Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-03 / 26. szám

tünknek önmagához bizalmat, kitartást, s a vallásos erkölcsi élet mezején áldástterjesztő gyümölcsfákat s gazdagon eresztő buzakalászokat! s legyen ez egyetértés anyaszentegyházunknak sziklán épült vára, melyen a zivatarok ne diadalmaskodhassanak. a—b. KÜLFÖLD. Zürich. Junius hó folytán hazánk különböző részeiből hozzám intézett kérések, s felszólítások következtében, erkölcsileg mintegy kötelezve éizem magamat, hogy a zürichi egyetemről, — kivált a mennyiben e tudósítás külföldre szándékozó ifjakat érdekelhet — a nyilvánosság terén kissé körülményesen szóljak. A Prot. Egyh. s Isk. lap 22-ik számában közlött tudósításom, nem arra volt készítve, hogy az a külföldre, illetőleg Zürich* be készülő ifjakat az itteni egyetemmel körülményesen megismerkedtesse, sokkal inkább, egy a helvét hitrokonok vallásos, s tudományos életökben korszakot formáló esemény leírása, — melynél mindazáltal az egyetem játszott főszerepet —• s a theologiai facultasról szólani, csak mellékes cél volt. — De ha e kevés szó sem hangzott el pusztában, ha — nem mondom felébresztette, csak erősítette a szándékot, pár hazánkfiánál, mint ezt hozzám intézett levelökből tudom, hogy jövő iskolai évre épen a zürichi egyetemet látogassák meg, örömem teljes, s kérésöknek engedve közlöm velők, e becses lapok hasábjain , mi őket a nevezett egyetem felöl érdekelheti. Mióta a helvét hitjavítás hazánkba eljutott, ifjaink a ziiri chi theologiai intézetet nagy számmal látogatták, a mult század végéig. — A francia forradalom kitörésekor kezdtek maradozni, 1304 óta pedig épen nem voltak, mind a legújabb időkig. — Az egyetem 1833-ban alapíttatván, a theologiai intézetből facultas lett, de hazánkból itt rendes hallgató, vagy academiai műszóval: „bemátrikulázott"— mint az egyetemi anyakönyv mutatja, — az 1857-ik év nyári semesteréig nem volt, bár, az előtt is többen meglátogatták, sőt rövidebb , vagy hosszabb ideig hospitáltak is. — Jól tudják azt a helvét hitrokonok, hogy a magyar ifjak, Helvéciába „a tudományos érdek mellett," reformátor hittudósaink iránti mély tiszteletből, az ő ihletteljes müködésök színhelyével, a távolban lakó hitrokonok egyházi szokásaikkal tudományos intézeteikkel megismerkedni óhajtván, a nagybecsű emlékeket, melyek minket Helvéciához , egyháznyitásunk bölcsőjéhez kötnek, s a régi kedves viszonyt, mely a mostoha idők miatt gyengült, de egészen fel nem bomlott, újból visszaállítani, s feleleveníteni jönnek ; épen azért igen kedvesen veszik, ha magyar academikusok, egyetemeiket látogatják. A tudományos-érdek mellett, mert kivált Zürich, az ujabb időkben e tekintetben is megbecsülhetlen kincseket nyújt. — Zürich Helvéciában az, mi a német földön Berlin, s a mi görögnél Athén volt. Egyeteme a tudomány mind négy facultásában, kitűnő erőks tehetségekkel bir. A egyetemi iíjuság előtt ugy a városi, mint a kántoni könyvtár nyitva áll, az elsőbb 60,000, a második 28,000 kötet könyvvel. — Nagybecsű könyveket, valódi szellemi kincseket találhatni kivált az egyháztörténeti szakban;

ugy régibb, mint ujabb időkben írottakat, melyeket hazánkban nem találhatni fel, és legfeljebb címjeiröl ismerjük. — A tudományos hasznokhoz tartozik, hogy az egyetemi tanárok, a kántoni tanácsteremben időnként nyilvános felolvasásokat tartanak, különféle, majd pusztán tudományos, majd , inkább gyakorlati tárgyakról, hová az összes zürichi, sőt helvéciai népnek, így az egyetemi ifjúságnak is szabad menete van. A téli semester october hó utólján kezdődik, s húsvétig tart, a nyári húsvét utáni első hétfőn, s augustus 15-ig tart. — A tanárok — köztársasági és tudományos szabad szellemtől áthatva — véghetetlen humános emberek, s a magyarok iránt igen jó indulattal vannak. Végre, Zürichbe készülő hazámfiainak szívesen ajánlja, hogy mindenek felett Schlottmann, és Schweitzer tanár urakat | hallgassák, áttérek a hozzámintézett kérdések 2-dik főosztályára, mely a stipendiumot érdekli. Magyarok részére itt jelentékeny stipendiumok voltak, az itt időzött magyar ifjak közt évenkint 400 rénusi fr. osztatott ki de a mely stipendiumok a század elején történt politikai forrongások miatt egyszerre eltűntek, s rólok senki nem tud semmit. — Mult évben a nevelési tanács nyomozta, de nem találta fel. — Az említett 1857. évben, midőn két magyarhoni iíju volt itt, a protestestans segédegylet (protestantischer Hülfsverein)— mely itt egy kis missiotársulathoz hasonló s mely 1843-ban alapíttatott — stipendiumot adni határozott, annyival inkább, mert dunamelléki superintendens, fo tiszt. Bátori Gábor ur főpásztori lelkes felszólítása a magyarhoni ifjak segélyezése ügyében, —• mint az illetőktől hallám — ezen időtájban érkezett meg. — Azóta van két stipendium, vagy inkább kap két magyar ifjú stipendiumot. — A protestáns segédegylet Questora, n. t. Wolf Henrik ur mostanában nyilvánítá előttem, hogy nála, söt az egylet minden képviselőinél az a gondolat van, hogy avagy csak egy pár magyar ifjú részére is szabad asztalt szereznének, mi által az itt időzés tetemesen megkönnyítve lenne.— Ámde erre, valamint stipendiumot többek részére is biztosítani, a segédegylet, melynek főcélja, s feladata prot. szegény egyházakat, s lelkészeket, hitvallási különbség nélkül egész földön segíteni, magában alig képes, ehez járulni kellene a kormánynak is némi összeggel. — E tekintetben, mint a zürich-kúntoni egyházak Antistese, s a segédegylet elnöke főtiszt. Brunner ur mondá, semmisem volna célravezetőbb, mintha egyházkerületeink a nevelési tanácsnak írnának, s az említett ügyet melegen felkarolni kérnék. — Oly melegen felkarolni, mint ezt Brunner Wolf, és Schweitzer urak felkarolták, mit hazámfiai előtt az említett nagy férfiak iránti hálaérzetével nyilvánítók. — Az egyházkerületek kérelme hatását semmi esetre nem tévesztené. — Stipendium nyerésre magyar ifjaknak szükséges egy superintendensi, vagy bárminemű, akár latin, akár német nyelven irt ajánló levél, melyet megérkezésekor Wolf urnák tüstént mutassanak be. Egyébiránt az említett n. t. férfiak, minden lehetőt, s tolok telhetőt tenni igérik, magyar academikusokat illetőleg, hogy a magyarhoni papnövendékeken, s közvetve a magyarhoni sokat szenvedtek szegény protestánsokon ez által is segítsenek. Tamko Ferenc. Az egyházi gyűlések Londonban 1858. A nagyszerű vallásos tevékenység elragadólag hat az idegenre, ki először vesz részt egy ilyen gyűlésben. April utolsó s május 14 első napjain folytonosan gyűlések tartattak az Exetercsarnokban 11—4, és 6—9-ig, és a roppant csarnok mindig zsúfolva állott, naponkint legalább négy ezer ember látogatta. A látogató tömegnél nagyobb az itt forgó pénzösszeg, hát még a működés mezeje?! Angolnál a politikai s nemzeti élet egy, innen azon tudat, hogy az angol nemzet tengerek királynéjává, s világ első nemzetévé van Istentől kiszemelve, erőt s bátorságot kölcsönöz az angolnak, hogy az evangyéliomot az egész föld kerekségén terjessze. Határt nem ismerő lelkesedéssel fogadnak minden tudósítást, mely az egész föld kerekségére kiterjedt működés nagyszerűségét rajzolja; azonban nem állapodnak meg a puszta lelkesedésnél, hanem nagyszerüleg adóznak is a működés elősegítésére, mi szinte az angol nemzet jellemében alapszik. 0 üzérkedő a cityben, a térítésben, a börzén, a parlamentben, mindig azon elvből indul ki, hogy a felhasznált eszköznek a várandó eredméuynyel szoros összhangzásban kell állania. Azonban a helyett, hogy az angol nemzetet jellemezném, rövid vázlatát adom ezen egyházi gyűléseknek, meglehet, az angolok vallásos tevékenysége némi hatással, felbuzdító hatással lesz a mi langymeleg működésünkre. April 29-én tartatott az 1792 óta fennálló Baptistatér í t ő t á r s u 1 a t évi gyűlése, melyben sir M. Pető baronet elnökölt, s megnyitó beszédében legelsőbben is Indiára vonta a hallgatóság figyelmét. A nem angol keresztyének azon előítélettel vannak az angol keresztyének iránt, hogy azok nem látják, vagy nem akarják látni Indiában tartózkodó honosaik hibáit s visszaéléseit, de az ezen gyűléseken tartatni szokott szónoklatok tökéletesen lerom-