Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-06-24 / 25. szám
Első évfolyam. 25. szám. Pest, junius 24-én 1858, SZERKESZTŐ ÉS RIADÓ-IIIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. PROTESTÁNS 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. HIRDETÉSEK DÍJA: Előfizetési felhívás a Protestáns Egyházi s Iskolai lap második félévi folyamára. E lap, melynek iránya — mint eddig -- a prot. egyház és iskola históriai alapon való tovább fejlesztése leend, megjelenik ezentúl is ketenkint lJ /2 íven minden szombaton. Helyben: házhozhordással félévre 3 fr. 15 kr. (uj pénzben 3 fr. 32 kr.) egész évre 6 fr. 30 kr. (uj pénzben 7 fr. 4 kr.). Vidéken: póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 30 kr. (uj pénzben 3 fr. 48 kr.) egész évre 7 fr. (uj pénzben 7 fr. 35 kr.). dyíytőkaek minden 6 előfizető után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Legyen szabad figyelmeztetnem azon t. c. előfizetőket, kik első félévre 3 fr. 30 kr. helyett a kerekszám miatt 3 frtot küldöttek be, hogy ezúttal az elmaradt 30 krt. megküldeni el ne felejtsék. Hogy magunkat a nyomatandó példányok számára nézve annak idejében tájékozhassuk, igen ohajtanók, ha az előfizetni akarók azt mielébb megtennék és az előfizetési összleteket a lap szerkesztőségéhez (Lövészutca, 10. sz.) bérmentve intéznék. Török Páí ac$ Jozsei, > Dr Ballaffi Mór ' l mint segédszerkesztők. 1Jlt -O^Alclgl 1TAUI, mint felelős szerkesztő. Szózat protestáns főbbjeinkhez, Me gszólalok, bár sokáig tanakodtam, tegyem-e j ezt; sokan, különösen azok, kikhez e cikkem intézve van, azt mondhatnák talán, liogy mi közöm van ne- ! kem eliliez, és minek avatkozom én mások tetteibe. — Azonban dacára ennek megszólalok, mert nem tartok az ilv netaláni megtámadtatástól; győzött bennem azon vágy, liogy kimondjam őszinte érzéseimet — vallásos ügyeinkre vonatkozólag, azon hiszemben levén, hogy a mostani időben, a midőn épen válságos fejleményeknek nézünk eleibe, én mint szegény egyházunk buzgó, s sorsában őszinte résztvevő tagja, nem teszek helytelent és károst, ha eszméimet közrebocsátom. Hogy mily sikerrel? ez más kérdés. Valahányszor a Protestáns Egyházi s Iskolai lapot olvasom, s mentől inkább megismerkedem egyházi ügyeinkkel, mindannyiszor feltámad bennem azon gondolat: „bár karolnák fel nagyobb hévvel, nagyobb lelkesedéssel, minden, de különösen minden előkelőbb protestánsaink, — mint azt némelyek nagy dicséretökre teszik is, — szegény egyházunk ügyeit, s vetne mindegyik, tehetségéhez képest, az egyesülés mérlegébe annyit, hogy az tálsúlylyalbirjon mindig, a sok viszályokkal megterhelt mérleg felett, s ezen egyesült működés utján, bár állhatna egyetemes egyházunk, mint egy szilárd testület e hazában!!" De fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy sokan azok közül, kik az egyházi ügyekben részt véve, hathatósan működhetnének egyes kerületekben, egyes egyházakban, jobbnak látják azon oknál fogva, hogy most más körülmények közt élünk, a tevékenység szinpadjáról lelépni, s összetett kezekkel, közönbösséggel nézni az egyházi ügyek bonyodalmait. Igaz ugyan, kétségen kivül, hogy jelenben a körülmények, az eddigiekhez képest, sokat változtak, de azért kérdem: szükséges-e magunkat minden alól kihúznunk , szabad-e nemrendes állapot köpenyével takarni igyekezni a magunk tétlenségét ? Kell-e azoknak, a kik a bizodalom folytán, a kormányzási gyeplőt eddig kezökben tartották, azt a fent irt okok mentegetődzése mellett elvetni? s az egyetemes egyházi ügyektől kell-e elidegenedniök ?!!!
