Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-08-21 / 33. szám
számára 2—2 hold szántó, 3—3 hold kaszálló, s mindenik tanító számára 1—1 hold szántó, 1*/a —1Va hold kaszálló, (melyek szükségesek azért, hogy egy kis konyháravalót legyen hol termeszteni, s melynél többet nem kell adni azért, hogy kiki az Isten országát kereshesse mindenek előtt,) minden egyebek adassanak ki kamatra és haszonbérbe, s jövedelműi fordittassék belhivatalnokok fizetésére. Adatok nélkül nem lehet meghatározni az így előálló mennyiséget, hanem — itt szükség lévén tájékozhatás végett valamit felvennünk — hagyjunk minden egyebet a be- és elszámításokra, s vegyük íel egyedül, mintha ezekből az 555 lelkész száma szerinti 555 sessiok (holdankint 3 írtjával számítva) haszonbérinél több jövedelem be nem jőne, s ilyképen a I alatti nagy költségösszeg előállítására számítsunk belőlök 555 sessioért 96 pfrtjával 53,280 frtot. 2. Az egyetlen indirect adó, a stóla alakíttassék közjövedelmi kútfővé, oly formán, hogy — mivel dacára a mindennap érezhetőbb pénzszükségnek, sem a keresztelés-, sem az esketés-, sem a temetéskori költséges lakomák nem kevestilnek: tehát minden tartózkodás nélkül emeltessék fel a stóla: keresztelésnél 1 pfrtra, esketésnél 5 pfrtra, temetésnél — ha az énekszós és imádságos — 2 pfrtra, mert imádkozás nélkül egy temetést sem engednék történni, — ha tanitásos, 5 pfrtra, miből 2 pfrt. a lelkészt illetvén, 3 frt. számítandó a közjövedelemhez. — Megjegyzem itt, hogy a különböző sorsok méltánylása kötelességünk lévén, azoknak , kik személyökön kivül semmitől sem fizethetnek polgári adót, engedtessék el a felemelés, sőt a köztudomás szerinti szegényeknek — mint eddig, ugy ezután is — az egész is. — Ezen úton — ugy tevén számításunkat, hogy minden be- és elszámítandók be- és elszámítása után is ne csalatkozzunk, s nevezetesen mindenik egyházból épen csak félannyi szülöttek, eskettettek és temettettek stoláját kívánván be, mint mennyin az 1857-ki statistikába jegyezvék: bejőne a) keresztelésből 16,189 frt., — b) esketésből 18,065 frt., — c) temetésből 2% írtjával, mint az imádságos és tanitásos temetés 2 + 3 írtjából előálló középösszeggel számíttatván : 32,086 66,340 pfrt., mi hasonlóképen belhivatalnokok fizetésére fordítandó. 3. Töröltessék el az eddigi s jelenleg is fenálló iszonyú aránytalan egyházi adózásmód, mely szerint a népes egyházak tagjai nevetségig csekély — aránylag semmi tekeremeléssel sem járultak az egyház fentartásához, midőn a csekélynépességü egyházak tagjai csaknem beleszakadásig terheltettek, s mondhatni: ezek tartották fen véres verejtékkel az egyházat amazok számára, — és fizettessék be egy közpénztárba évenkint minden lélek után egy egy pfrt.; de világért sem ugy, hogy mindenik református család — hanem ugy, hogy mindenik református gyülekezet fizessen annyi pfrtot, a hány ref. lelket számlál önkebelében és mellékhelyiségeiben, kivetvén és beszedvén az igy tudomásban lévő összeget — ó testamentonii dézmatörvény és evangyéliomi igazság szerint — birtokaránylag, és pedig polgári adó után, mit napjainkban az osztóigazságot leginkább megközelítő kulcsul használhatunk és kell használnunk. — Megjegyzem azonban azt is, hogy e birtokarányt végletekig alkalmaztatni nem akarom, tudván mikép sem jelenünk körülményei meg nem engedik, hogy p. o. egy 1000 lélekből álló ref. helységben lakó nagy földbirtokos hittest vérülik, ki a batár felét birja, fizessen évenkint 500 pfrtot s csak a másik 500 frt. vettessék ki a 999 lélek családfőire ; sem a szigorú igazság nem kívánja ezt, mert — hallgatva arról, hogy a jövedelem és háztartás kiilönféleségéhez képest nagyjaink is épen ugy besoroztatnak az egyházi adózók alsó, közép vagy felső osztályába, mint a közrendűek, — nem szabad hálátlanul megfeledkeznünk arról, mikép ha rendkívüli időkben és körülmények közt rendkívüli áldozathozást kért és kivánt protestáns egyházunk fenmaradhatási kérdése: nagyjaink voltak, kik az áldozatot meghozták, s jövőben is csak ö tőlök várhatjuk, hogy birtokarányt meghaladó mértékben fogják összetenni az ezreket, mint összetették eddig a „lenni és nem lenni" kérdésnek részünkre döntő megoldása végett. Ne feszítsük túl hát egyházi adókivetéskor a birtokarányt, hanem határozzunk mindenik gyülekezetben egy maximumot, melynél többet csak várni, de követelni ne lehessen a közönséges birtokosztályokon feliil eső legnagyobb birtokosoktól is. — Igy bejő 746,074 frt. Ezen összeg nemcsak arra elégséges, hogy a belhivatalnokok a. és b. alatt említett haszonbér- és stolábóli jövedelmét kiegészítse az itt javalt fizetésösszegre, s hogy a költségvetésem szerinti kiadandóságokat előállítsa, hanem meg is marad belőle 56,004 pfrt. — Mely 56,004 pfrtból juthat még a) az olyan városokban, melyek nem csupán termesztő polgárokból állanak, hanem részint termesztőkből, részint fogyasztókból, lelkészeknek 50, tanítóknak 25 frt. városi pótlék, s a csupán fogyasztókból álló városokban lelkészeknek 100, tanítóknak 50 pfrt. — b) Juthat olyan hivatalnokok fizetésére, a minőket költségvetésemből kihagyni találtam, a mennyi kívántatik. S mindezeken felül — ha a most említettem esetekre rászámítjuk a 6000 frtot: az 50,000-ből kitelik 150 özvegy papnőnek 200 pfrtjával , 30,000 frt., — és 200 tanítónőnek 100 pfrtjával 20,000 pfrt. nyugpenz. Ha már ezek szerint és így fedezve lennének legelső rendű szükségeink : volna időnk várni, hogy egyebeket meghozzon a minden áron felélesztendő belmissio kétségtelen áldása, mire, kimondani sem lehet, minő eredménydús hatással működnének szegénység bilincseiből szabadult kényszerű rusztikálástól és különféle spekulációktól stb. megmenekedett belhivatalnokaink , kiket a tisztességes fizetéssel lett ellátásérti hálaérzet s a tétlenséget nem tűrő munkaösztön nem engedne távozni az oltártól, s az Ur szőlőjének mívelésére hajtana szüntelen. De jegyezzük meg, mint számításunkkal és véleményünkkel összefüggésben álló dolgot, hogy csak akkor tehetjük kellő mérvben és terjedelemben a belmissio jótékony munkáját, ha nagynépességü egyházaink feldaraboltatnak s egy egy lelkész gondviselése alá 1500—2000 léleknél több nem adatik ; ellenben pedig a 100—200 lelket számláló gyülekezetek leánygyülekezetekké alakíttatnak s bennök tanítói állomások rendeltetnek, még pedig ugy, hogy mindenikben papjelölt ifjak legyenek tanítók s ekép mintegy olyan seminariuma legyen mindenik egyházmegyének, melyben gyakorlatilag képeztessenek pappá leendő egyénei hivataluk egyik legfontosabb ágának, az iskolaügyelésnek kellő siikerrel leendő vihetésére. Igy a lelkészek száma néhánynyal kevesedvén, ha többel szaporodik is a tanítóké: annyi lelkészek 800 pfrttal számított fizetéséből, a mennyivel 555-nél kevesebben lesznek, kitelik a tanítók 300—400 pft. fizetése. b + a. *) Néhány szó t. Prokopius György „Protestáns alapelvek" című cikkére. Mindeneket megpróbáljatok, a mi jó, azt megtartsátok. — I. Thess. 5: 21. Magyar prot. egyházunk szervezete s igazgatása foglalkodtatja a szakértőket, melyben egyik kérdés a többször szóban lévő elnökség kérdése. Nem akarok hosszasan beleereszkedni ennek fejtegetésébe, csak röviden mondom el észrevételeimet t. P. Gy. ur e lap 29-dik számában közlött cikkére. A reformatio tiszte vala az egyházat eredeti tisztaságára — milyen volt az a Krisztus és az apostolok idejében, — visszavinni, megtisztítani az emberi hagyományok által abba becsúszott hibáktól, szükségtelen szertartások*) Kimaradván a szövegből, ide igtatom, bogy mind lelkészek, mind iskolatanítók fizetéséhez tartozónak vélem az elmondottakon kivül: a tisztességes lakot és elegendő tűzi fát. b + a.
