Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-06-17 / 24. szám
A bibliának uj magyarítása és annak útegyengetöje Tischendorf. „Ugyan mikor fog honunkban valami társulat keletkezni, hogy magyar bibliánk is Károlyi Gáspár sok hibáiból kitisztuljon." Ezt kérdezi indokolt türelmetlenséggel Bauhofer lelkész a Prot. Lap 150. lapján. En a föntisztelt lelkészt igen ügyes katechetának ismerem, olyannyira, hogy ö csak olyant kérdez, mire kielégítő feleletet azonnal méltán várhat. 0, hitem szerint jól tudja, hogy az ohajtott társulatnak legjava tagjai Budapesten dolgoznak jó idő olta a sürgetősnek érzett munkán ; az sem lehet előtte ismeretlen, hogy a lelkesebb magyar protestánsok legjobb áldására méltó miinek nagyobb része már kész — a nonum prematur in annum már túlhaladta —- és most a legközelebbi teendő a lehető leggondosabb revisio. Ezzel ne legyen az mondva, hogy 1860. uj évtől kezdve már csak a megifjodott i;:agyarságu uj szövetség Jesz használatos minden magyar prot. tanodában. Jóval több idő és még igen sok tudományi fáradozás és keresztyéni áldozatkészség fog kelleni, hogy az ige testté váljék. De minél hamarább kezdjük, annál előbb fogjuk mondhatni: Vizsgáljátok atyánkfiai és ha jónak tahi Íjatok,^é Íj etek vele, benne és szerinte. „És ebben mi által segíthetné Tischendorf, a kis Szászországnak német fia, Magyarországnak protestáns fiait?" Szívesen szolgálok erre is őszinte felelettel, csakhogy kissé nagy feneket kell neki keríteni. A nyájas olvasó megengedi, hogy irásbevezetési emlékezéseinek néhányát felidézzem. Ximenes bibornok liellen uj szövetsége a Complutensia Polyglottában 1514-ben volt nyomatva, hanem csak 1522-ben adatott ki, ha az kiadásnak nevezhető, minek már akkor az egyes országokban alig volt egyncl több példánya található. A korához képest mély philologiai tudományu E r a s m u s kiadásai 1515., 1519., 1522., 1527. ós 1535. jelentek meg. Első kiadásához Erasmus csak két, épen nem régi vagy nagyon correct kéziratot használt, azon fölül nagy sietséggel készítette sajtó alá. A 2., 3. stb. kiadások valamivel jobbak, de itészeti szempontból jóknak nem mondhatók. Pedig Erasmusnak szövege szerint fordította Luther németül az uj szövetséget. Az eredetinek akkor még úgyszólván fölfedezhetlen hiányai, (inkább toldatok és glossák mint kihagyások) átmentek bona fide a németbe és innen más nyelvekbe is. Arról Luther kora nem tehetett, de ő nem is akarta, hogy utódai az ő szavaira esküdjenek. Egy embererő — ha még oly óriási is — nem lehet oly roppant munkának megindítója és befejezője is. 0 tett, mennyi a szent tan hősétől kitelt; hogy utódainak is hagyott tennivalót, azt, nézetünk szerint, emberül cselekedte. A reformationak életmelege által fejledezésnek indult exegesist a XVII. században megakasztotta a dogmaticismus. — Variansokat, kritikai apparatust akkorában majdnem csak az angolok gyűjtöttek. Stephanus és Beza nem hatottak a gyökérig. Mióta az ügyes Elzevirek egyik Erasmus-Bezaféle szövegű kiadásukról ezt találták az előszóban mondani : Textnm ergohabes n u n c ab o m n i b u s receptura, azóta a tudósok ezen szövegszerkezetet bona fide receptus nak nevezték és használták közel 150 évig. Bengel, ki száz év előtt Wiirtemberg theologu sait ugy szólván egy maga képezte és nekik 3 félév alatt az uj szövetséget elejétől végig magyarázta, néha vallásos lelkiismeretből gyakorolt igen félénken kis itészetet. A rcttenthetlen Wetsteinnak bujdosni, rágalmat, eretnekezést tűrni és, hogy kiadható légyen, megnyirbált munkáját saját kezeivel kellett szedni. Annyi úttörő volt szükséges, hogy Griesbach léphessen a még bizhatlan ösvényre szerény óvatossággal. A XIX. századnak eddig legérdemesiiltebb Ítészei Laclimann és Tischendorf — mi tagadás benne — a philologia profana tanodáiban gyakorolták a szellemi gymnastikát, kivált Laclimann. De az talán nem nagybaj ; hiszen Chrysostomus, Ilierony- j mus és Augustinus szinte sok pogány remekiratot mily szenve- ' délylyel olvastak és utóbb mégis milyen oszlopai és világítói let- | tek Kr. egyházának ? Lachmannak eljárását szövegitészetben alkalmunk lesz alább érinteni. Tischendorffál érdemes közelebbről megismerkedni, annyival is inkább, minthogy azon nagytudományu hontársaim, kik ifjú theologusainknak a bevezetés és a magyarázattant oly alaposan kimerítő részletességgel előadják, sehogysem érhetnek rá 1857-ig felhaladni vagy eljutni — a hogy vesszük! Tischendorf Constantin született 1815-dik évben Lengenfelden, szászországi Voigtlandban. Tanult a lipcsei egyetemen 1834 — 1838. theologiát és philologiát. Már 1836. évben lépett be munkás tagul a Winer tanártól még 1817-ben alapított és 1823 óta Theile tanár által vezérelt exegetikai társulatba. Első nyomtatványa 1839-ben jött ki ezen cím alatt: De evang. Matth. cap. XIX. v. 16 et sequ. dissertatio eritica et exegetica. Ugyanazon évben lett theologiának licentiatusa a lipcsei egyetemen. Az itészetben szigorú és rettenthetlen merész Hermann, a páratlan tudományu és jellemű Winer, a szelíd Theile és a lipcsei egyetemnek más fénycsillagai maradandó sikerrel hatottak a készülő szentirati Ítésznek mívelődésére. Eletének feladatául az uj szövetségi itészetnek gyökeres reformját mé^ tanuló korában választotta. Ezen szándék érlelésére Lipcsénél alkalmasabb hely alig gondolható a szellemi levegőnek egészségét és a verőfény tisztaságát illetőleg. — 1840-ben a szászországi kormánytól pártfogolva és ajánltatva Hollandiában, Britauniában és Franciaországban vizsgálta, olvasta, kijegyezte és le is másolta a legrégibb kéziratokat, mint az uj szövetségi ítészét célba vett reformjának nélkülözhetlen segédeszközeit. Leghoszabb ideig Párizsban tanulmányozott (1810—1842), más kéziratokon kivül, a palaeographiai feladatok egyik legnehezbikét, Syr Ephraemnek palimpsestosát elolvasván, lemásolván, megfejtette, és 1843-ban ki is adta facsimilékkel stb. Ha nem is csupán ezen érdeméért, hanem bizonyosan azért is a boroszlói egyetem a fiatal ítészt tlieologia-doctori oklevéllel tisztelte meg 1843-ban. Még ugyanazon évben hosszú, fárasztó, veszélyes útra kelt kéziratbuvárlási szándékkal Helvecián , déli Franciaországon, Olaszhonon , Máltán, Egyptomon át keletre. Beutazta a libyai sivatagot, Sinai hegyet, Palaestinát, Syriát, Kisázsiát, Görögországot és Konstantinápolyt. Keleten szerzett és magával hozott, liellen, syr, kopt, arab, georgiai és aethiopiai kéziratokat. Ezeknek csak kis része vétetett még a hires brit kézirattárak számára, a többit, még pedig legjavát fejedelmi bőkezűséggel megvette és a lipcsei egyetemnek ajándékozta a szász király. A gyűjtemény Manuscripta Tischendorfiana neve alatt ismeretes. Ezek között a legrégibb codex a Friderico-Augusteus. — Az eredménydús utazásnak leírása 1845- és 1846 ban jelent meg 2 kötetben. 1849-ben megint járt Angliában és Franciaországban. 1853-ban másodszor utazott keleten, tüzetesen Egyptomban és a Sinai hegy táján és ismét hozott hellen , arab, syr és karai kéziratokat. 1858. évnek nyarán a legnagyobb keleti utazásra készült tudósunk, patristikai hellen és általában hellen kéziratok kutatására, a hellen műveltségnek közelebb északhoz eső gyarmatai- és táborszemeinek tájain. 1843-ban még hajlandó volt hinni, hogy ernyedetlen utánajárás által aligha nem lesz található valamelyik avtóyQccyor. Képzelem, hogyha p. o. Galatiának valamelyik zárdája hűs pincéjében találná Pál apostol dorgáló levelének azon részét, melyet az saját kezével öreg betűkkel irt, jobban örülne xajta, mint tiz uj vitézrenden. Hanem most már reményei kevésbé vérmesek ; a legrégibb szentirati palaeographiai emlék csak a III. századba ér föl. De váratlan örvendetes meglepetést igen szívesen venne! Ki tudhatja előre, mit fog mindent találni Athos hegyén, és Trebi • sonda kies táján? 0 rajta legalább nem fog múlni semmi. Kívánjunk hát neki szerencsés utat, és addig is , míg őt újra gyűjtött tudománykincsekkel gazdagultan viszont üdvözölhetjük , készítsük az utat annak az ifjúit magyarságú bibliának az által, hogy itészetileg tisztább eredeti szövegen tanulmányoztassuk a szentiratot ifjú theologusok által. Ily correct-szövegű kiadások. A tanulóknak valók: 1. Nóvum Testamentum graece. Recensuit inque ustím academicum omni modo instruxit Constantinus Tischendorf. Editio stereotypa. Lipsiae 1857. H. Mendelssohn. Ara fűzve 20 ujgaras 1 pfr.; csinos vászonkötésben aranyvágással 1 7t í tallér. LXII lap prolegomena és subsidia critica latin nyelven, ezután 930 lap zseb-rétben. A szöveg alatt állanak a legnevezetesebb variansok és legalul a hasonhelyek számai. A nyomdai kiállítás igen jó; a betű az aránylag rövid sorokban nem apró. 2. Nóvum Testamentum graece. Recensuit Const. Tischendorf, ed. stereotypa Lipsiae 1850. Tauchnitz. Nagy 8-rét, XIX és 24. sz.
