Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-07-10 / 27. szám
Kérem t. S. S. ur, ne bántsa azon tanítókat, kiknek raüködésök helyéről azt irja, hogyha azokban néhány nap alatti utazásában összesen legfelebb 18 órát töltött: elégporát, gőzét, s bűzét pár hétig kiköhöguie! Egyébiránt valamint t. S. S. ur előbb nagy részben a gömöri iskolatanítókra hárítja leginkább a függetlenségre vágyódás vádját, ugy utóbb ezeket megdicséri; ugy én is e dicséretért köszönetet szavazok. — Azonban nem hagyhatom mégis szó nélkül azt, hogy én a gömöri tanítók classilikálásában nem látok sem serkentést, sem buzdítást, sem hasznosságot: sőt azt sejtem s hajlandó vagyok hinni, hogy az említett függetlenségre való vágynak épen ez lehet egyik rugója.— Valóban tessék elgondolni, hogyha talán valamely felsőbb hatóság a lelkészek évenkénti classificálását s ennek köröztetését parancsolná, nem pirulnának-e a dicsértek, s nem lennének-e gúny tárgyai a megróttak? „A mit nem kívánsz magadnak, Te se tedd embertársadnak." Nem a classilicátio, hauem a felebbi három kis pontban elősorolt szabadalom lénne — szerintem — rugója a tanitók, nemcsak a tanításban való iparkodásuknak s önképzésüknek : de — hiszem — többekre nézve még talán némi lehető gyengeségeik elhagyásának is. S z á r d i Endre. Tanítói tanácskozmány a felső vidéken. G s e t n e k (Gömör), junius 24. — Ez év junius 12-én nálunk szép ünnepély volt, a csetnekvölgyi dekanatus ág. bitv. tanítói, számra 15. tanácskozmányt tartottak. Ünnepélynek nevezem ezen tanácskozmányt; mert már a megnyitása s kezdete vallásos vala, kezdődvén az buzgó éneklés, s áhítatos imával, magyar és tótneyelven.Ezután nt.HoznekNátbán n.-szlabosi ágost. liitvall. lelkész és csetnekvölgyi dekán ur, mint a tanácskozmány elnöke mondott egy szép beszédet, melyben fejtegette a tanítói tanácskozmányok hasznos célját, mind magok a tanítók szellemi képzésére, mind a nevelés üdvös terjesztésere nézve örömét nyilvánítván, hogy két, három tanító kivételével mindnyájan megjelentek, atyailag kérvén és intvén a felügyelete alatt levő tanítókat, hogy az ily tanácskozmányokat tovább ra is nemcsak hogy szorgalmasan látogassák , pártolják, hanem egyetértés, egymás iránti bizalom s szeretet által vezérelve, azokban szellemi képességöket neveljék, a nevelés s tanítás minél slikeresb terjesztése, s haladás legyen főigyekezetük, egymást szívesen oktatva, s egymásnak tanácscsal szolgálva, karöltve egyesült erőkkel működjenek s haladjanak a nehéz; terhes, de szép és hasznos pályán. — Erre Kicsiny László, ochtinai tanitó felelt röviden; először is az egész testület nevében mély hálát nyilvánítván a magas kormánynak azon bölcs kegyeért, hogy az ilyen, a népnevelést előmozdítani törekvő, igen hasznos s nemes célú tanácskozmányokat tartani nemcsak kegyesen megengedte; de sőt pártolja is: azután nt. dekán s elnök ur iránt — a nevelés körük tanúsított fáradozásiért s hasznos közreműködéséért fejezé ki szíves köszönetét. — Minthogy a tanítói tanácskozmányok célja : szellemi haladás, azaz: hogy a tanítók a nevelés mellett minél hasznosabban a kor kivánatához képest sikeresen haladjanak, ismereteiket saját tapasztalás mellett hasznos nevelési könyvek olvasása által szaporítsák; de sok tanítónak fizetése oly csekély, hogy abból alig képes családjával élni, könyveket pedig, még a legszükségesebbeket is megszerezni lehetlen; elhatározták a jelen volt tanítók, hogy az eddig szerzett néhány darabból álló kis könyvtár nevelésére mindegyik 1 pfrtot. a pénztárnok kezébe fizetni köteles évenkint, a tehetősebbek azt többel is gyámolítva; az így begyülendö Összeg csupán nevelési könyvek megszerzésére fordítandó. Több a tanítás s nevelés körül szerzett tapasztalatok egymássali közlése s kölcsönös eszmecsere, mint például: hogy lehetne leginkább a tanítónak tekintélyét a köznép előtt fentartani s biztosítani, s más nevelési tárgyak vitatása mellett; nt. dekán ur által még a f. év mart. 26-án feladott e tárgyról: „Miként kell a vallásos szellemet legalkalmatosaidban a gyermekekben fejleszteni; hogy az iskolai ifjúság, azon lelki tanítások befogadására, melyek a keresztyén népnek a templomban előadatnak, erkölcsi tekintetből jobban elkészíttessék." N. L. csetneki, K. J. n.szlabosi, Iv. P. röstéri és Sz. D. pétermányi tanító dolgozott ki, s olvasott fel értekezést. Ujabb tanúsága annak, mennyire szivén fekszik nt. dekán urunknak ezen tanítói tanácskozmányok életben maradása, virágzása s hasznos működése, — hogy egy aranyat tűzött ki, s ad azon tanítónak dekanátusából, ki legjobbb értekezést nyújt be ezen, a dekán ur által ujolag feladott tárgyra: „Az iskolai tanítás legfőbb szabályai, tekintettel levén főleg az elemi iskolákra," A munka jövő 1859-dik év april l-ig nt. dekán úrhoz névtelenül beküldendő. — A beadott munkákat, más szomszéd dekanátusból választott három egyén fogja bírálni. Tanácskozmányunk ünnepélyét emelé az is, hogy azt nt. Bartholomaeidesz János, csetneki ág. hitv. lelkész s alesperes; a világiak részéről t. Rokfalusy Manó és Márkus | N. urak, s ochtinai lakosok, becses jelenlétökkel diszesíték. Megemlítem még, hogy a jelen nem volt tanítók 2 pfrt. fizetésére büntettettek meg, mely összeg szintén könyvek vételére fordítandó ; valamint azt, hogy bár a csetnekvölgyi dekanátus valamennyi tanítója tótajku egyházban működik, mind jó magyar szellemű, s azon tanácskozmány is azon nyelvben ment véghez. (P. U.) =B>ís8KÉ^ KÖNYVISMERTETÉSEK. Paptau. V ezérfonalul tanításaihoz kézirat helyett. Kiadta Zsarnay L aj o s. 8.-Patak, 1855. Második jobbított kiadás. E jeles kézikönyv, mely a szerző jó tapintatát, s a 1 gyakorlati hittan terén szerzett alapos ismereteit bizonyítja, | — kitűzött céljának s irányának teljesen megfelel. Magában foglalja a gyakorlati hittan négy ágát: 1 i t u r g i k á t, I ho miietikát, papi gondot és catechetikát. ! Különösen méltánylandó benne, hogy mindenik ágnak köre, s terjedelme oly jó tapintattal van kijelelve, annyi s oly tárgyak vannak azokban felvéve, mennyit papi pályára készülő ifjaknak előlegesen tudniok elég arra, hogy a gyakorlati lelkészet mezején önállólag és biztosan működhessenek ; utasításokat is ád bővebb ismeretek szerzésére, — megemlítvén az egyházi irodalom terén ismeretesb és jelesebb szaktudósok munkáit. — Egyedül azt jegyzem meg előlegesen, mielőtt a munka egyes ágainak bírálatába részletesen bocsátkoznánk; — ohajtottam volna — hogy a bevezetésben — a prot. lelkész szellemi és testi tulajdonairól — bővebben értekezett volna a szerző, mi a 6. §. röviden van érintve; — mert noha az erre vonatkozó dolgok a tudomány egyes ágaiban elmondatnak: mégis miután az alapelvek, melyeken a lelkészi hivatal minden teendői megfordulnak, általánosan a bevezetésben mondattatott el, — nein ártott volna a lelkész személyességéről, testi kellékeiről, tudományos képzettségéről, vallásos erkölcsi jelleméről, s a papi külső Önviseletről bővebben szólani. A mi először a 1 i t u r g i k á t illeti: röviden, de kimeritöleg lévén a bevezetésben előadva a liturgika története, különösen a reformatiotól fogva, — felvéve a magyar liturgika történetét is, átmegy szerző a közönséges részre, s a liturgiák változtatásának módját, valamint a liturgiái formulák készítésének szabályait világosan, s protestáns szellemben adja elő. A k ü 1 ö n ö s r é s z b e n a sacramentomok körüli eljárás minden mozzanataira eléggé figyelmezett; szinte a konfirmatiora, és keresztségi anya-