Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-24 / 25. szám

Nézetem szerint azok, kik ily elvekből indulnak ki, a legnagyobb tévedésben vannak, s mind a jelen, mind az utókor méltó hibáztatását vonják magokra. A jelenkor hibáztatja az ezen nézetben lévőket azért, mert azon állítások, miszerint most az ember a tétlenségre van kárhoztatva, alaptalan; mert feltéve azt, hogy ezen eset állana is, miként esik mégis az, hogy a Tiszáninneni, de különösen a Tiszántúli kerületekben nagy tevékenységet fejtenek ki? holott a körülmények épen olyanok ott, mint hazánk többi részeiben!! Ha a fen irt kerületekben egyes gondnokok kerületeikben működhetnek, az iskolai ügyek felett egymással tanácskozhatnak, ha eszmecsere utján az egyházi ügyekre nézve sikeres intézkedéseket hozhatnak, miért nem lehetne épen így működni a többi kerületekben ? A jelenkor tehát méltán csodálkozását fejezi ki azok iránt, kik a tevékeny kerületek példáját nem követve, a semlegesség szerepét vették fel. Ezen kivül tiszta meggyőződésem az, ha világi protestánsaink több részvétet tanúsítottak volna az utolsó időkben egyházi ügyeink iránt, s az egyházi egyénekkel karöltve működtek volna, a mostani kettőselnökség melletti s elleni vitában nem mennek oly végletekre; mert, nézetem szerint, világi protestánsaink részvétlenségöknél fogva, magok a dák a fegyvert egyházi protestánsaink kezébe, hogy a kettőselnökség melletti vagy elleni eszmét oly hosszasan s az olvasóközönségnek szinte már unalmára fejtegették. Az utókor hibáztatását pedig méltán maguk után vonják a semlegesek az által, hogy, ha a körűiményele változtával az egyetemes egyház sorsa netalán nehezülne, — mitől óvjon meg a mindenható! — akkor utódaink hantjaink felett sóhajtva foghatják balsorsuk egyik főtényezőjeül ami tétlenségünket, részvétlenségünket felhozni. Ezen eszme indíthatna csak minden, de különösen minden befolyással biró protestánst arra, hogy tehetségéhez képest, a tett szinterén működjön, nehogy maga magát vádolhassa, és unokáinak örökségül a vádoltatást hátrahagyja. Nyúljunk csak keblünkbe, s tekintsünk a múltra, nem sok fog kelleni arra, ha mi őszinték akarunk lenni, hogy át ne lássuk azt, miszerint apáink több buzgósággal, több részvéttel viseltettek a vallásos ügy ele iránt, mint jelenben igen sokan közülünk!! Bármily sötét fellegek tornyosultak is az egyház békés ege felett, apáink, mint egyházunk oszlopai, védői ott állottak, nem kiméivé semmi fáradságot, közbenjárások- s befolyásoknál fogva, egyházunkat a veszedelem örvényéből kiragadták. — A közbizodalom, melyet apáink kivívtak, körülöttok összegyiijté azon többi egyházi tagokat, kik az ő szárnyaik alatt felbátoríttatva, megkettőztetett lelkesedéssel működének. Es most, fájdalom! ezen közakarattali működés szelleme kialudni látszik. A kik még igazi támaszai, serkentői lehetnének elkeseredett egyházunknak. megfeledkezve elődeik ernyedetlen tevékenységéről, elődeik halhatatlan nevét ugyan, de azoknak buzgósággal s lelkesedéssel párosult tevékenységét, némelyek kivételével, nem örökölték! Ezen szomorú helyzetnél fogva, sok helyt nincsen egy támaszpont, nincs egy bizalmi férfi, kit a többi kevéssé befolyásos egyének követhetnének, kinek szárnyai, — mint a közbizodalom szárnyai alatt, működhetnének! Es ha netalán egyik vagy másik egyén, buzgósága s az ügy iránti részvéte által elragadtatva, a tevékenység terén igyekszik működni, az a félreismertetés, a gyanusítgatások keserű babérjával jutalmaztatik!! Szóval, ez által a jelen időben az annyira kivánatos egyetértésnek mély sír ásatik, mely által a szent ügy is könnyen hajótörést szenvedhet !! Felszólítom tehát minden protestáns atyámfiait, ugy a főbbeket, mint általában minden hitsorsosaimat, hogy karoljuk fel jelszóul az „egyesüljünk" szavát; a hit, remény s szeretet lobogója körül gyűljünk össze, hogy közerővel, közakarattal működhessünk, s egyesült erővel, testvéri egyetértés által áthatva, vallásunk javát, a körülmények tekintetbevétele mel lett, mentői sikerdúsabban előmozdíthassuk!! Azok, a kik a közbizodalomnál fogva máris befolyásteljes állásban vannak, s a dolgok élére állva, hathatósan működhetnek, ne vonuljanak hátra, ne kíméljenek semmi fáradságot, ragadják kezökbe a tevékenység zászlóját, s vezessék liitsorsosaikat, kik csak örömmel fogják Őket követni. — Legyenek egyházi ügyeikben vezéreink, tanácsadóink; mert ez által ugy a jelen, mint az utókor méltánylását a közbizodalommal párosult elismerést, — mint nézetem szerint, a legbecsesebb kincset nyerendik örökju; talmul. Azok pedig, kik ha szinte nem birnak annyi befolyással , de mégis vethetnek valamit az egyesülés mérlegébe, tegyék meg azt. — Működjék mindenki tehetségéhez képest a maga körében, mert valamint egyes családoknál csak akkor van jólét, ha annak egyes tagjai közt egyetértés uralkodik, s mindenki a közös jólét elősegítésére törekszik, ugy egyetemes egyházunkban is csak ugy lehet jólét, ha annak részleteiben, egyes egyházaknak virágzása, anyagi, szellemi tekintetben előmozdíttatik. — Ha minden egyes protestáns főtörekvésiil tűzné ki azt, hogy azon egyház jólétét — melynek kebelébe tartozik — tehetségéhez képest előmozdítandja, egyházához tartozó iskolája felvirágzására segédkezeket nyújtand , akkor ezen intézkédés közvetve, az egyetemes egyházra nézve üdvös befolyással lenne, s a tevékenység láncolatja utján egyházunk mint egy szilárd testület teljes virágzásában állana hazánkban!! Csak akarni kell, sok teendője lehet s van minden egyes protestánsnak, s bármily kevés legyen is az, a mit egyesek tesznek, a részvét e cseppje csak növelné egyetemes egyházunk folyamát!! Ha egyetértünk, akkor bizonyosan célt érünk minden tekintetben, s ezt a közakarattal, s minden egyes protestáns ebbéli szilárd elhatározása által, könnyen ki is lehetne vinni. Kimondtam röviden nézetemet, s csak azon hő