Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-14 / 32. szám

érett ifjak a tanpályán egymással többé nem is találkozhatván, feledik a gyermekkori viszonyt s egykori pályatársaikat, mert az uj atkenaemokban, uj pályatársakra találtak; s nagy nyereség, ha az iskolák bevégeztével azon hitrokonaikat, kikkel egykor együtt léptek a musák templomába, vagy csak névleg is ismerhetik. És így fejlik ki nemcsak azon, a prot. egyházi életre nézve káros hatású körülmény, liogy prot. ifjainkból, a társaséletben csaknem annyiféle elszigetelt osztály (cast) alakul idővel, különösen az egyházi s iskolai ügyekre nézve, a hány iskolában neveltettek, képeztettek; de a provinciális érdekek védése is, a közjó mellőzése, vagy háttérbe szórítása mellett, — mert pl. azok, kik Páléi voltak, meglehet , tán némi képzelt jog, inkább tán fallaciánál fogva, ha le nem nézik is, bizalmas viszonyt kötni minden esetre óvakodnak, sokszor makacsul vonakodnak azokkal, kik A p o 11 o s é i voltak: így lesz aztán, hogy mikor később, akár mint lelkészek, tanárok, akár mint világi hivatalnokok a társadalomban befolyásos állást nyertek, — bizonyosan hálajelül de mindenesetre a prot. közügy hátrányára — csak azon athenaeumot igyekeznek támogatni, melynek tejével egykor táplálkoztak, feledve, hogy testvér tanintézetek is vannak, hol a gyámolító karok tán sikeresb hatásúak leendnének. Mind ezekhez járul, hogy az ifjak egymás gondolkozását s elveit, különösen a prot. közügy- s az életkérdésekre vonatkozólag — nem ismervén, nem ismerhetvén egymást, ismét csak a közérdek rovására gyanúsítják, s ekép, ha teljesen meg nem gátolják is, de nehézkessé teszik a prot. egyházi belélet fejlődhetését. Nem állítom én, ha a ma ngynevezett ó-világban a prot. főiskolák közt mindenben és mindenütt az őszinte szivélyesség lett volna az összekötő kapocs, mert igen is volt alkalmunk tapasztalni, hogy egyik prot. főiskola növeltjei, vajha ne mondhatnók olykor tanárai is, mi görbe szemekkel nézték a más kerület szülötte s oktatottait, kivált netaláni alkalmazás esetében, — és ki tudja? nem e körülményben rejlik-e egyházi közéletünk fejletlenségének egyik, s tán legfelsőbb oka: de azt is el kell ismernünk, hogy mennyiben eddigelő a theologok és jogtanhallgatók legfőbb részben mégis prot. főiskolákban neveltettek s oktattattak, e prot. iijak közti ismeretség, s tán a prot. közügyek iránti érdekeltség is határozottabb volt, mint lehet s leend a következő időkben, adják az egek, hogy sejtelmünkben csalódjunk, — ha nem lesz számukra hely, azaz nem alapittatik egy közös főiskola — egyetem, hol ők a kellő kiképzést, a prot. egyház elveihez híven nyerendnék. Azonban legyen elég, mit itt e körülményre vonatkozólag csak röviden fölemlítettünk ; és az okoskodás láncolata tovább fűzését, a gondolkodni szerető főkre bízván, a mondottakból vonjuk le ime természetes következményt: bárha a keblek összhangoztatása- s a prot. eszmék érlelésére, a jelen alakú prot. pesti főiskola is jótékony hatással működhetik, és vagy csak e tekintetben is felette szükséges volt annak létesítése: mivel mind az által a prot. egyház belélete fejlesztésére nézve, a leglidvösb siker egy prot. egyetemtől várható, ugy saját érdekünk, mint az állam java hathatósan sürgeti, hogy minden anyagi s szellemi erőnket egy prot. pesti egyetem létesitéséreirányozzuk, összpontosítsuk. Nem kétlem, fognak találkozni nem kevesen, kik. mint a mostani pesti főiskola tartós fenállása, ugy egy prot. egyetem eszméje valósíthatása ellen felhozzák amaz elkoptatott ellenvetést: agyrém, chimera az, melynek a gyakorlat, a két prot. felekezet közti symbolumi különbözések miatt, életet, legalább tartósat, soha nem adand. Egy kis emelkedettebb érzés, előítéletektől üres körültekintés, és amaz ellenvetés súlyát teljesen vesztve, azonnal megszűnik. Mert ha W e g s c h e i d e r a rationalista; T h oluck a pietista, egymásmelletti, sőt ugyanazon tanteremben is tarthatták előadásaikat: nem látom, nem képzelhetem veszélyeztetve a két prot. hitfelekezet érdekét az által, ha a külön symbolumok külön tantermekben , külön theologiai tanárok által taníttatnak. Sőt bátran ki merem mondani, hogyha egy kö -zös prot. főiskola, annyival inkább egy prot. egye | tem elébb létesíttetik: az elválasztó symbolumok nagy része, ma már csak a történetek könyvéből ismertetnék. Oh a szellemi unió, a fogalmak tisztulása, roppant hatású tényezők az előítéletek kevesbítése, s a külső unió utai egyengetésében. Es e magasztos cél elérése máskép, hanemha a leendő papok célszerűbb nevelése, vezetése, más szóval: egy prot. egyetemnek a kerületi főiskolákkali teljes Összliangzásba hozása mellett, aligha lehet valaha eszközölhető. Agyrém, mondják mások, egy prot. egyetem felőli álmodozás, mert hol a kútfő, mely annak létesítése-, s folytonos fentartására szükséges millo filléreket fölbuzogni kéj)es lehetne?! Meglehet, agyrém némely szemüvegek előtt: de bár optimista nem vagyok, annak létrehozása, ha komoly akarat, szives buzgalom, áldozatvitel készség nálunk nem hiányzanak, szerintem, mégis aligha a lehetetlenségek közé tartozik. Mert ha a 300,000 lelket is alig számláló Svájc két egyetemet, több akadémiát stb. képes virágzó állapotban föntartani: nem kiskorúságunknak s az összes protestantismus legszentebb ügye iránti egykedvüségiinknek adnók-e a mívelt világ előtt nyilvános jeleit, ha nyilvánítnók, mikép mi, több millió magyarhoni protestánsok, egy egyetemet, melyben legalább három, u. m. a theologiai, jogi s pliilosophiai tanszakok, egész terjedelemben taníttathatnának, létrehozni, s virágzó állapotban fentartani nem tudunk. Azonban annak megjegyzése mellett, hogy egy prot. pesti egyetem halaszthatlan szüksége mikénti létesítésének kimondása, belrendezésének, a kerületi prot. főiskoláknak, különösen a theologiai és philosophiai tanokat illetőleg, tekintetbe vételéveli megalapítása, s a prot. egyetem legfensőbb helyeni megerősítésének kieszközlése, a reményit zsinat feladatai közé tartozik, én a prot. pesti főiskola mostani biztos alapjai, mint kútfők megtartása mellett, a prot. egyetem jövedelmi forrásaiul a következőket vélném: