Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-10 / 27. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: | Lövészutca, 10. szám, !j 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. niRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Vándorgyűlések. A Sárospataki Füzetek második félév első folyama Tárcájában a „Vándorgyűlések" ellen, egy igen jeles cikket olvastam a tudós Jakabfalvay Andrástól. Óhajtottam volna, hogy avató ttabb toll fogott volna annak taglalásába bocsátkozni, mert a vándorgyűléseket — nézetem szerint — igen méltán lehet számítani, jelen időben, a belmissiók közé. De minthogy e fontos kérdéshez még eddig sem a Sárospataki füzetekben, sem a Prot. Egyh. és Isk. lapban — senldsem szólott, — megkísértem J. A. e tárgyra vonatkozó nézetei ellenébe — tapasztalaiból merített saját nézeteimet szemközt állítani. Azt mondja Jakabfalvay András a vándorgyűlések ellen írott cikkének hetedik pontjában: „agyülések vándorlása, az üldöztetés hajdani korából vette eredetét", csakis ezen állítás az, a mely legnyomatékosabb erővel bir a vándorgyűlések tartása ellen, mert fájdalmas kebellel kell bevallanunk, hogy a vándorgyűlés önállástalanságunkgyászszalbevont tűkre. De tehetünk-e mi arról, hogy a sírok ama rémületes bolygótüze — nem ugyan 'a fejedelmek zsámolyánál—•, de mégis hol itt, hol másutt, mint világos tények tanúsítják, jelen időben is csakugyan fellobban, és ellenségünk száma csak azért szaporodik, mert „a gyertyát a véka alá nem rejtjük" (Luk. ev. XI. 33) és bálványoknak nem hódolunk! Hát a nép, mely a legkegyetlenebb autodafék mellett is oly kitartó jellemű és a fanatismussal határos buzgó vala vallásában — hol van? Nincs! A vándorgyűlés — eme belső missio, a vallása iránt közönbössé vált népet, ha nem egészen újjá teremtendő is, de bizonyosan uj eszméletre hozandja, és melegebb érzésre lelkesítendi, kivált ha a gyűlések — Isten szent házában — korszerű szónoklatokkal kezdetnek meg mindig és mindenhol. Ez a hittel párosult erős meggyőződés ott beszél kiáltó szóval, hol a vándorgyűlések ujolag életbe léptek. A f'.-szabolcsi helv. hitv. egyházmegye állandó gyüléshelye .sok éveken átN.-Kálló vala —házomosan a megye házában tartatott, — később a változott körülményeknél fogva, a paplakon. Mi sikerrel tartatott itt, mi részvét mutatkozott irányunkban , talán jegyzőkönyveink elbeszélendik egykoron a nálunknál boldogabb nemzedéknek? Az ottani egyház papja — saját testvérünk — ránk úna, min nem is csodálkozhatunk, mert a legnagyobb teher az övé volt. Hitfeleink...? (a városon) hová szállásra menénk, vagy be se bocsátottak, vagy ha igen — jéghidegséggel fogadának. Ez akkor általános panaszként hangzott, pedig különben tarisznyánkból éltlink. E szomorú tudat — akkori időben esperes B. G. indítványára -—• áttéteté a gyűlést Xagy-Kállóból Boggr.ányba; de itt is megelégelvén bennünket — ujolag visszavándoroltunk a székhelyre —• a n.-kállói ref. paplakba. Az itteni gyiiléstartás naponkint terhesebb is néptelenebb levén — elő kellett állani a vándorgyűlésnek, és most már vándorlunk, — mert egyébiránt is azt mondja a költő: „ Vándorol a íoldön, s mely házakat itt bir az ember, Csak vendégfogadók, hol kipihenni beszáll." Egyházmegyénk levéltára még jelenben isN.-Kállóban van — a paplakon; de mi azért annak hiányát még eddig tanácskozásainkban nem éreztük, — és mostani jeles esperesünk, R. J. tapasztalt okos kormányzói tapintata hinnünk engedi, hogy nem is fogjuk, előre kellő figyelemmel lévén mindig a tanácskozások alá bocsátandó tárgyak körül felmerülhető nehézségek alapos elhárítására. Es mi édesen boldogító nekünk a vándorgyűlés...., bizony nem az ingyen eszem-iszomság, vagy J. A. szerint: „dőzsölés"ért, de mert következményeiben áldott a jelen időben! Nálunk az egyházak, hováesperesi előleges felhívás után a gyűlések elrendelendők,— dicsekedve kiálthatjuk'—kettős szorgalommal fáradoznak, hogy az egyházmegye elöljárói mindent rendben találjanak istenes dolgaikban. Kijavítják az egyház épületeiben a kijavitandókat, melyeken már a pusztulás nyomai áttörvén, rombadöléssel fenyegeték a vallásában közönbössé vált népet. Nem panaszol itt senki semmit, tárt karokk ~ fogad a szegény ugy, mint a gazdag, sürgés-for a házban a szíves fogadásnak kellő mértékével