Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-17 / 24. szám

Nem vázolom tovább ezen egyh. beszéd tartalmát, melynek alkalmazása s befejezése is oly lelkes, mint tárgyalása erőteljes és alapos. Nem vázolom azért sem, mert az érdemes olvasó megelégelné e vázlatot ismerni, s nem akarná az eredetit sajátjává tenni, mi által pedig magát nagy gjr

önyörüségtől fosztaná meg. Szabad reménylenem, hogy e remek munkát lelkipásztoraink magyarra teszik , s könyvkiadóink közrebocsátani nem vonakodnak. Csak azt említem meg, hogy ezen egyh. beszédben egyesülve látom mindazt, a mit jó egyházi beszédben kívánhatni. Egyszerű az, mint az igaz keresztyén gondolkodás-, érzés-és cselekvésmódja, — népszerű épen emez oknál fogva, népszerű , mint maga az evangyéliom. — Lelki örömet talált e beszédben a lcghatalmasb fejedelmi udvarok egyike, lelki táplálékot , a méznél is édesb lelki eledelt lel a közmunkás is, — keresztyénileg kenetes ez és Krisztussal tölt; kit egyébiránt kevésszer emleget, erőlködve kiáltozván : Uram ! Uram ! — De azért minden gondolatán, kifejezésén Krisztus szelleme leng át. — Alapos, meggyőző, nem ugy, mint ama deklamációcskák, miket ujabb korban még némely éltesebb hitszónokainktól is hallhatunk , melyeknek az a főhibájok, hogy nagyon szépek és rövidek, — irályára nézve példányul szolgálhat azoknak, kik Talleyrand elvét némi módosítással a prot. szónokszékben alkalmazzák, s gyakorlatba veszik, használván nagy és cifra szókat a gondolatok csekélységének eltitkolására, valamint művészi taglejtést is olykor a szív ürességének eltitkolására. Csak itt ott tűnik elő egy egy virág, egyszerű és természetes, mint az, melyet vetései közben a mezon utazónak az édes tavasz eléje vet; mely ép azért oly kellemetes,hogy véletlenül és gyéren található ; — holott némelyek prédikációi hasonlítanak az illatszeres bolthoz, vagy forró földöv alatti növényekkel rakott üvegházhoz, hol a gyönyör miatt szédeleghetünk , de jól nem lakhatunk .... Valóban tűrhetőbb volna töményfüstöt nyelni, vagy fintorarcu képek közt ijedezni, mint beszédet hallani, mely a felséges bibliai igét előbocsátva, narkoticus illatú phrasisokkal veri ki szivünkből az ének és ige hatását .... E remek beszéd hatása nagy lehetett Angliában, hol egy részről a csaknem rabszolgaságig sülyedt gyárnépnek , — és az ujabb kor vár urainak, a gyártulajdonosoknak , üzéreknek kellett megmutatni, szivökbe nyomni, hogy a munkásság megegyez a vallásossággal, s hogy a világi szorgalomnak nem múlhatatlanul kell bennünket pogányokká, mammon-imádókká tennie, —• más részről a cant vagy külbuzgólkodás még fönlehetŐ maradványait, a catkolicismussal kacérkodó puseismust, tractarianismust kellett lehangolni, — tehát a tiszta keresztyén hitet egy felől a hidegség, más felől a rajongás ellenében erősíteni. De jó hatása lesz ennek nálunk is. Célja elötüntetni: hogy a vallás minden munkával összefér, mindenben vezérlő és rugó tartozik lenni. Innen foly , hogy a vallás m i nden kinek ügye; melyből aztán a világiak egyháziassága és az egyháziak el nem világiasodása önként következik. E két elem szoros kapcsolatát, úgyszólván egységét és mindenesetre egyenjogúságát föntartani: ez a mai nagy jelszó, ebben rejlik a protestantismus hatásának, győzedelmének titka. Ezt előmozdítni ily beszédekkel nagyon szükséges. Általában a prot. hitszónoki szék, a iegfüggetlenebb s leghatalmasabb tényezők egyike időnkben a társadalmi állapotok javítására , az erkölcsiség védelmezésére. Nagy kár volna, ha tehetlenség vagy lelketlenség miatt, ezen nagy tényező hatása eljátszatnék vagy megsemmisíttetnék .... I. S. Bírálat Éuektaii-könyveink felett. (Vége.) 3. A kis éneklésiemről. E munkácska élőbeszédében felemlíti a szerző azon okokat, melyek őt e dolgozat készítésére és kiadására birták, s nyilvánítja azon meggyőződését: „hogy még most csak készíteni kell a református közönséget ujabb zene szerint készítendő templomi énekek elfogadására." Azon énekek , melyek a magyar ref. egyházban gyakorlatul felvétettek, — kivévén némely saját dallamu dicséretet, — a régi egyházi zenészetnek oly remekei, melyeknél magasztosabbat, lélekhez és szívhez szólóbbat a mai világi, s inkább a külérzékeket ingerlő zene sohasem fog felmutatni. — Egy Goudimél volt csak, és a mai cikornyás zenevilág nehezen fog többet felmutatni. — Sohase vágyjunk ezeknél különb énekekre, csak ezeket terjesszük és tökélyesítsük a magok saját valóságában; — legfelebb, ha a zsoltár szövegén s a régi hangiráson teszünk némi változtatást ; — de a dallamoknak, — melyeket ama névben élő Goudimél vérével megszentesített és történelmi nevezetességüvé emelt; — de a dallamoknak, melyeket több ihletett keblű vallásos zeneköltök szerzettek — sértetlenül és bántatlanul kell maradniok. — Van azokban erő , kinyomat, hatás, jellem, mélység, csak az éneklő legyen képes azt felfogni és kimutatni. —De lássuk a szöveget. — A szöveg 3 szakaszra van felosztva. — Az első szakasz tanít a „hangjegyek időmértékes kiénekléséről." —* A szerző a tanítást az énektan rhythmikai részén kezdi; — ez, a mennyiben a zsoltár-hangjegyeket veszi fel például, — helybenhagyható. — Azonban célszerűbb lett volna bevezetésül az éneklés mivoltáról, céljáról, szükségességéről fogalmat nyújtani a gyermeknek , mert míg valamely tannak szépségéről, hasznosságáról meg nincs győződve a tanuló, nem ritkán komoly kényszerítés szükséges annak tanítására. Azon szép óhajtása a szerzőnek, melyet e szakasz végén kifejez a rhythmikai éneklést illetőleg: ily gyarló és lélektelen énektanítási eljárás mellett, melyet látnunk és tapasztalnunk kell, mostanában nehezen fog teljesülni. A rhythmicus éneklés életbeléptetése, orgonával biró gyülekezetekben , alkalmas orgonista vezetése mellett kivihető ; — ! de még inkább divatba hozható volna, ha a vasárnapi énekiskolákat életbe léptetnénk , s a gyülekezet előtt tanítanánk , s gyakoroltatnánk az iskolahagyottakkal az éneklést. — Ez volna azon tér, hol a népéneklést legsikeresebben lehetne tökélyesíteni; — hol a hibákat, melyeket a nép éneklés alkalmával elkövetni szokott, legjobban fel lehetne fedezni, kimutatni és jóvá tenni. A második szakasz tárgyalja a hanglépcsök szerinti éneklést. — A „hanglajtorja" nevezet helyett célszerűbb lett volna a „vonalrendszer" nevezetet használni,— megkülönböztetésül a hanglajtorjától, melyet máskint scálának is nevezünk. — Az elöhaladás egy kissé terjedelmes, azonban kezdő tanítónak, vagy a kik még e téren újoncok, — szükséges. A gyakorlatok helyett inkább a scálákat kellett volna felvenni, mivel a scálák gyakori éneklése, még gyakorlott éneklöknek is hasznos. —• Annyival inkább kezdőknek. — A gyakorlatokat eredményesebb lett volna magukból a melódiákból szerkeszteni, — s a hangjegyek nevével mondatni ki, mert ezáltal a hangjegyek olvasásában, s a közök felismerésében is gyakorlódnak a növendékek. A harmadik szakaszban az éneklési jegyek vannak felmutatva. — A zsoltár-zenét véve fel, semmi kifogás ellene. — Azonban nyíltan és bizalmasan ki kell mondani: hogy még e könyv sem pótolja ki azon nagy hézagot, mely egyházi irodalmunkban e részben még betöltve nincs. — Már különben a szerzőnek buzgalma igen dicséretes , — a mennyiben egy ily munka kidolgozása nem szakjához tartozó levén, mégis minden előleges felszólítás nélkül, saját nemes szive sugallatát követve, ezáltal is hatni akart a magy. ref. egyházi éneklésmód terjesztésére és javítására. E munkácskát minden hü és öntudatos iskolatanítónak ajánlom ; — addig , míg valami jobb nem jő létre, használhatóbb ez, mint az énekhangzatos könyv. Ezek voltak énektankönyveink feletti nézeteim, — bár jobb szerettem volna , ha avatottabbak tették volna ezt először; — le van róva ezzel is egy tartozás , melyet énekügyünk tőlünk követel ; — tekintve a jövőt, hiszem, hogy leendő énektankönyveink, ezen igénytelen sorok alapján, helyesebb és célszerűbb szerkezetet nyernek. — Ugy legyen, szivemből óhajtóm. Ivánka Sámuel, szentesi ref. első énekvezér. Igazítás. E cikk címéhez tett jegyzet a 21-dik számban, hogy „felküldetett a Sáros-pataki füzetekbe", nem oda tartozik, hanem a cikk elején említett „magyar ref. éneklésmódról" írott értekezésre vonatkozik, mert ez jött ki a Sáros-pataki füzetekben.