Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-17 / 28. szám

Egy őszinte szó a prot. tudományügyhöz. A Prot. Egyh. s Isk. lap 21. számában „Protetans tudományügyi cím alatt megjelent cikk B. M.-től igen nevezetes, egy közös nagy ügyet hozott szőnyegre, — mely valóban méltó, — mint a szerkesztőség is óhajtja — minden oldalú megvitatásra. Hogy közös — nagy — fontos az ügy: az sokkal többször elmondatott, sokkal jobban meggyőződése minden igaz protestánsnak, minthogy azt még most is bizonyítgatni kellene; arra van csak szükség, hogy valóban rátaláljunk az eddigi ha nem is épen szánandó, de mindenesetre hiányos állapot okaira, — és hogy azon segítni akarván, oly módot, oly eszközöket válagzszunk, melyek a kivánt célhoz vezethetnek. Az említett cikk, mint a tárgyat leginkább csak szóba hozó, azt teljesen ki nem meríthetvén , természetesen leginkább csak általánosságban maradt; inkább csak végig ment rövid érintéssel egyes pontokon, minthogy azok bővebb kifejtésével határozott irányt, jellemet — hogy ugy mondjuk — vehetett volna magára, s megmondta volna voltakép: mit akar. Csak mint egy önkénytelenül tör néha ki határozottabban eszmedús szelleme, midőn a protestantismus elvei, életföltétele felé tapint. S ép ez egyes kitörések nyújtanak alkalmat arra, hogy ellessük egyéb vonásait is, s megkülönböztessük benne azt, a miben saját meggyőződésünket látjuk visszatükrözni, attól mi szerintünk nem valódi, nem a kellő felfogást árulja el. Azon pontokat7

, melyekben a cikkíróval egyetértünk, mint p. o. a honi tudománynak a nemzeti életre és viszont hatása; — a prot. tudomány öntudatos, önérzetes, önálló életének eddigi hiánya —nem ismételjük. Fordulunk egyenesen a másik oldalhoz. Meglepőnek, különösnek tetszik előttünk legelsőbben is az , hogy a cikkíró a prot. tudományligyet a pesti prot. főiskolával teljesen identificálja. Távol legyen tőlünk valami olyat gondolni vagy szólani, mi akár az egyik, akár a másik Ugy iránti ellenszenvet tanúsíthatna: de mi tévesztett felfogás- és apostoloskodásnak vagyunk kénytelenek tartani a k é t dolognak ily erőltetett azonítását *), s attól tartunk, hogy így a hívek száma nem fog szaporodhatni.— Aprót, tudománytigy, és egy prot. főiskola —szerintünk — két különböző dolog, mik csak a kölcsönhatás viszonyában lehetnek, nem pedig annyira egyek, hogy az egyik léte a másiknak is létét, s viszont az ellenkező az ellenkezőt vonná maga után. Hogy a prot. tudományügy újjászülessék: az nekünk is a legforróbb óhajtásunk ; — azt is óhajtjuk Őszintén, s lehetőnek is tartjuk, hogy Pesten egy prot. főiskola állíttassék ; de a kettőnek teljes azonítása ellenállhatlak kételyeket támaszt bennünk. Értsük meg egymást. A prot. tudományügy emelkedésének első föltétele az, hogy legyenek férfiak, kik egész életüket készek annak szentelni. Távol legyen ismét ennek megemlítésével oda célozni, mintha legkisebb kételyünk is volna a felől, hogy nemzetünk geniusa a komoly, az élethosszig tartó studiumra, a theologia és philosophia által föltételezett speculatio-, abstractiora ép oly alkalmas és hajlandó, mint bármelyik nemzeté; e megemlítéssel csak azt akarjuk mondani vagyis inkább kérdeni, fog-e a magyarhoni összes protestantismus a tudomány ama leendő első dajkáinak oly állást biztosítani, hogy azok a folytonos studium, a nyugodt meditálásból az élet szükségei által ki ne zavartassanak ?! Mert I hogy eddigelé is a prot. tudomány nagyobb lendületet nem vehetett köztünk, annak mindenesetre az irtóztató rendszer volt oka, jelesül ennek azon oldala, hogy a tu*) A protestáns tudományügy irója ezt seholsem állította; csak azt mondta, hogy e°jy országos magasb tanintézet felállítása a tudományiigy emelésére nem kis tényező lesz; de termé- j szetes, hogy még más tényezők is emelhetik vagy csökkent- ! hetik a tudomány fejlését. Szer k. dománynyal való foglalkozás csak átmenetül szolgált nyomorúságos honoráriumával a nagyobb jövedelmű papságokra. — Tehát legelőször is az a kérdés, tud-e és akar-e áldozni a magyarhoni protestantismus, az összes magyarhoni protestantismus annyit, hogy a tudomány első ápolóit Pesten a lehető legjobban biztosítsa. — Igenis, a lehető legjobban ; mert ha talán vagy a kevés szám, —• csak egy két tanár, — vagy az élet igényeivel nem arányos fizetés többféle foglalkozásra, erőszétdarabolásra, vagy csak arra is fogná őket kényszeríteni, hogy túlterhelve legyenek órák adásában: épen ott vagyunk, a hol eddig; — a sok oldalról igénybe vett, mindenhez látni kényszerült még legjelesebb capacitások sem fognak önálló igazi tudományos életet teremteni — legkevésbé pedig a theologiábau. A tanulók is pedig, ha majd annyira elfoglaltatnak magántanítói kötelességükkel — hogy magukat föntarthassák — mint saját iskolai teendőikkel, — nem igen fognak a theologia másként, mint szinte csak meditálás nélküli memorizálással lett elsajátításának örvendhetni. Ha a külföldet tekintjük, ugy találjuk, hogy a tudományosság élete nem az universitások hollététől függ, hogy azok Berlin- vagy a kis Tli bingában, —• Bernben, a szövetség fővárosában, vagy csak egy cantonvárosban, Zürichben vannak-e; hanem a tudomáuynyal foglalkozó férfiak osztatlan, s teljesen a tárgynak fekvő munkásságától — Sőt a tapasztalás, az élet, — bármi különösnek tessék is — ugy mutatja, hogy a kis tübingai,zürichi egyetemek a berlini-és berni nek nemcsak hogy alatta nem, de hasonlíthatlanul fölötte állanak tudományosság tekintetében. Minek egyik oka kétségtelenül abban is keresendő, hogy a kisebb városok kevesebb oldalú élete jobban megengedi a tudomány mívelésére okvetlen megkívántató elvonódást, főleg a tanulóra nézve. 2

) Rendkívül csalódnék azonban az , a ki tudván, hogy most még semmi jelentékenyebb — az érintett célra fordítandó anyagi erő előteremtésére nem lehet kilátásunk — az eddig mondottakat egyszersmind a prot. főiskola, s illetőleg most még seminarium ellen is mondottakul Ítélné. A mily igen meg vagyunk győződve egy felől, hogy a nagy városi élet tarkasága semmi különös előnyn y e 1 nem bir a prot. tudományügy mívelésére, főleg ha annak még szükségekkel is kell küzdenie: ép oly igen hasznosnak ítéljük más oldalról a nemzeti élet központ jába helyezett főiskolát, ha az a helyett, hogy főleg vagy tán egyedül a tudományügy fölsegélöjének akarja magát kiadni, iukább azt tűzi — különösen most még — feladatául, hogy a nemzeti, általában a szélesebb körii ember élet magasb mozzanatait is megismerni, azokban részt is venni akaró ifjú, de most még csak a jelesebb — érettebb, kevés vezetővel is sokra vezettethető candidatusoknak egy két évre hajlékul szolgáljon. 3

) Mert hogy valaki egyszerre a tudománynak is neki feküdjék (mi egyjelentésíi az élettől, a világtól való elvonulással), s azt önállón földolgozva tegye sajátjává; a mellett magánleckéket is adjon, nyelveket is tanuljon, társalgási ügyességet is szerezzen, az életet is alaposan megismerje (még ha öt évet veszünk is)— mi épen nem tudjuk képzelni, s inkább liiszszük az ellenkezőt, az egyoldalúságnál tán még veszélyesb, 2) Ezekre nézve sokat lehetne pl'o és contra felhozni; de nálunk nem az a kérdés: célszerííbb-e főiskolát Pesten vagy Ku-Pércsen állítani, hanem az: hogy melyik hely szolgálhatna legtermészetesb centrumul az egyesülő kerületeknek? —>Se tekintetből csak azt hisszük, hogy talán mégis Pestnek adnák az elsőséget. S z e r k. 3) Hogy értekező ur a candidatusok számára Pesten hajlékot akarna állíttatni, az igen szép dolog. De azt is kellene tudnunk, hogy abban a hajlékban aztán mit csináljanak a candidatus urak? Vagy tán „a szélesb körii ember-élet mozzanatait tanulmányozzák ?" Ily tudományt és ily tudomány tanítására szolgáló intézetet én nem ismerek. S z e r k.