Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-07 / 31. szám

denek előtt a positiv keresztyénellenes nevelésnek s fejlettségnek kártékony kinövéseit kell lerontani, elébb destructive kell hatni, hogy aztán a megtérésre vezéreltetett tévelygő újjászületésre és megszenteltetésre is vezéreltethessék. — Ezzel ugyan még inkább csak a kül-missio lénye van körvonalozva, de az eddig mondottak után könnyen tisztába jöhetünk a bel-missioval is. r Positiv keresztyénellenes elem nemcsak az egyházon kivül létezik, hanem azon belől is található. Igaz, hogy már maga azon körülmény, miszerint az egyház a ker. szülék gyermekeit a keresztség által mindjárt szárnyai alá veszi s mintegy a Krisztus ujjászülő és megszentelő kegyelmének alá helyezi, mód nélkül megnehezíti az Antikrisztus hatalmának terjeszkedését: de csakugyan igaz az is, hogy a keresztyénség — bármint vélekedjünk is a keresztség erejéről — nem valamely character indelebi-1 i s, a minthogy hány megkeresztelt egyén lett később nyilván muhamedánussá, hány keresztyén ember rágalmazza és szidalmazza Krisztus nevét és tudományát! A positiv keresztyénellenes elem mérge számtalan csatornákon, p. o. democratikus, socialisticus, communisticus hitetők, titkos egyletek, belletristicus, philosophiai, sőt még theologiai irodalom csatornáján is terjesztetett s olykor olykor ma is terjesztetik magában az egyház kebelében is. Ily daemoni befolyás az egyház kebelében is időről időre sokakat elszakaszt, elszakaszthat az Úrtól, kik bár már csak keresztségnél s keresztyénekkeli társasági együttlétnél fogva is a keresztyénségnek némi pislogó szikráit ugyan mindig fogják keblökben hordani, de mégis személyiségök legnagyobb részét positiv keresztyénellenes gondolkodás-, érzés- és cselekvésmód tevén, párhuzamba állíthatók a kül-missio tárgyaival. Es ez által igazolva van a bel-missionak mind neve, mind szükségessége. Bármily egészséges legyen is általában az egyházi élet, mindig lesznek azért az egyháznak beteges, gyenge, erőtlen tagjai is, kik inkább csak névvel keresztyének , kiknek lágymelegségök a laodicaeabeliekre fog mindig emlékeztetni: az ily s ehhez hasonló kórjelenségek ellen használandó gyógyszer — a /jólszervezett egyházfegyelem és egyf házrendezet. Ha még a múlt homályában a paganismus és judaismusból becsúszott s átöröködött anyagi és alaki betegségek megorvoslásáról van szó, az ezen esetben használandó gyógymód neve: r ef o r m a t i o. A bel-missio csak mint rendkívüli gyógyr szer használtatik rendkívüli egyházi betegség ellen, f vagyis a keresztyénségnek magában az egyház kebelében rejtekező tudatos és positiv ellensége ellen, és azok ellen, a kik annak üdvrontó befolyása alatt magában az egyházban positiv keresztyénellenes - személyiséggé fejlődnek. De miként lehet a bel-missio által ezen Antikrisztust legyőzni ? Legjobb volna, ha azt mindig a maga fészkében támadhatnák és semmisíthetnŐk meg; csakhogy ez nem mindenkor eszközölhető. Mert ezen ellenség is többnyire mint a tolvaj, titkon jő el s éjjel hinti el az Urnák mezejébe a maga konkolyát; de meg az Urtóli tettleges elszakadás, vastag hitetlenség, üdvgyillőiét betegségét nem is egykönnyen lehet meggyógyítani (Sid. 6, 4 köv.). Ugyanazért a bel-missio a maga gyakorlati feladatát leginkább abban találja fel, hogy eragály továbbterjedése ellen kiván mintegy zárvonalat húzni, és így tulajdonképen közvetve rontja le az Antikrisztus hatalmát, a midőn a keresztyénség szellemétől még egészen át nem hatott, a csábításoknak leginkább áldozatul eshető vagy tán már némileg áldozatul is esett tömeget kívánja a keresztyénellenes kisértetek ellen megmenteni, vagy azokból kiragadni, — és így az Antikrisztust lehető legszűkebb terrenumra szorítani. A tömeg tehát a belmissionak nem annyiban tárgya, a mennyiben az még nem keresztyénies, hitélet, hitbuzgóság ereje nélkül szűkölködő, liane m a m e n n y iben a keresztyén ellenessé levés veszélyének kitétetve van. S mivel az evangyéliomot igazán csak azok érthetik, a kik azt bensőleg már mintegy átélték: innen látni való, hogy mind azok, kik az evangyéliom igazságát ily benső öntapasztalat utján még nem értik és nem érzik, a kik- 1 nek száma pedig ugy az alsóbb, mint a felsőbb osz- í, I tályokban nem csekély lehet, az elcsábíttatás veszélyének kitétetvék, és így kisebb nagyobb mérték- f ben a bel-missio tárgyaiul tekinthetők. Széles tehát, igen széles a bel-missio mezeje; itt lehet igazán elmondani: az aratásra való gabona sok, de az arató kevés! (Mai 9, 37). S kik legyenek e mezőn az aratók ? A rendes egyj házi hivatalviselők, a lelkészek legpéldásabb buzgój ság mellett is erre maguk nem elégségesek s közülök nem is mindenik született e munkatérre, mely valóban nem mindennapi lelki adományt vesz igénybe. A bel-missio nem csupán az egyházi, hanem / egyszersmind keresztyéni életmunkásság körébe es/ vén, sükerrel csak ott folytattathatik, a hol már nemcsak az egyliáziasság, hanem a keresztyéni hit% munkás élet is egy bizonyos magasabb fokig kifejtve van. Minél jobban kezd pedig terjedni a positiv keresztyénellenes elem, ez a valóságos eschatologicus Antikrisztus, annak legyőzhetése végett a keresztyéni hitmunkás életnek annál nagyobb mértékére s egyszersmind annál több cselekvő orgánumokra van szükség. Hogy pedig ezek mind csak olyanok lehetnek, kik már tudatos hitéletre emelkedtek, megtetszik onnan is, IneiTir^éresztyéni szellemtől még át nem hatott s a kisértet veszélyeinek kitétetve levő tömeget a keresztyénellenességtől csak az által lehet legbiztosabban megmenteni, ha elibe tudatos keresztyénség hatályos ereje szegeztetik, — itt is nagyon igaz levén ama német közmondás: mit einer gemalten Kanone kann man nicht sonderlich kraftig operiren. Es mivel a bel-missio által leküzdendő ellen, nem csupán egyik vagy másik gyülekezetnek, nem is egyik vagy másik tartományi egyháznak sőt még csak nem is egyik vagy másik hitfelekezetnek, hanem