Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-03 / 26. szám

bolják ezen előítéletet. Például a szóló elnök reményli, hogy a Baptista-térítőknek Indiában kiontott vére a keresztyén egyház magja leend ; de rögtön utána teszi, miként Isten csapásul bocsátá az indiai lázadást, mivel az indiai angol kormány nem tisztelte Istent. Jelesül nem gyámolította a térítőtársulatokat, sőt nem is érintkezett azokkal. A pogányok bálványimádó lakomáiban részt vett, azokat segítette míg a keresztyén vallást nemcsak hogy elhanyagolta, hanem ünnepélyesen betiltotta. Sőt említett valamely rendeletet is, mely a lázadás kitörése előtt küldetett volna Angolországból Indiába,mely rendeletbe felkivántatik azon tisztviselők névsora, kik bármely téiítő vagy bibliai társulattal összeköttetésben állanak. Igy megróván az indiai kormányt, ismét reményét fejezi ki, hogy az indiai lázadás nemsokára elnyomatik, mivel oly vallásos férfiú áll a dolgok élin, mint Havelock tábornak, ki maga is a Baptistagyülekezet tagja. Ezután azon kérdés megvitatására tért át, mi lesz ezután a keresztyének kötelessége Indiában ? Végre szemére lobbantotta a Baptista-térítőtársulatnak, hogy oly hideg a vallási ügyek, különösen a térítés ügye iránt, s csak 21,000 font sterlinget fordított erre, míg más társulatok 100,000, 127,000 fontot áldoztak; s mind a mellett, hogy Isten előtt kedvesebb dolognak tartja az önkénytes adakozást, mégis ha máskép nem megy a dolog, tehát formaszerinti megadóztatást ajánl. Megnyitó beszéd után, felolvastatott a számadás, melyből az világlott ki, hogy a mult évi bevétel 22,946 font, e szerint 1479 fonttal több az az előtti évinél. Ebből kiadás 23,593 font, tehát több a kiadás, mint a bevétel. Az angol embernek üzérkedő természete ellen van az adósságcsinálás, innen van az, hogy csupán ez egy társulat ül adósságban. Számadás után a térítés eredménye adatott elő, mely az ország belviszálya miatt igen csekély, de reménylhető, hogy eredménydúsabb lesz a viszály megszűntével, mert 1200 európai s bensziiletett térítő foglalkozik az evangyéliom hirdetésével, és a térítők kezén lévő iskolákban már is 80,000 gyermek oktattatik a keresztyén vallás üdvös tanaira. A sajtó naponként uj meg uj vallásos s tanúságos könyveket nyújt a népnek, léteznek bibliai társulatok, gymnasiumok, főiskolák, nőnevelő intézetek, s a lázadás óta a kormány sem akadályozza a térítők működését. „Maga Isten a legbuzgóbb s vallásosabb embereket választá — így végződik a jelentés — ellenségeink legyőzésére ; hogy megszégyenítse, s megcáfolja azoknak ostobaságát, kik országunk keleteni haladása s terjedése akadályául egyedül az evangyéliomot tekintik. Ezen jelentésre kinyilatkoztatta a gyűlés, hogy különös érdekkel fog viseltetni az indiai térítés iránt, s lelkéből sajnálja a lázadás szerencsétlen áldozatait. Titoknoki jelentés után egy londoni Baptista lelkész szólalt fel, ki angol szokás szerint, rögtön politikát elegyített a vallási tárgyakba. Legelsőbben is örömét fejezte ki a fölött, hogy Angolországban nem szórnak gránátot a királyasszony kocsija alá, és hogy a királyasszony nem küld rendőrszolgákat a gyülésekeni kémkedésre. Ezt elmondva, sajátságos eszmeláncolaton átszökik Indiába, s néhány vonással még feketébbre festi az indiai angolok bűneit. „Az egész angol kormány főcélja a pénznyereség volt. — így folytatja szónok. — A szegény benszülöttekkel azt akarták elhitetni, hogy jólétüket munkálják; azonban a helyett, hogy a nyomorú hindu csekély mennyiségű riskásáját szaporították volna, száz procent adót vetettek a sóra, mely nélkül az riskásáját meg nem eheti. Az angolok által imádott Isten a mammon és nem Krisztus volt. Fiatal angolok elmentek oda, de nem azért, hogy a nyomorú nép helyzetét javítsák ; hanem hogy ott meggazdagodjanak, a néhány év múlva temérdek kincset, de még temérdekebb bűnt hozzanak haza. Az angolok feslettsége oda vitte a dolgot, hogy a mahamedánusok ha részeg mahamedánust látnak, így dorgálják: te is keresztyénné lettél? A második szónok dr. Cumming, a skot nemzeti egyház jeles tagja volt. Ez örömét fejezte ki legelsőbben is, hogy a Baptistákkal egy téren működhetik , közreműködését ígéri, mivel a Baptista-térítő társulatot szeretet, bizalom, és csudálatra méltónak tartja. Ezután némely visszaéléseket említ, Isten országának építésére módokat ajánl, s végre reményét nyilvánítja hogy a kormány ezután részrehajlatlan igazsággal fog eljárni keresztyén, hindu, és mahumedan iránt, és az országot tökéletes vallásszabadság elvei szerint fogja igazgatni. Smith chítauraui térítő rövid rajzát adta az egész országnak, mely fölött évek óta gyülekeztek a vészteljes fellegek, hogy oly iszonyatos viharban törjenek ki. Ez minden baj okát a hindu vallásban keresi. Azután gyönyörű színekkel festi a hindu vallásról áttért nők boldogságát. Végre keserűen kikel az indiai kormányzat ellen: „Nemcsak a só-adó által, — igy szól többek közt — hanem az opiumadó által is gyalázatosan bemocs koltatik az angol név", s indítványozza, hogy a földadó szüntettessék meg, mert ez, valamint a só-adó is csupán a szegény benszülötteket sújtja, kik vallási elveiknél fogva csak növényeikkel táplálkoznak. Az egész kormányzatot igaztalannak, részrehajlónak, s költségesnek írja le. Legnagyobb foltnak tartja azt, hogy az angol ottani főurak ezereket költenek egy egy pagoda vagy hindu templom építtetésére, mi szörnyen csökkenti a térítők működése hatását. A Baptista-térítő társulat gyűlése után még számos összejövetel tartatott május hó elsőbb napjain: de mi csupán az angol egyház térítőtársulata május 4-én taitott gyűléséről fogunk szólani a tisztelt szerkesztőség engedelmével a következő számban. B o r o s s Mihály. JW c? Megigazítás és pótlék. A tatai helvét hitv. egyházmegye f. é. közgyűléséről egy közlés jelent meg a Prot. Egyh. s Isk. Lap 23. számában, „Figyelmező" aláírással, melyből sokan a gyűlésen jelen voltak közül meggyőződhettek, hogy a közlő nem oly gyakorlott a figyelmezésben, mint a nyilvánosság sorompói előtt megjelenő férfihoz illik. Tétovázás nélkül mondhatom, hogy nyilvánosság elé bocsátott 4 pontja közül egy sincs, mely el nem távoznék az igazságtól. Quod sic demonstro. 1. Bókot akarván csapni F. ur a köztiszteletben álló esperes urnák, mindjárt a gyűlés kezdetével *) folélesztetettnek mondja általa az 1848. év óta enyészetnek indult lelkész-özvegy -árva pénztárunkat sötét sírjából, — s miután szeretné •— hogy a bókból nekünk is jusson valami — mindnyájunk nevét, kik a sírjából phoenixként f elköltött nemes halottat örök emlékezetre méltó lelkesedéssel fogadtuk, örökemlékül felírhatni: a részleteket \ a régi alapra tétetteknek jelenti. —- A valóság ez: Xllott egyj házmegyénkben 1800. óta „Kegyes Társaság'1

név alatt egy intézet, kizárólag a megyebeli lelkészekből alakulva, mely a társaság minden tagjait elerötlenült korukban, vagy haláluk után azok özvegyeit s neveletlen árváikat, a tagok által évenkint összeadott, s az alapszabályok értelmében megszabott bizonyos pénzösszeggel, személyválogatás nélkül egyformán segítette s vigasztalta. Az intézet igazgatója, jegyzője s pénztárnoka egy személyben, mindig az egyházmegyei jegyző volt. Tagjai fizettek évenkint 2. 3. 4. pénz-arányban 30—150 vfrtot, a segélyezendők számához képest; 30-at, ha csak egy — 150-et, ha 5-nél több, volt a segélyváró. Gyiilésök ideje évenkint rendesen májushó volt, leginkább az uj tag lakhelyén, melyre az esperes, mint szinte társasági köztag , külön levélben volt meghívandó az igazgató által, persze: becsületből. E társaság félt kezdetben a pénzalaptól, a kikölcsönzés válságos nehezségei miatt; de miután egy tisztes özvegy nő kegyességéből (Győrött) s egy jobbágy buzgalmából (Ácson) 510 vfrthoz jutott: utóbb egyházi hirdetés utján vélte célszerűnek e most említett tökét szaporíthatni. A minthogy ez uton 1847 ig 701 vfr. 17 kr. gyűlt is be. —E közben hagyott 1846-ban a megyénkben meghalt szegéngebb sorsú lelkész özvegyek s árvák fölsegélésére, b. e. Sz. J. kir. udvarnok Ö nagysága 10,000 vfrtot, melynek kezelésével végrendeletileg a nt. esperesség bízatott meg.**) Erre a társaság 1847-ben elvégzi, hogy: „a lelkészektől évenkint befolyni szokott 150 vfrt. segélypénzböl (miután b. e. Sz. J. végrendelete következtében özvegyeink az eddiginél jóval több jóté*) Mikor t. i. a jegyző ur már 15 pontot följegyzett. **) Tehát: nem a K. Társaság.