Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-21 / 33. szám

És így a belső:missioval kezet fogva, a következő sorokban következőkép javaüanám én a szelídebb modorú adóbeszedést eszközölni. Azt mindnyájau tudjuk, hogy valahányszor egyházainkban valamely ünnepély rendeltetik, akkor minden vallását híven tisztelő protestáns megszokott jelenni az előre kitűzött gyülhelyen. Erre építve, az általam érintett általános költségekre megkívántató összegeknek beszedését én a dekánusi hivatalokra biznám. Az egyházi és világi dékánoknak minden év kezdeten be kellene járniok a dékanátus gyülekezeteit, ez alkalommal meghívnák a gyülekezetet a templomba ünnepélyes áhítatosságra. Ekkor a szószékről megmagyaráztatnék a gyülekezet tagjainak, hogy azon csekély adó, mely a buzgó hívektől kéretik, a protestáns egyház fenállhatása- és virágzására levén fordítandó, azt fizetni mindenki köteles; — megmondathatnék nyíltan az is, hogy e filléreknek bevételét az egyházi felsőbbség polgári hatóság által is eszközölhetné, ie inkább akarja követni Krisztus szellemében a szentírás ezen szavait: „Adjátok meg a császárnak a mi a császáré, és az Istennek a mi az Istené." Vallási buzdítás, a jobbak példaadása bizonyosan megtenné a hatást. Azonban ez eljárás ellen mégis történhetnék azon ellenvetés, hogy azoktól, kik fizetni nem akarnak, vagy kik a templombajárást nem tartják szükségesnek, miként lehetne a kivetett adót megvenni. A valláserkölcsi érzetnek mindinkábbi felébresztése, a belső-missio áldásdús hatása mindinkább kevesbíteni fogná az ilyek számát, — de miután mégis feltehető, hogy némely gyülekezetekben ilyenek mégis találtathatnának, erre nézve következő eljárást javasolnék. Ugy az anya-, mint a leány-egyházakban a presbyterium és a lelkész urak befolyásával történjék meg azon összeírás, hogy kik legyenek azok, a kik már az úrvacsorájával éltek, s azon lajstrom szerint történjék meg a beszedés is. Kik már az általam tervezett áhítatosságon meg nem jelennének, megjelenni nem akarnának, vagy körülményeik miatt meg nem jelenhetnének s a tőlük járó illetőséget le nem fizetnék, előbb az egyházi előjáróság által megintessenek kötelességök teljesítésére, s ha ez sem használna, csak ez esetben lenne a szigorúbb eljárás előveendő. Már e végső esetben a polgári hatóság közbenjárása lenne felkérendő az illeték behajtására. Még e helyt érinteni szükségesnek találom azt is, hogy az iskolák s különféle protestáns tanintézetek segélyezésére megkívántató áldozatainkat, sem nem tanácsos, sem nem szükséges, a közönséges egyházat illető önadóztatástól elválasztanunk. A protestáns egyház és iskola egymással szorosan egybefort testvér-intézetek , egyik a másik nélkül fen nem állhat, de fenállhatása nem is képzelhető, s e tulajdonságnál fogva mind a kettő egyforma segélyezésre érdemes. Az egyház és iskola s tanintézetek fentartására megkívántató anyagi alapnak is, ugyanazon forrásból, ugyanazon módon kell létrejönnie. Az általában tervezett eljárást pedig tapasztalásomból is bátor vagyok ajánlani. Midőn a tiszai superintendentia engem a papi fizetéseknek javítása vagyis conventiós pénzbe történendő teljesítése végett 40 egyházba kiküldött, — voltak egyházak, kik a küldöttségnek előre is kinyilatkoztatták, hogy többet fizetni nem fognak, nem akarnak. — Azonban mi küldöttek az illető egyházakban megjelenvén, ott működésűnket áhítatos istenitisztelettel megkezdvén, a megjelenteknek a reánk ruházott kiküldetés tárgyát és fontosságát híven előterjesztvén, a legszebb eredménynyel léptünk ki az Isten házából, és a legszebb keresztyéni szeretettel váltunk meg azon egyházaktól, melyekben a fizetési nemakarás eljövetelünk előtt már elharapódzott. Én most is azt hiszem, hogy csak így lehet morális úton boldogulni, így lehet minden protestánst lelkesíteni, éleszteni arra, hogy lelki szabadságáért filléreit önkéntesen mindenkoron feláldozni kész legyen. Zabari Szontagh Lajos. Sorozzuk a prot. egyház felüditésére célzó fizetésügyi javaslatok közé az itt következő számítást és véleményt is, mely egyetlen egyházkerületre, u. m. a helv. hitv. tiszántúlira vonatkozik ugyan, minthogy annak 1857-ki statistikájából vétettek az adatok, de azért talán nem lesz érdektelen az egész magyarhoni prot. egyházra nézve is, sőt illető arányban alkalmazható lehet más egyházkerületben is. I. Költségvetés. Levén ezen egyházkerületben 555 rendes lelkész, 924 iskolatanító, és 28 kántor, adassék a) 185 olyan lelkésznek, ki az egyházkerület legtermékenyebb s igy legolcsóbb tájékán lakik, 700 pfrtjával 129,500 fr. b) Ugyanezen tájékon lakó 308 tanítónak 300 pfrtjával 92,400 „ c) 10 kántornak 200 pfrtjával 2,000 „ d) 185 olyan lelkésznek, ki az egyházkerület közép te rmékenységü tájékain lakik 800 pfrtjával 148,000 „ e) 303 iskolatanítónak 350 pfrtjával. . . . 107,800,, f) 10 kántornak 250 pfrtjával 2,500 „ g) 185 olyan lelkésznek, ki az egyházkerület terméketlen tájékán lakik, 900 frtjával 166,500 „ h) 308 iskolatanítónak 400 pfrtjával. . . . 123,200 „ i) 10 kántornak 300 pfrtjával 3,000 „* k) 13 esperesnek, mindennapra egyegy pfrt. és egész évre 35 pfrt. irodaköltség számíttatván, s így 400 pfrtjával 5,200 „ 1) Ugyanezeknek egyházlátogatási költség 100 pfrtjával 1,300 „ m) Ugyanezek mellé egyegy káplán 300 frtjával 3,900 „ n) 13 egyházmegyei jegyzőnek irodaköltséggel együtt 150 pfrtjával 1,950 „ o) 13 egyházmegyei levéltárnoknak 20 pfrtjával 260 „ p) 13 egyházmegyei iskolai főfelügyelőnek 60 pfrtjával 780 „ q) Superintendensnek 4,000 „ r) Superintendensi titoknoknak, ki egyszersmind superintendentiális levéltárnok is lehet . 1,500 „ s) Superintendentiális két Írnoknak 600 frtjával 1,200 „ t) „ irodaköltség .... 1,000 „ u) „ jegyzőnek irodaköltséggel 400 „ jegyző káplánjának . . 300 „ x) Egyházkerületi négy gyűlések alkalmávali napi dijak, tiz tiz nap tétetvén egy gyűlésre, e szerint 13 esperesnek és 13 coadjutor curatornak 40 napra 5 pfrtjávai, melybe a fuvarköltség is foglaltatik 5,200 „ y) Egyházmegyei 3 gyűlés alkalmával, 13 egyházmegyében, e szerint: aa) 13 esperesnek és 13 coadjutor curatornak, öt öt napot számítván egy gyűlésre, öt öt pfrtot napi dijra és fuvarköltségre, és így 26 egyénnek 75 pfrtjával évenkint. . 1,950„ bb) Egyházmegyénkint 10, összesen 130 ülnököknek fuvar és napi dij 3 pfrtjával, s így egy egy ülnök 45 pfrtjával számíttatván, évenkint 5,850 „ Összes költség 809,69Ofr. II. J ö v e d e 1 e m k ú t f ő k. 1. Vétessék tudomásba mindenik egyházból az olyan tőkepénzek, szántók, kaszállók, szőlők, korcsmák, malmok stb. mennyisége, melyek jelenleg belhivatalnokok fizetéséül szolgálnak, és kiszakasztatván mindenik lelkész *) Vagyha jobban tetszik : 555 lelkésznek 800 frtjával 444,000 frt., — 924 tanítónak 350 frtjával 323,400 frt., — 30 kántornak 250 frtjával 7500 fr. b+a.