Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-17 / 28. szám

ez idő szerint különös óvatosságra intenek ott, hol újításról van szó. De épen azért nem ujat akarok felhozni, hanem oly ügy felélesztéséről szólani, mely, fájdalom! itt ott tán már feledékenységbe is ment. Hála a jótékony gondviselésnek, a közel múlt idő megkezdte számunkra a munkát, melyet befejezni most a mi feladatunk. Vegyük fel ismét a Pesten állítandó főiskola eszméjének fonalát ott, ahol azt 1848 előttiéibe hagytuk, munkáljuk annak létesítését a kor felfokozott kívánalmaihoz mért kiterjedésben és mutassuk meg tettleg, hogy van lelkünk felemelkedni a szellemi érdekek közös színvonalára. — A majdnem példátlan áldozatkészség, mely njabb időkben az iskolaszervezés mezején oly szépen nyilatkozott, remélleni liágy, hogy nem vonandja meg közönségünk a pártolást oly vállalat létesítésétől, melynek egyik főfeladata lesz a már szervezett iskolák szellemi virágzását vallásunk értelmében biztosítani. -— Ha birtunk az eddiginél négyszerte nagyobb tanerők anyagi ellátásáról gondoskodni gymnasiumainkban, szabad-e feltennünk, hogy épen a cél közelében abba hagyandjuk a munkát és nem gondoskodunk módról, hogy a tanerőket szellemileg is kiállíthassuk. Már csak e tekintetből is, még inkább a theologiai tudomány emelése tekintetéből bátran mondhatjuk, hogy egy philosophiai és theologiai magas tanintézet feállítása oly elutasítliatlan, halasztliatlan szükség, melynek betöltéséről gondoskodni legelső teendőink közé tartozik. S magától értetik, hogy a tudományos lelkészeket és szaktanárokat képző intézetnek oly academiai alakban kell, hogy létesüljön, melynek nem egyedül a tanítás, hanem a tudományok továbbfejleszté-és virágoztatása, az irodalom gyarapítása és szakférfiak mívelése legyen feladata. Alapítsuk meg a végett a tanszékeket ugy, hogy azok az alkalmazandónak biztos, gondnélküli állás mellett díszt és oly tekintélyt adjanak, miszerint a legfényesb tehetség is oly tanszék elnyerésében tudományos életmunkájának méltó pályadíját lássa, s érdemesnek tartsa az élet fele részét ernyedetlen fáradozásnak szentelni a végett, hogy a másik fele számára a keresett dignitast magának biztosítsa. E mellett nyittassék segédtanári székek felállítása által tér a kezdőknek is arra, hogy tehetségoket kifejthessék , a tudomány mívelését folytathassák és tanítói közlő képességűket bebizonyíthassák. Igy lesz ösztön a tudományt mívelni, lesz tér a nyert eredményeket közleni és lesz alkalom a fejledező tehetségeket felismerni és méltányolni. Csakis ez uto* lehet reményünk tudományos szakférfiakat s ezek által szakirodalmat nyerni, mely míg egy felől a prot. közértelmiség tőkéjét nevelné, egyházi szolgáinkat szaktudományuk tanulmányozására serkentené, más felől mind a tudománynak, mind az ezzel foglalkozó egyéneknek szellemi nyomatékot és működésüknek biztosb sikert szerezne. Oh mint dobog fel szívem örömében, midőn lélekben látom uj életnek indulva a tudományt és dúsan fenragyogni a magasb mívelődés áldásos napját. Ily nagy célokkal szemben ki nem fogja személyes és helyi kicsinyes féltékenységeit szívesen félretenni ? Nem is az lesz ezen országos intézetnek feladata, hogy versenyre szálljon a kerületi intézetekkel, hanem inkább hogy azokkal kezet fogva folytonos kölcsönhatással munkálja azt, mi mindnyájunk óhajtása — tudományos életet és hitfelekezeti világos tudatot. — Egyházszerkezetünk természeténél fogva gyönge alapon nyugszik nálunk mind az, mi sarkpontját nem az autonomikus egyes testületekben találja, vagy szerkezetükbe magát bele nem illesztheti. Azért szükséges, hogy ezen intézetet a kerületek alapítsák, azok tartsák és vezessék azt. Kik a pesti theologicum körül jelenleg működnek nem kivánnak más dicsőséget, mint hogy a 60 éves tervezés teréről a dolgot a tett mezejére vitték s tehetségük szerint szerencsésen megindították a már feledékenységnek indult vállalatot; de épen azért vissza kell határozottan utasítniok minden olyan javallatot, mely azon szín alatt hogy magasra emelje az ügyet, repülésre készti, mielőtt szárnya nőtt volna. Legbiztosb ut üdvös szándékot meghiúsítani a nélkül, hogy a jót ellenzeni láttassunk az, hogy a dolgot a hetedik égbe emeljük, hogy ne legyen a földön létezése. A pesti intézetnek a szűk körből, a melyben eddigelé szépen gyarapodva mozgott, addig nem szabad kiemelkedni, míg országos intézkedés tágasb I körű működését nem biztosítja. Azt elébb tenni annyi volna, mint bizonyos kudarcnak kitenni az ügyet és csirájában elfojtani azt, mi már is oly szép reményekre jogosít. Kik őszintén óhajtják, hogy a Pesten most létező s már szép virágzásnak indult theologicum alapján protestáns tudományunk mívelésére magasb intézet emelkedjék, azok a fenállónak sem devalvatioját, sem jelen állapotján túlterjedését nem kívánhatják. Az első okvetlen az intézet külső gyarapodását csökkentené, a másik elegendő tanerők hiányában szellemileg veszélyeztetné az ügyet. A férfiak, kik a pesti theologicumban most működnek, jól meglatolták quid valeant humeri és alig ha volnának hajlandók oly térre lépni, melyen siker csak nagyobbszerü erők öszműködésébol remélhető. — Azonban devalvatiora sincs semmi ok, mert a mennyit eddigelé felkaroltak, annak keresztülvitelére még eddig elegendő az erő. — Egyébiránt mondhatom, hogy azon férfiaknak, kik jelenleg a pes€ intézet alakítása körül fáradoznak, leghőbb kivánságuk, sőt jutalmuk volna, ha addig is, míg az egyház ez ügyben közösen intézkedhetnék, a kerületekbeli protestáns tudományügyért buzgólkodó főbb embereink velők összeállani s kölcsönös atyafiságos gondolatcsere után megállapodást esközölni hajlandók volnának, melyből egyiránt kitűnnék mind az, mit vár meg a pesti intézet a kerületi iskoláknak abba belépendő növendékeitől, mind pedig az, mit várhatnak a kerületi iskolák a pestitől. Mert hogy itt csak is összevágó, alant és fent következetesen keresztül viendő rendszerrel boldogulunk, önként értetik.