Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-17 / 24. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI s ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Jjövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Előfizetési felhívás a Protestáns Egyházi s Iskolai lap második félévi folyamára. Helyben: házhozhordással félévre 3 fr, 15 kr. (uj pénzben 3 fr. 32 kr.) egész évre 6 fr. 30 kr. (uj pénzben 7 fr. 4 kr.). Vidéken: póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 30 kr. (uj pénzben 3 fr. 48 kr.) egész évre 7 fr. (uj pénzben 7 fr. 35 kr.). Gyűjtőknek minden G előfizető után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Hogy magunkat a nyomatandó példányok számára nézve annak idejében tájékozhassuk, igen ohajtanók, ha az előfizetni akarók azt mielébb megtennék és az előfizetési összleteket a lap szerkesztőségéhez (Lövészutca, 10. sz.) bérmentve intéznék. Dr. Székács József, Török Pál, mint segédszerkesztők. Dr. Ballagi Mór, mint felelős szerkesztő. A bölcsészetnek szüksége a theologiában. I. A régi kornak bölcsészei a bölcseséget a sarkalatos erények közé számították, és azon lelki éberségbe helyezték, mely nemcsak a cselekedetben legnagyobb vigyázattal és megfontolással jár el, hogy minden elhamarkodást, min -den tévutat kikerüljön, hanem még az ismeretben is mindig résen áll, nehogy valamely benyomás vigyázatlanul cstiszszék be lelkünk belsejébe, s annál fogva tudatunkat eihomályásítsa, hanem hogy minden észrevételt szinte megszólítson , annak eredetéről, minémüségéről tudakozódjék, azt a befogadott ismeretekkel összehasonlítsa, a netaláni tévedéseket és helytelenségeket észrevegye és eltávolítsa, s igy minden oldalról megvizsgálván a jelen benyomást, s hozzáillesztvén többi ismereteihez, ezekkeli megegyezését sösszhangzását kieszközölje. A bölcseség tehát lelki életünknek szakadatlan ébersége, mely azt minden idegen befolyástól, gépszerűségtől, elhanyagolástól és tespedéstől megóvja; őrt áll, hogy semmi ellenség meg ne lepje, belső rendje, világossága meg ne zavartassék, önkormánya meg ne ingattassék; lelkünknek életét összpontosítja s önállóságát fentartja, védelmezi. Ennél fogva ki tagadhatná, hogy a bölcseség erény, ki vonakodnék elismerni, hogy minden erények szükséges feltétele, nélkülözhetlen kelléke ? A bölcseségrei oktatás vagy bölcsészet az egész embert bölcseségre vezeti, szemlélődési életünket önmagával tisztába hozni, tudatunkat felvilágosítani, s a tapasztalati érzéki tudatot egyetemes tudatra, mely nem múlékony, hanem álállandó és változatlan, emelni törekszik, a gondolkodásnak, ismeretnek, becsadásnak és cselekvésnek oly elveket tűzvén ki, melyeket minden körülmények közt helyeseknek, érvényeseknek ismert el. De maga a gyakorlati életnek erkölcsivé alkotására is, döntő béf olyassal bir, érdeket gerjesztvén az erény iránt, mely az embernek egyetlen, de biztos csónaka, hogy rajta átevezhessen, az örökkévalóságnak szép csodavilágába. Ebből kitetszik, hogy a bölcsészet, a gondolkodásra fejlődött minden életnek már azért is, mivel az értelemnek világossága, mely nemcsak tudásra, hanem a viszonyok belátására is felvergődött, legnagyobb dísze, mely lelkünk önállóságát az ismeretben is védelmezi. Tehát az, mi másokra nézve kitüntetés, erény, egyedül a theologusnak válnék szégyenül, vétkül? kinek hivatása, hogy az embernek legmagasabb ismereteit nessak őrizze, hanem azokat magában , mindig nagyobb tisztaságra s elevenségre emelje, hogy mások szivében is felköltse s lángra gyújtsa; ki az emberi szív legmélyebb rejtélyeit ismerje, hogy azt az erény minden meghamisításától megóvhassa, hogy hathasson reá, s azt nemes, szép, isteni életre megnyerhesse. Igaz ugyan, hogy a bölcsészet meghasonlott a theologiával, és soká ellenséges állást foglalt ellenében. De a bölcsészetnek ezen ellenségeskedését maga okozta a theologia , elpártolásával a keresztyénség elvétől. — A görögöknél és rómaiknál a bölcsészet soha össze nem ütközött a nép vallásával, az Istennek tiszteletével; mert az Istennek tisztelete ott független voltmindeu különös tanulmánytól. Ha csak magokat az Isteneket nem tagadta valamely bölcsész, és az istennek tiszteletét nem tette nevetsj _ tehát botrányt nem adott: a papok nem gondoltak tanltifCUj sőt gyakran ők magok is elfogadták azokat. De a keresj ~ tyénség nem akart Istentisztelet lenni az Isten