Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-21 / 3. szám

— a népiskolabeli vallásos nevelés hiányain segítni. Segítni pedig minél előbb; — mert hova tovább harapódzik a baj, annál nagyobb foglalásokat tesz, — annál mélyebb gyökeret ver, — annál veszélyesebb lesz a métely, — annál nehezebb a segíthetés. De miként lehetne hát segíteni ? — Beszéljünk őszintén az egyházzal, mint a beteg tartozik az orvossal; ne himezzük-hámozzuk a dolgot 5 mondott szóból ért a magyar. — Ezen baj orvoslására következők mulhatlanok: 1) Valódi keresztyén szellemű buzgó lelkészek képzése, mert ezek az egyházban, ezek az iskolákban is a vallásosság sarkkövei; ezek a sók — és ha a só megízetlenül: mivel szózatik az étel ? — és ha az étel sótalan, nem ok nélkül hisszük, hogy a só meg ízetlenült. — 2) Tanitóképezdék felállítása, melyekben képeztessenek kellő ismeretekkel, s valódi keresztyéni vallásos buzgósággal biró mind alsóbb , mind felsőbb osztályokban működendő tanítók. — 3) Helyes népnevelési szempontból felállítandó tanrendszer, melyben megállapíttassék , mi tárgyak , minő terjedelemben, minő egymáshozi viszonyban, minő methodussal taníttassanak. — 4) A népnevelés helyes fogalmához alkalmazott kézikönyvek készítése. — 5) Kellő instructióval ellátott szigorú felügyelés, mely az egyházmegyékben és egyházkerületekben centralisáltassék, s melynek körébe tartozék a gymnasiumokban- és magánintézetekbeni vallástanítás ügye is. A mit az első pontban a lelkészek képzéséről mondánk: annyit ezen tárgyról elég legyen mondani ez úttal, midőn nem a theologiai intézetekről, azoknak kellő rendezéséről, szelleméről, azokban a tanitási szabadság mellett a valódi keresztyénség elmaradhatatlan voltáról stb. akarunk tüzetesen értekezni; — legyen elég ez úttal annyival inkább, mert ugy látszik, hogy lelkész-képezdéinkben az utóbbi évek óta — a külföldi egyetemek példájára, a nem habozó, de határozott orthodoxia napja önkényt is kezd derülni. — Sapienti pauca!! — Mennyit tehet a nép-, t. i. az emberiség vallásos, azaz valódi emberi nevelésére, a buzgó, a lelke mélyében keresztyéni öntudatot, meggyőződést biró, nem rationalisticus modorban kétértelmű szavakkal közönbösködő, de szivéből folyó meleg szavaival (a pectus est quod disertos facit elv szerint) környezetében valódi Jézusi szel lemet árasztó pap: tudjuk, kiknek ilyeneket vagy itt a hazában vagy külföldön volt szencsénk látni s tapasztalni; — s nem lehet fel nem sóhajtanunk: vajha ezen szellem s modor egyházunkban ismét és mindenkor oly szabályszerű, oly ál- í talános legyen, — mely alól a netalán találkozható kivételt minden ember biinnek tekintse. > - -- A tanitó-képezdéket illetőleg : azt mondhatná valaki: abban az annyira dicsért hajdanban nem voltak tanitóképezdéink, mégis jól ment, s jobban mint ma, a népoktatás és nevelés; mire valók valnának tehát a tanitó-képezdék ? — En erre csak azt felelem: tagadom, hogy hajdan nem lettek volna tanitó-képezdék; mert ha a többi iskolaosztályok sorában, külön álló, sajátlag a végre rendezett, és saját névvel úgynevezett tanitó-képezdéink nem voltak is: de annál terjedelmesebb, hatályosabb, nagyobbszerü tanitó képezdénk volt az egész iskolai rendszerben; mert az az egész, elkezdve a legalsótól a legfelsőig, mind oda volt irányozva, hogy benne jó népnevelök, keresztyéni tudattal és buzgósággal biró szülök, tanítók, lelkészek, emberek képez- j tessenek. — Ily intézetekből, még pedig akármely osztályából I azoknak, kellő képzettséggel biró tanítók mentek ki a népiskolákba ; és ott ismét a praxisban jó vezetőjök volt a pap s az elöljáróság, —- Ha ez a régi tényállás máig is fennállna; ha népnevelésünk a régi vágásban volna; ha népiskoláinkban, ha gymnasiumainkban, ha felsőbb iskoláinkban a hajdani szellem, rendszer, tanmód uralkodnék (ne mondja a kegyes olvasó, hogy az egyptomi húsos fazekakra vágyom viszsza, — nem, én az őseink Kanaanjának boldog vidékei után sohajtozom): ugy én külön álló tanitó -képezdét mulhatlanul szükségesnek nem tartanék. Miért? az okát épen az imént megmondám. De ily körülmények között, a minőkbe jutottunk az ujabb időkben: elmulhatlannak tartom azt. Elmulhatlannak tartom főként azért, hogy kellő vallásos képzettséggel lépjen be hivatalába' bármely osztályú tanitó ; önkényt értetvén azonban, hogy az azonkívül tanítandó tárgyakra nézve is ugyancsak a képezdében kellő képzettséget nyerjen. Az ujabb időkben a népiskolákból valódi vallásos képzettséget minél kevesebbet hozott ki a növendék; — a gymnasiumban még kevesebbet ád ahhoz, s általában tanító-képességre idomítás épen nem cél sem közvetve, sem közvetlenül, — mint hajdan volt egész collegiumokon keresztül: igy hát sajátlagos tanitó-képzőintézetekre látnivaló, hogy mulhatlan szükségünk van. Belátta ennek mulhatlan szükségét a magas kormány, — és a katholika iskolákra nézve, melyeknek jóllétére közvetlen rendel anyagi erőket, — számos tanitó-képezdéket állita fel. — Nekünk elmaradnunk, e részbeni kötelességünket tovább hanyagolnunk nem lehet, nem szabad, — különben nem vagyunk méltók reá, hogy az autonomia nevet szánkra vegyük. Még pedig komolyan kell vennünk a dolgot, mint — hála az égnek! — kezdik is már venni Sopronban, Sárospatakon, s még előbb kezdték Felső-Lövőn. A mi harmadszor a tanrendszert, és negyedszer a kézikönyvek készítését illeti: ebbe én ezúttal tüzetesen ereszkedni részint azért nom akarok, mert ez maga egy, terjedelmesebben kidolgozandó feladat; részint azért, mert az ezen tárgyhoz szólást, és ebben dolgozást, a praeparandia felállításával, annak vezetőinek, felügyelőink, tanárainak, ebben szakavatottsággal leendő szereplésével szoros összefüggésben lenni vélem, s addig az ezen két pontba tüzetesen avatkozást felfüggesztendőnek tekintem; — most csak annyit jegyezvén meg hogy semmi tanrendszert , melyben a keresztyén vallásos tanítás s nevelés, — semmi tankönyvet, melyben az orthodox keresztyén-tan háttérbe szoríttatnék,, semmi tekintetben, semmi ideiglenességre, de csak egy órára is elfogadandónak nem tartok. Végre, mi a felügyelést illeti: mivel ez egyöntetű kellő instructio nélkül több kárt tenne, mint hasznot; — kellő instructiót pedig csak a tanrendszer és tankönyvek szellemével öszhangzólag, és igy cs<iiv azoknak készítésével együtt, vagy azután adhatni; — azonban mivel ennek felállása is sürgetős szükség: ismét és ismét ez óhajtást nyilvánítom: vajha ezen ügy jó rendbehozatala egyházkerületeinken mielőbb komoly munkába vétessék; — és a mi az egésznek sarkköve, célszerű praeparandiák felállitására minél előbb gond,, buzgóság, erő fordíttassék !! Tatay András. — KÖNYVISMERTETÉSEK. Tarlózatok a gyakorlati hittan es lelkipásztorság mezején. Az olvasó e lapokon olykor olykor e cím alatt fog találkozni nevemmel, midőn — gyengeségemhez képest — nem az égető egyházi életkérdéseket fejtegetem, hanem a gyakorlati hit- és lelkipásztori tan mezején szerényen tarlózgatok. A tért ugy hiszem elég jól szabta ki nekem a szerkesztő, ki erőm csekélységét jól ismerve, jó akaratomat sem akarta elfojtani s szíves barátsággal nyújtott alkalmat, hogy midőn erős és gyönge siet Krisztus anyaszentegyházának folyton folyó építkezésében segítséggel lenni, — a homokhordók közé én is be állhasak. A homokszemek pedig, melyeket ím hordandó vagyok, két neműek lesznek. A gyakorlati hittan körébe eső jeles müvek rövid ismertetései s méltánylásai, — és olykor igénytelen adalékok sa ját gyakorlati papi életünk ismertetéséhez s állapotaink megvitatásához. Mivel sokat és feltűnőt semmi tekintetben nem igé>rek, isten után remélem szavamnak megfelelhetni.