Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-31 / 30. szám

Thcodor Parkéra sttmintliche Werke, Deutsch von Dr. Johanncs Zicthen. Leipzig 1857. I. Hogy Parker müvei felett magunkat tájékozhassuk, s azon állást, melyet ö a theologiai irodalomban elfoglal, méltányolhassuk : szükséges szellemével, irányával s a német theologiához j való viszonyával közelebbről megismerkednünk. Északamerika közönségesen a materialismus forrongási helyének, Németország pedig az idealismus tulajdonképeni hazájának lartatik. Ott a közvetlen hasznos, nyereséges: itt a szív, lélek, tudomány, művészet, vallás érdekei melegen ápoltatnak. Az északamerikai érzék legkevésbbé hajlik a philosophiához, különösen a j mennyiben ez metaphysicai s vallásos tárgyakkal foglalkozik. A vallás, mely a németnek legszentebb java, tudományos vizsgálódásainak, s kedély világa mozgalmainak sarkpontját képezi : a Yankee-nek csak küleszköz világi céljainak elérésére, | melynek gyakorlásánál a léleküdv, magasabb tanok keresésére ! épen oly kevéssé gondol, mint valamely dohánygyár vagy ügybizomány alapításánál. Természetes tehát, hogy az egyházi téren épen azon bizonytalanság, szédelgés uralkodik, mint más életkörökben, s az ellenkező irányok a romboló túlszabadelvüség, s a bigotteriának végletei szerepelnek, mig Némethonban minden szenvedélyes küzdelmek, s tülcsapongások dacára, a főtörekvés mindig a két véglet közt fekvő helyes közép felé irányul. Ily körülmények közt annál feltűnőbb, hogy épen azon iránya a német bölcseletnek, mely az egyik vagy másik oldalra való elfajulástól óvakodik, s az egy oldalú szempontból egymás ellen vívó ellentéteket kibékíteni, sikeresen buzgólkodik, azon irány, mely a pantheisticus és deisticus rendszerek ellenében j theismus nak neveztetik, midőn még Németországban sem jutott közelismerésre, általános érvényre: Amerikában sikernek látszik örvendeni. Míg a theismushoz ragaszkodó bölcsészek a pantheismus és materialismus, másfelől a deismus és dogmatismus párthiveitől szenvednek; a theologok pedig, kik e tant szóval és irodalmilag terjesztik, az egyházi székek és a kormány; más felől a nép részéről jövő nehézségekkel küzde- J nek: Amerikában egy férfiú a theismua ügyében mint lelkipásztor és iró erélyesen működik, s darab idő óta közelismerésben részesül. Ezen férfiú Parker Theodor, jelenleg bostoni pap, de mint iró nemcsak az egyesült államokban, hanem Európában is ismeretes, összes miivei Némethonban már második kiadást értek. Miután szegény sorsból tehetség s fáradhatatlan studium által j magát bostoni congregationalista lelkipásztorságra küzdötte, szabadelvüsége miatt, melylyel a fenálló, s öröklött előítélete- j ket ostromolta, kezdetben sokszoros bántalmakat kelle tűrnie, j melyek Őt arra indíták, hogy a szószéket önként hagyja el, s néhány évig különben is igen sok oldalú képzettségének , s tu- j dományának gyarapítására Angol-, Francia-, Német- és Olaszországban utazzék. Hanem visszatérvén 1844-ben, oly hatályosan kéretett fel ismét szószékbe lépni, hogy nem állhatott ellen, s az előadásaira való tolongás tüstént oly nagy volt, hogy Bostonnak egy temploma sem volt képes a hallgatókat befogadni, s kénytelen volt beszédeit a Melodeon nagy helyiségében, későbben a még tágasabb zeneteremben tartani. Parker nemcsak mint szónok, hanem mint ember is feltétlen szeretetnek s tisz- I teletnek örvendett, még ellenei előtt is, az egyesült államok legbecsültebb személyeinek egyike. Ily siker, és ily tulajdonai után Parker a közrészvétet méltán igénybe veszi. Mint szerző gondolatait inkább szónoki, mint szorosan tudományos alakba önti; bár mindenütt felis- , merteti, hogy nézetei erős tudományos alapon nyugosznak, so- i hasem vész el szavalás- vagy irályléhaságban, s azoktól, kik i követni akarják, sokkal magasabb fokú gondolatfeszítést igényel, mint a német egyházi szónokoknál megszoktuk. A német theismus feladatának tartja egyfelől a pantheismus, másfelől a deismus közvetítését, vagy legyőzését. A pantheismus szerint Isten a világban benmaradó, — immanens; a deismus szerint Isten a világon kivüllevő, transcendens; a the- \ ismus követel, hogy Isten a világban benmaradónak, s a vilá- \ gon kivül lévőnek is gondoltassék egyszersmind, ez a német [ theismus alapvonása. — A parkerféle theismus ezzel lényegileg egyezik. A philosophiai és theologiai gyűlésben a legfőbb kérdések feletti vitákban a centrumot képezi, mely a jobb és bal oldal egy oldalú túlcsapongásaitól óvakodva, mind a kettőnek előnyös részét magában egyesíteni törekszik. Csak az ostromra célba vett pontok megválasztásában különbözik a német tlieismustól. Mig ez különösen a pantheismus és deismus ellen működik, s a jobb és bal oldal mérsékelt irányú töredékeivel készül kibékülni: addig Parker támadásait főleg a legvégső jobb és bal szárnyiak ellen intézi, s egy felöl az atheismusba menő materialismus, más felöl az értelem ellenes dogmatismussá fajuló hit ellen harcol. — E működését fogjuk négy kötetre menő müvének utolsó kötetéből, az alább következő kivonatos mutatványokban különösebben ismertetni. I. A szemlélődő atheismus mint világ nézlet. Lássuk ezen nézletnek subjectiv hatását. Subjectiv alatt azon hatás értendő, melyet ama nézletmód az egyesnek érzelmére s nézéteire gyakorol. I. Vizsgáljuk először mint az érzéki világot illető világnézletet. A valóságos speculativ atheismus azt nyilvánítja, hogy az anyag, az állomány, miből valamely test előáll, öröktől fogva meg van, hanem gondolat vagy akarat nélkül; s a tojásnak, halnak, fának, sziklának, naprendszernek specificus életalakjai mind előállottak, a nélkül, hogy az előtt valaki reájok gondolt volna, előállottak „történetesen" azaz az anyagnak, mely gondolat vagy akarattal nem bír, történetes összeütközése által, s semminemű világszellemről, tervről, végcélról, gondviselésről nem bizonyítanak. Ez az átheisticus világnézlet; hasonlítsuk össze tényekkel. Nézzük, hogy e rendszer nagy mérvben az érzéki világban hogy érvényesül. A naprendszernek egy napja s számos bujdosói vannak; ezek mind, bizonyos távolságra vannak egymástól elosztva; a nap körül bizonyos sebességgel mozognak, mely szorosan naptól való távoluktól függ. Ez áll e legközelebbi, mint a legtávolabbi bujdosókra nézve. Hasonalaku pályán mozognak; ugyanazon mozgási törvényeknek hódolnak, egyformán fogadják s lövellik a világosságot. E törvények, a bujdosók ez állandó működései, ha közelebbről vizsgáljuk, rendkívül bonyolultak; mégis összhangzók, s ugyanazok egyik bujdosóra, mint a másikra nézve. Innen van, hogy változásaikat századokkal, ezredekkel előre pontosan ki lehet számítani. E törvények oly határozottak, hogy egy csillagász, ki egy távol bujdosónak változásait vizsgálja, melyek jelenetei az ismeretes testek vonszerejéből nem magyarázhatók, egy más bujdosónak jelenlétére következtet, mely a megfejthetlen jelenségeket okozza. Számítás által helyét, nagyságát meghatározza; bizonyos percben teleskopját a kiszámított hely felé fordítja s azonnal megjelenik Leverrier csillaga. Most már az atheistának azt kell nyilvánítani, hogy a naprendszernek ez összes rende az anyag történetes összeütközése által idéztetett elő s semminemű tervről, világegyetemi végcélról nem tesz bizonyságot. A naprendszer jelen tényleges törvényét, vagy a nap létét épen ugy kétségbe lehetne vonni, mint tagadni, hogy e tények nem szellemről tesznek bizonyságot! Ezt látjuk kisebb mértékben. A lég összetétele olynemtí, hogy az a főidet megvilágosodni, megmelegedni segiti. Továbbá előmozdítja a tengéletet, minden lények; melyek e földön lélekzenek, szüntelen az ég kebelén táplálkoznak. Továbbá a lég felette fontos műszer az ember szolgálatában, ennek segélyével állunk a világosság és hang által egymással összeköttetésben. E nélkül minden néma mozgástalan volna. A gondolatmalom épen iigy megállana, mint a szélmalom. Ez és efféle működésekre a levegő sajátságos Összetételénél fogva képes, a mennyiben ennyi meg ennyi légenyből, enynyi meg ennyi élenyből áll. Az elemek semminemű más egyesülése nem eszközli a mondottakat. Ha elveszünk egy kevés könenyt vagy élenyt: változtatjuk a lég kigőzölgést, tengéle-30. sz.