Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-14 / 32. szám

1. Mivel egy prot. pesti főiskolára a múlt évtizedben már tétettek önkéntes ajánlatok; és, ha ugyan jól tudom, ezen ajánlati összegből, csak azon menynyiség kamatja fordíttatik jelenben a prot. pesti főiskola fentartására, mely a dunamelléki egyházkerületből került össze: a prot. pesti főiskolára a múlt évtizedben tétetett minden ajánlatok teljes összege, a prot. pesti egyetem tőkéjéül lenne tekintendő. 2. Mind azon kerületi prot. főiskolákban, hol a jogtan katedrái megszűntek, ezek alaptőkéinek kamatjai, az alapítók akarata, szelleme s az összes protestantismus érdekében, a prot. pesti egyetemben, a jogi tanszak megalapítására lennének fordítandók. 3. Magyarhon minden prot. birtokos urai egyenként lennének fölkérendők, hogy a prot. főiskolákat egykor bőkezű adakozás, áldozatnyújtásokkal létrejutni segélt elhúnyt dicső őseik példájakint, vagyonképességükhöz képest, a prot. pesti egyetem megalapításához , akár teljesen biztosított kötelezvényekkel járulni kegyeskedjenek. 4. Minden magyarhoni prot. egyházak szinte saját érdekük, s lelki szükségeik minél biztosb s gazdagabb kielégíthetése reményében, lélekszámarányban járulnának a prot. pesti egyetem fentartásához évenkint minden lélektől fizetendő, a mostani pénzbecs szerint egy, vagy ha a szükségletek fedezése megengedi, legalább fél pkrral. Es most annak bevallása mellett, — mi különben is köztudomásu dolog, hogy egy prot. e g y et e m eszméje fölébresztéseért, másokat, közelebb a mostani prot. pesti főiskola létrehozóit, kik ezt bizonyosan már akkor egy j)rot. egyetem magkövéül tekinték, illeti a dicsőség, azon kéréssel adom át a nyilvánosságnak ez ügy további fejtegetését, hogy a jóakaratú avatottak, minden mellékes érdeken felülemelkedve, nyilatkozzanak, ha váljon eljöttnek vélik-e az időt arra nézve, hogy e rég szendergő magasztos eszmének, a kilátásba helyezett zsinaton élet adassék ? s ha igen, micsoda kútfőkből vélik a prot. pesti egyetem évi szükségleteit legbiztosabban fedezhetni ? / Haj nal Ab el, helv. liitv. lelkipásztor. ^fct^ KÖNYVISMERTETÉSEK. Tlicodor Parker's saniiiitliclie Werke. Deutcsh von Dr. Joli. Ziethen. II. A munlcás osztály nevelése. Gyakran azt hiszik, hogy Uj-Angolhonban a nagy tömeg növelése — mely a világ munkáját viszi, a tökélyhez oly közel van, hogy kevéssel kell már több, mint fentartani a létezőt, hogy egy nemzet nagyszerű rendeltetését elérjük. Vizsgáljuk állapotunkat, azt más különbözőkkel állítván szembe. Képzeljük, hogy mi valahova Afrika belsejébe mennénk, s magas míveltségü népet, városokkal, falukkal, gyárakkal találnánk; de a tövénytudók egész osztályában a legtudatlanabb embereket lelnök. Tegyük fel, hogy képzelt országunkban az orvosok épen oly tudatlanok, mint az ügyvédek, s a papok is a tudatlanság útain járnak. Tegyük fel más részről, hogy mig e három osztály a legmélyebb tudatlanságba esett: a földmívesek, mészárosok, gépészek, kereskedők stb. tanalt, gondolkodó emberek szabad iskolákkal, academiákkal, gymnasiumokkal birnak, minden mesterségre vagy tudományra külön intézeteket állítanak, s hogy a nép minden osztálya a három hivatal heréin kivül értelmes, tanult emberekből áll s évről évre nemesebb néppé fejlődik. Adjuk hozzá, hogyha az ügyvédnek, orvosnak vagy papnak szellemi javak után vágyó fija van, ezeket csak a nevezett néposztályokban , mint azok valamelyikének belépett tagja kénytelen keresni: nemde a dolgoknak furcsa rende állana előttünk? De csak a neveket kell kissé cserélnünk, s „ügyvédek, orvosok és papok" helyett „a dolgozó osztály legnagyobb részét" olvasnunk: ekkor a képzelt ország Massachusetts közepében fekszik, nem Afrika beljében. Uj Angolhonban a három hivatalosztály-i hoz tartozók általában a legképzettebbek az országban; mert mindnyájan elismerik az előnyt, mely a közönségre háramlik abból, ha képzett ügyvédek, orvosok és papok vannak soraiban, miközben általában minden mások nevelése erősen elhanyagoltatik. Azonban csekéj alapja látszik, hogy a mondott három működési ágra készülök miért neveltessenek jobban, mint a gazdák és kézművesek. Egy képzett ügyész, kinek szelleme többszörös ismeretekkel van felruházva: kétség kivlil ótalma, éke, áldása akármely | országnak; de nem azért, mert ügyész, hanem mivel szabad, képzett ember, ki ugy él, mint egy ember, és épen oly hasznos lenne, ha kovács vagy ács volna; mert nem a hely az, melyen valaki áll, mely őt védszerévé, áldásává teszi a hazának, hanem az ember, ki azon helyen áll. Itt az ideje, a régi ábránddal felhagyni, hogy a gyermeket azért küldik iskolába, miszerint egykor az államnak szolgáljon, birói székbe üljön, vagy szószékbe lépjen, kapitány vagy békebiró legyen; itt az idő, hogy elv szerint kezdjünk működni, hogy az ember azért növeltetik, mivel ember, s tehetségei vannak, melyeknek fejlesztésére, s kiképzésére küldte őt Isen e világba. Egyes osztályok nevelése minden esetre jó, de csak annyi, mint egyetlen kenyér egy kiéhezett családban. De mindenkinek nevelése is, ki asszonytól j született, szembetűnő kötelesség. Ha az értelem valamit tanít : ez az; ha a keresztyénség valamire oktat: ez az, hogy az emberek az Istennek szolgáljanak teljes szivökből, teljes lelkökből és minden erejökböl, s ez természetesen szív, lélek és kedély képzést kiván nemcsak az ügyészeknél, orvosoknál és papoknál, hanem Ádám minden fiainál és leányainál. Mindenki látja, hogy a növelés mily változást idéz elő az állatoknál. Vad bivallal nem szánthatnánk, s kutyával, melyet most fogtunk az erdőben, nem vadászhatnánk. De itt az előny nem az állatok részén van , az ö növeltetésök természetök ellen esik. Az embernél előidézett változás nagyobb, mert itt nem természetellenes. Azért vagyunk a világba állítva, hogy e változást a nevelés által eszközöljük. A külvilág a legszebben egyezményez a lélek e vágyaival. Ha valaki a kívántató tehetségekkel útra indul s az ajánlott eszközöket szorgalmasan használja: minden életpálya, a sorsváltozások, mik bennünket érnek; a próbák, melyek közé jövünk , a szenvedések , melyeket hordozunk , reményeink és félelmeink, barátaink és ellenségeink vezetőink s tanítóink lesznek. Tehát mint dönthetetlen szabályt állíthatjuk fel, hogy minden embernek a lehető fokig kell növeltetnie, hogy a növelés már magában is becsülésre méltó cél, s nem eszköz; s végre, hogy az egész társaság minden egyesnek a legjobb növeléssel tartozik, melyet természete, s az összesnek viszonyai engednek. De e szabálylyal, — mely mindenkinek növelését sürgeti, — ellenkezőleg, azt mondják, mindig azt mondották a míveltek, hogy egy müveit osztálynak léteznie kell, de az emberek tökéletlensége, szüksége, | s a dolog természete szerint épen ugy léteznie kell tudat-