Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-24 / 25. szám

Nézetem szerint azok, kik ily elvekből indulnak ki, a legnagyobb tévedésben vannak, s mind a jelen, mind az utókor méltó hibáztatását vonják magokra. A jelenkor hibáztatja az ezen nézetben lévőket azért, mert azon állítások, miszerint most az ember a tétlenségre van kárhoztatva, alaptalan; mert fel­téve azt, hogy ezen eset állana is, miként esik mégis az, hogy a Tiszáninneni, de különösen a Tiszántúli kerületekben nagy tevékenységet fejtenek ki? holott a körülmények épen olyanok ott, mint hazánk többi részeiben!! Ha a fen irt kerületekben egyes gondno­kok kerületeikben működhetnek, az iskolai ügyek fe­lett egymással tanácskozhatnak, ha eszmecsere utján az egyházi ügyekre nézve sikeres intézkedéseket hoz­hatnak, miért nem lehetne épen így működni a többi kerületekben ? A jelenkor tehát méltán csodálkozását fejezi ki azok iránt, kik a tevékeny kerületek példáját nem követve, a semlegesség szerepét vették fel. Ezen kivül tiszta meggyőződésem az, ha világi protestánsaink több részvétet tanúsítottak volna az utolsó időkben egyházi ügyeink iránt, s az egyházi egyénekkel karöltve működtek volna, a mostani ket­tőselnökség melletti s elleni vitában nem mennek oly végletekre; mert, nézetem szerint, világi prote­stánsaink részvétlenségöknél fogva, magok a dák a fegyvert egyházi protestánsaink kezébe, hogy a ket­tőselnökség melletti vagy elleni eszmét oly hossza­san s az olvasóközönségnek szinte már unalmára fejtegették. Az utókor hibáztatását pedig méltán maguk után vonják a semlegesek az által, hogy, ha a körűimé­nyele változtával az egyetemes egyház sorsa netalán nehezülne, — mitől óvjon meg a mindenható! — ak­kor utódaink hantjaink felett sóhajtva foghatják bal­sorsuk egyik főtényezőjeül ami tétlenségünket, rész­vétlenségünket felhozni. Ezen eszme indíthatna csak minden, de különö­sen minden befolyással biró protestánst arra, hogy tehetségéhez képest, a tett szinterén működjön, ne­hogy maga magát vádolhassa, és unokáinak öröksé­gül a vádoltatást hátrahagyja. Nyúljunk csak keblünkbe, s tekintsünk a múlt­ra, nem sok fog kelleni arra, ha mi őszinték akarunk lenni, hogy át ne lássuk azt, miszerint apáink több buzgósággal, több részvéttel viseltettek a vallásos ügy ele iránt, mint jelenben igen sokan közülünk!! Bármily sötét fellegek tornyosultak is az egy­ház békés ege felett, apáink, mint egyházunk oszlo­pai, védői ott állottak, nem kiméivé semmi fáradsá­got, közbenjárások- s befolyásoknál fogva, egyházun­kat a veszedelem örvényéből kiragadták. — A köz­bizodalom, melyet apáink kivívtak, körülöttok össze­gyiijté azon többi egyházi tagokat, kik az ő szár­nyaik alatt felbátoríttatva, megkettőztetett lelkese­déssel működének. Es most, fájdalom! ezen közaka­rattali működés szelleme kialudni látszik. A kik még igazi támaszai, serkentői lehetnének elkeseredett egy­házunknak. megfeledkezve elődeik ernyedetlen tevé­kenységéről, elődeik halhatatlan nevét ugyan, de azoknak buzgósággal s lelkesedéssel párosult tevé­kenységét, némelyek kivételével, nem örökölték! Ezen szomorú helyzetnél fogva, sok helyt nin­csen egy támaszpont, nincs egy bizalmi férfi, kit a többi kevéssé befolyásos egyének követhetnének, ki­nek szárnyai, — mint a közbizodalom szárnyai alatt, működhetnének! Es ha netalán egyik vagy másik egyén, buzgósága s az ügy iránti részvéte által elra­gadtatva, a tevékenység terén igyekszik működni, az a félreismertetés, a gyanusítgatások keserű babér­jával jutalmaztatik!! Szóval, ez által a jelen időben az annyira kivánatos egyetértésnek mély sír ásatik, mely által a szent ügy is könnyen hajótörést szen­vedhet !! Felszólítom tehát minden protestáns atyámfiait, ugy a főbbeket, mint általában minden hitsorsosai­mat, hogy karoljuk fel jelszóul az „egyesüljünk" sza­vát; a hit, remény s szeretet lobogója körül gyűljünk össze, hogy közerővel, közakarattal működhessünk, s egyesült erővel, testvéri egyetértés által áthatva, vallásunk javát, a körülmények tekintetbevétele mel lett, mentői sikerdúsabban előmozdíthassuk!! Azok, a kik a közbizodalomnál fogva máris be­folyásteljes állásban vannak, s a dolgok élére állva, hathatósan működhetnek, ne vonuljanak hátra, ne kíméljenek semmi fáradságot, ragadják kezökbe a te­vékenység zászlóját, s vezessék liitsorsosaikat, kik csak örömmel fogják Őket követni. — Legyenek egy­házi ügyeikben vezéreink, tanácsadóink; mert ez ál­tal ugy a jelen, mint az utókor méltánylását a köz­bizodalommal párosult elismerést, — mint nézetem szerint, a legbecsesebb kincset nyerendik örökju­; talmul. Azok pedig, kik ha szinte nem birnak annyi be­folyással , de mégis vethetnek valamit az egyesülés mérlegébe, tegyék meg azt. — Működjék mindenki tehetségéhez képest a maga körében, mert valamint egyes családoknál csak akkor van jólét, ha annak egyes tagjai közt egyetértés uralkodik, s mindenki a közös jólét elősegítésére törekszik, ugy egyetemes egyházunkban is csak ugy lehet jólét, ha annak rész­leteiben, egyes egyházaknak virágzása, anyagi, szel­lemi tekintetben előmozdíttatik. — Ha minden egyes protestáns főtörekvésiil tűzné ki azt, hogy azon egy­ház jólétét — melynek kebelébe tartozik — tehetsé­géhez képest előmozdítandja, egyházához tartozó is­kolája felvirágzására segédkezeket nyújtand , akkor ezen intézkédés közvetve, az egyetemes egyházra nézve üdvös befolyással lenne, s a tevékenység lán­colatja utján egyházunk mint egy szilárd testület tel­jes virágzásában állana hazánkban!! Csak akarni kell, sok teendője lehet s van min­den egyes protestánsnak, s bármily kevés legyen is az, a mit egyesek tesznek, a részvét e cseppje csak növelné egyetemes egyházunk folyamát!! Ha egyetértünk, akkor bizonyosan célt érünk minden tekintetben, s ezt a közakarattal, s minden egyes protestáns ebbéli szilárd elhatározása által, könnyen ki is lehetne vinni. Kimondtam röviden nézetemet, s csak azon hő

Next

/
Thumbnails
Contents