Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-21 / 3. szám

Első évfolyam. 3. szám. Pppf T"vvAr 21-»~> 1858. SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca 10. szám 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. |j 11IRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Egyház és theologia. , Mi az egyház ? — mi a theologia ? — mi a kettőnek egymáshozi viszonya ? — minő helytelen állást vehetnek ezek fel egymás irányában? mi etekintetben a mi teendőnk ?: ezek oly korszerű, — és az újonnan megindult egyházi és iskolai lapban, •— melynek hivatása az egyház és iskola körébe tartozó különféle eszmék fejtegetésével foglalkozni, — oly alapkérdések, mely ekkel tisztába jőni, mielőtt amazok felmerülendnének, igen kivánatos. Egyház — t. i. keresztyén egyház, mert azonkiviil más egyház, mint fogalmából kitűnend, — nem is létezhetik, — a szellem-érzéki lények vagy is az emberek azon társulata, melynek tagjait a Jézus — I mint az egész intézménynek feje és alapítója által létre hozott üdv-erő kapcsolja össze, mind egymással, mind a társulat láthatlan fejével, az ő isteni dicsőségébe visszatért Jézussal. — Összekapcsolja pedig azokat ezen üdverő a végre, hogy ezen kapcsolatban — hatálya megsokszoroztatván s felmagasztosulván, az emberek ujj ászülésére, a bün helyett a normális állapotnak visszahozására, és az istenhezi hasonlóság megújítására, — folytassa működését, •— mind addig, míg majd valaha az egész emberiségnek, s azzal együtt az anyagi világnak is újjászületése a tökélyre jutás nagy napja eljövend. E szerint az egyház, ha benső erejét és lényegét s ha azzal szorosan összefüggő célját és feladatát tekintjük, szellemi, még pedig vallás-erkölcsi intézmény; de ha az embereket, mint szellem-érzéki lényeket illető hatásának kül-tüneményeit, s folyamát tekintjük, történelmi jelenet; de nem esetleges, nem vaktörténeti, nem is emberi ész tervezete folytán született, — hanem az emberi nem üdvét, újjászületését akaró és eszközlő istenség, rendkívüli befolyása s vezetése nyomán előállt s fejlődött történelmi tény. Két momentum van tehát az egyház eszméjében, — az egyik szellemi,— a másik érzéki,— amaz lényeg, — ez külsőség, amaz a Jesusi üdvhatály, — ez annak működésének az érzéki ember által elfogadható és felfogható külalakja. Ez utóbbinak körébe tartozik hát mind az, a mi által az előbbi az érzéki világban jelentkezik, az emberekre működik, — s működése tovább tovább fejlődik. Ide tartozik a keresztyéni tudomány, mely a szellemi hatálynak legfinomabb érzéki alakja, mely épen azért mert legfinomabb, a legkülönfélébb vonásokat elfogadhat, s hogy e miatt el ne torzuljon, eredeti keletkezésében, isteni ecset befolyását, közrehatást igényiette (aszent-irás). Ide tartoznak a vallásos-erkölcsiség fejtése és gyakorlása végett vagy eredetileg az isteni szerző, — vagy időről időre az egyház által létrehozott intézmények (sacramentomok, cultus, egyház-szerkezet, — s igazgatás). Láltni való, hogy mindezen külsőségek szükség hogy a benső s az egyház lényegét tevő szellemi hatálylyal a legnagyobb öszhangzásban áljanak, sőt szükség, hogy ezek épen annak kifolyásai, szüleményei, megtestesülései legyenek. Azonban valamint a tudomány-alak, ugy ezen szent intézmények külalakzata is a változó s különböző emberi nézetek szerint, időről időre vett fel, inkább vagy kevésbé különböző, s az isteni hatály lényegének inkább vagy kevésbé megfelelő színezetet (különféle egyházi nézetek, s hitfele^ izetek.) És ime a ker. egyháznak, mint históriai ténynek előállását és kifej lését, az ebben alapul szolgáló isteni üdv-hatálynak, mind tan-mind intézményi alakban időről időre felmerült jelenségeit, ezek módosulatait, javulásait, elferdüléseit, helyreigazodásait, ennek célszerű és helyes tovább fejlődéseinek, t. i. az emberi nem ujj ászülése tovább vitelének, s az isten országa közöttünk megalapításának kellékeit, mind ezeket mondom egy összegben felölelő tudománv az, melyet általános névvel theologiának nevezünk. Nem célom itt a theologia széles neve alatt befoglalt tudományoknak részletesebb és bővebb ismertetése. Csak azt a kérdést teszem fel: mi viszonv van tehát, az adott fogalmak nyomán, az egyház és theologia közt? Az eddigiekből világos, hogy ezen kérdés más szókkal azt teszi: mi viszony vaa az egyház, és a tlieologiai iskolák között? — vagy