Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-10 / 27. szám

főképen pedig az élőhitet határozottan követelik, g ezeket minden alkalommal különösen kiemelik. Igen fontos szabály a methodistáknál az, h o g y minden prédikációban ki legyen mutatva a valódi üdvösség utja, s mindenki, ba életében csak egyszer hallott is egyházi beszédet, megtudhassa abból, mit kelljen tennie, hogy az üdvösségre eljuthasson. A methodisták istenitisztelete sokkal egyszerűbb, mint a superintendensi egyházban. Ők aliturgiát csak részben tartották meg, s egyáltalában azt mondhatjuk, hogy a methodista papok sokkal szabadabban mozognak, niiut az államegyházéi. Szinte ezt állíthatjuk a gyülekezetekről, melyek a methodista-egyház szerkezeténél fogva sokféleképen befolynak az egyházi élet fejlesztésére, s összmüködnek a pappal, s a mennyiben az egyes ember a felgerjedt érzelem munkásságától ösztönöztetik, gyakran az istenitisztelet véghezvitelében is részt vesz. Igy például nem ritkán hallhatja az ember, miként egyes tagok az imádkozó papot egyes sohajokkal és felkiáltásokkal félbeszakítják, milyenek : Ámen! Igen Uram, ugy legyen ! vagy: oh Uram tedd meg azt! Adja Isten ! stb., mi által a szorongatott bűnös nem csekély mértékben tágít szívén. De ez természetesen csak akkor történik, ha a hallgató az imádkozó pap szavaitól teljesen át van hatva, s érzelmei a szónok szarainak értelmével teljes összhangzásban vannak. A közbeszóló tehát ily felkiáltásokban legforróbb óhajtását nyilvánítja, mely szerint nagyon kivánja, hogy az Isten az illető kérelmet teljesítse. Sőt az is megtörténik gyakran, hogy a tagok közül a tehetségdús és ihletett fárfiak tettleges részt vesznek az istenitisztelet véghezvitelében, a mennyiben a gyülekezetben imádkoznak, intő beszédeket tartanak, a szentírást olvassák stb. A mi tehát az államegyházban megcsontosult forma, az itt az isteni szellem befolyása alatt szabad fejlődésnek örvend. Itt észrevehető az irány, mely szerint az egyházban létező bárminemű tehetséget előbb kifejteni, és aztán közhaszonra fordítani törekesznek. Ez mindenesetre igen jeles, s az irás értelme szerint is helyeselhető elv, melynek bámulásra méltó hatását lehetetlen el nem ismerni. Első pillanatra azt hihetnék sokan, mikép a szoros felügyelet, mely alatt minden egyes tag áll, s a vele kapcsolatban levő szigorú fegyelem talán zsibbasztólag hatnak az egésznek fejlésére, s mégis csaknem példátlan gyorsasággal nőtt a methodisták száma évről évre. A vallási mozgalom ugyanis nemcsak Angol-, Skót- és Irhonban talált kivált keletkezése első századában tömérdek követőkre, hanem Északamerika egyesült államaiban szinte megalapult a methodista-egyház, s most mintegy 4,000,000 híveivel a legtekintélyesb állást foglalja el, s nemcsak tagjainak szép számánál fogva, de kitűnő vallásos iránya miatt, az amerikai egyházak közt igen jelentékeny. Az egyháznak ily gyors növekedése dicséretes bizonyítványul szolgál e hitfelekezetre nézve, mert e területen, hol a szabadelvűek, kalandorok, arany-keresők, és romlott erkölcsű csavargók minden más világrészekből nagy számmal összesereglenek, bizonyára nem könnyű ily jelentőségre vergődhetni, s e kül- és bel gyaporodás világosan mutatja a határozottan protestáns egyházi beszéd erejét és üdvös befolyását, és a szigorú egyházi fegyelem mellett a legkedvezőbben tanúskodik. Azonban nemcsak Amerikában látjuk e kedvező fejlődést, hanem a legtávolabb eső tartományokban is folytonosan terjeszkedik. Igy például vannak az egyháznak számos és igen jelentékeny térítő-állomásai is, mint Afrikában, Austráliában, Ujseelandban, a barátság szigetein stb. A mi a superintendensi egyházat Angolhonban illeti, nem lehet tagadni, mikép a fönebbi mozgalom nem vonult el minden visszahatás nélkül fölötte; a jóíékoy rázkódtatás fölébr észté hosszas álmából, s azóta mintegy neki gyűr közve az eddiginél, nagyobb hűséggel és buzgósággal működik az Ur kertjében. Sőt ujabb időben az államegyház részéről kísérletek tétettek, hogy a methodistákkali egyesülés létre jöjön. De ezen jószándéku törekvést végrehajtani nem le| betett, mivel az államegyház elve sehogysem egyeztethető I meg oly különvált gyülekezet tervezetével, mely valódi buzgó s"igaz hívő követekből áll. Egyébiránt dicséretet érdemel a jóakarat is, mely tanúbizonyságot tesz a superin-I tendensi egyház követői, és a methodisták közt jelenben létező kölcsönös szeretet és tiszteletről. Sőt vannak az államegyház papjai közt sokan, kiknek beszédei határozottan methodista-szellemet árulnak el. és papi működésükön általában mint vörös fonal ugyanazon színezet vonul át. Különösen e század elejétől fogva igen szép haladás történt a superintendensi egyház kebelében; örvendetes fejlődést s a felfokozott belélet nyilatkozatakint, gyönyörű kiiimunkásságot tapasztalunk. Ennek bizonyságául megemlíthetők: rendkívül nagy jótékonysági hajlam, szegétjyiskolák alapítása, óvodák, kórházak, ápolóintézetek és egyházak építése, térítői buzgalom, biblia-társulat felállítása, különféle keresztyén-szellemű olvasó- éá imakönyvek kiadása, olvasóegyletek és teremek szervezése stb. stb. mind a legí szebb jelenségek. — (Vége következik.) Van And e 1 A d. Cáfolatok és vélemények. II (Vége.) Vannak, kik a mostani felügyelők ellen azt hozzák fel, j hogy nem képesek hivatásuk magasztosságát felfogni, kik általában a világiakat az egyház iránti közöny nyel cs tiszteletlenséggel vádolják. Máskép lesz-e az, ha majd azok felserdülnek, kik most járják az iskolákat? S mégis találkoznak emberek, kik felsőbb tanintézet szükségtelenségét vitatják; vannak emberek, kik, midőn valaki ezeket az egyházi gyűléseken megpendíti, azzal illtetik le, hogy nem idevaló dologról perorál, hogy de „omnibus et adhuc quibusdam" szónokol! Ezek aztán az egyház oszlopai, bölcs intézői! De mirevaló az a felsőbb intézet, hol a szorosabb értelemben vett theologiai tanulmányokon kivül, a philosophiát, philologiát, történelmet, egyházi jogot, stb. stb. is előadnák? Hisz ott vannak a külföldi egyetemek, tereljük ; tehát az egész magyar prot. ifjúságot, mihelyt a gymnasiumot elvégezte, a német egyetemekre, ott majd megrakodhatik az összes tudományok kincstárával! Ki a prot. tiidományligyet igazán szivén hordja, az a gymnasiumoknál nem állapodhatik meg. A gymnasiumok a nemzeti oktatásnak derekát teszik, de az nem teljes, ha teteje és alja nincs. Az épületnek alját a falusi és városi tanodák teszik, tetejét a felső tanintézetek , nevezzük bár kollégiumnak vagy egyetemnek, vagy akadémiának. Eddigelé többnyire csak a gymnasiumokat emlegettük ; a népiskolákról alig volt szó. Minden tehetősebb község, mihelyt 3—4 tanítót tartani bír, azonnal gymnasiumot akar állítani. A gymnasium mellett legfclebb még a reáliskolát emlegettük, mert sokan most minden üdvöt a reáltanodáktól várják, miután valakinek eszébe jutott állítani, hogy szellemi el maradásunk onnan ered, mivel eddigié csakis a humaniórákkal foglalkoztunk! — Nagy baj, hogy a tehetősebb í községek az elemi iskolákat nem igyekszenek jobb karba hozni. A magas kormány is azt követeli, hogy a fő elemi tanoda négy osztályra osztassék külön-külön tanítóval. Minden népesebb és vagyonosabb gyülekezetnek tehát oda kellene törekednie, hogy elemi tanodáját mentől elébb rendezze el, s hogy a négy fiúosztály mellett, külön leánytanodát is állítson 2—3 tanítóval. Ha még többet bir, csatoljon még a négy elemi osztályhoz egy vagy két osztályt, s ekkép rendezzen 5—6 osztályból álló városi tanodát, melyben mindazok képezhessék ki magukat, kik sem gymnasiumba, sem reáltanodába nem fognak járni. Csak igy remélhetjük , hogy a nép tömege, legalább a városi lakosság legnagyobb része a míveltség magasabb fokára emelkedjék, mint melyen jelenleg áll. A név maga nem sokat tesz, nem kell mindjárt algymnasiumot vagy alrealtanodát kívánni, ha nem telik, legyen városi tanoda, mely az ; általános míveltséget terjessze.