter­jesztő társulatok, és valamint azelőtt a szükséges nagy pénz­összeg, az elsőt arra birta, hogy Bolgárországgal addig fenn- j hagyott, ugy már az ujjabbi siker által feléledt hit, hozzá fo­gott már a nagy munkához: mert „ dimidium facti qui bene | coepit habét." Az Isten országában pedig a hit az eke, melylyel jól kezdődik a munka és a hol az megvan , az Ur meg nem tagadja az anyagiakat. Legyen azért még most bár csekély a Bolgárok közti mű­ködés, és csak mustármaghoz hasonló az egy-két hitterjesztő állomás ós kezdő-ikola a milliomok között; s nevessen bár ezek fölött a csekélyhitüség, mégis mi azon fen nem akadha­tunk, kik tudjuk, hogy ugyan effélék történtek a pünkösdi ünnep alkalmával is, mikor édes jó borral telieknek mondották a szentlélektől ihletett első hitterjesztőket; hogy ugy bántak Pál apostollal is, mikor Athena városában , kikelvén a nagy­szerű bálványimádás ellen, az evangyeliumot a Jézus nevében kezdé hirdetni; és hogy Konstantinápolyban, hol az örmények megtéritésökre a fölállomást 22 évvel ezelőtt megalapították, szinte száz ember közül egy is aligha valamirevalót reménylett. De lássuk már most csak rövideden, mint növekedett és növekedik azóta az Isten országa ezen 3 millióra terjedő nép között, kivált az ásiai Törökországban. Miután néhány éveken át az elcsüggedésig csekély ered­ményt mutathatott fel a konstantinápolyi fölállomás, jelenleg már több észak-amerikai és benszölött lelkészek, kateche­ták, tanítók ós bibliaterjesztők által (Colpolteur há­zalók) oly sikerrel működnek, hogy ezen az örmények közül, egyházuknak lelkiéletet nem adó sok ceremóniáit ós előítéle­teit oda hagyván, az evangyeliom által újonnan születtek és már most számos evang. helvét hitvallású gyülekezeteket ké­peznek, melyeknok tagjai egyenkint, miképen az arany a tüz által, az üldözésnek általa megpróbáltattak. Ezen prot. gyüle­kezetek száma az örmények közt 3l-re emelkedik, kik már rendes lelkészi felügyelés alatt vannak, és több csekélyebb alakulófélben lévő kig gyülekezetek, már csak a meghívandó lelkész és tanitó eltartásáról gondolkoznak. Egyik nevezetes állomásuk Marsovanban van, hol Baren Haharmes, benszülött tudós és apostoli jellemű lelkész működik. Ez legkitűnőbb az örmények között. Egy másik hires állomást T o c a t ban alapítottak meg , hol semináriumok van, melyben a megtért örmény ifjak a lel­készi hivatalra kiképeztetnek. — Martin Henrik, hires lelkész itt temettetett el. — Aztán van állomás M o s u lban (a régi Ninivehben) meg a hegyek közt lakozó Nestorianusok között is. Sivas és Arabkirban hol néhány év óta 32 arme­nianus megkereszteltetett és az Ur vacsorájához bocsátatott. — Kharpoot az Eufráton tul, hol a hires Dummore lelkész munkás. Itt két év óta 12-én tértek át, és sokan rendesen jár­nak el az isteni tiszteletre és elvárják az órát, melyben ők is, szoros vizsga után, az Isten országába a szent keresztség által felvétettek. — E vidéken 100,000 örmények laknak, ide nem számítván a sok törököket és zsidókat. Magában értetődik, hogy «z állomásokon mindenütt ker. iskolák vannak, hol a gyermekek fizetés nélkül neveltetnek. Ezen megtért örmények jobb erkölcsi magaviseletük, va­rázsilag hatott a törökökre, kik őket eddig, mint bálványimádó csalárd embereket megvetették; s midőn néhány évvel ezelőtt a törökök közt, nehéz dolog volt egy bibliát eladni, most már a mult évi utolsó hónapokban, Konstantinápolyban csak a tö­rökök közt 100 példány kelt el. Tulajdon sajtóval, szabad oktatással, isteni tisztelettel és bibliaterjesztéssel birván, reménylhető, hogy néhány év múlva ezeren meg ezeren lesznek az örmények és hihetően a tör ti­kok közt is, kik „az Isten szerelmében hisznek, mely nekünk megjelent a Krisztusban, és az ál­a polgárisodásnak boldogítóbb állapotjába lépnek. Már most hitterjesztést kezdeni a törökök közt idétlen dolog lenne: de minden ama népeket és annak szokásait gyö­keresen ismerő ottani lelkész azt mondja: „Térítsétek meg'az örményeket és megtéritétek a törököket is." Ezekhez t. i. csak amazok által lehet jutni. B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents