Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-05-27 / 21. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lövészutca 10. szám 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 ír. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRÜETESEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri be­iktatásánál 3 pengő kr., egysze­riért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Protestáns tudományügy­(B. M.) Egy tárgyat akarok szőnyegre hozni, mely lehet, hogy nem fog oly általános érdekeltség­gel találkozni, mint például az elnökség vagy fizetés kérdése: de talán épen annál égetőbb, minél keve­sebben látják olyannak. A protestáns tudomány ugye mindenesetre ér­demes tárgy, hogy arról e lapokban tüzetesen szól­junk, és bár szólnának hozzá minél többen, szeretet­tel szeretetet támasztva és élesztve azokban is, kik tán nem látják, hogy abban van egyedül jövendőnk. A magyarországi reformatio valaminthogy kül­földön vette eredetét, ugy onnc.n gyarapodott foly­vást, onnan hozták a reformatio lelkesb követői ko­ronkint szellemi táplálékukat. — Az iskolák nyel­ve europaszerte a latin lévén, a tudományra nézve nem létezett válaszfal a különböző nemzetiségek kö­zött ; mint európai közkincset onnan hozták a tudo­mányt , a hol legtöbb volt. Valamint az iparos ad­dig nem lehetett mesterré, míg tapasztalatait öregbí­tendő ország-világot látni nem ment: ugy senki tu­dós névre nem tehetett szert, ki elébb a külföldi egyetemeken meg nem fordult. „A tanulásban — így ir Bod Péter Smyrnai Szent Polikárpusában 16.1. —követték a 16-ik száz­ban nagy részén azt az utat, kivált a nemesek és a kiknek bővebb tehetségek volt, hogy a nyelve­ket s holmi apróbb dolgokat tanultak a hazában való iskolákban: de hogy nagyobb épületet vennének a philosophiában, históriában, or­vosi tudományban, törvényekben, sz. irás értelmében, mentenek Bononiába, Patáviumba, Genevába, Basi­leába, Argentinába; a kiknek tehetségek annyira ju­tott, megfordultak Rómában, Párisban és Londonban is; végre osztán megtelepedtek Vitebergában, mint­egy második hazájokban. Az holott abban az időben kulönönös coetus hungaricus, magyar társaság volt különös senior igazgatása alatt, a melyben óráltak, predikállottak, s a tudományokban gyakorolták ma­gokat, mindaddig, míg az academia áílapotja megvál­fozék és a magyarokat is arra kezdék erőltetni, hogy hittel köteleznék magokat a Krisztus testének az Ur vacsorájában való jelenlétének, sőt mindenütt va­í lóságának is vallására ; a mely okon megháborodván 1592-dik esztendőben fel kezdék hagyni Vitebergát, s nem sokára teljességgel el is hagyták; Marburg­í hoz és Heidelbergához ragaszkodván szorosabban." Olvasóink közül kétségkívül többen tudni fog­ják, hogy e most leirt rendszer épen nem magyar 1 eredetű, mert az a középkorban europaszerte szokás­! ban volt és divatba jött akkor, midőn a klastromi ! élet ridegségébe beleunván az emberek, a kóborló lo­! vágok s a vándorló tanulók kalandokat keresve kezd­ték bebarangolni a világot. „Az iskolások — így panaszkodik egy azon korbeli iró, Helinand barát — bebarangolják a városokat és az egész földkereksé­get s a sok tanulástól eszöket is elvesztik. Tudomány után törekednek mindenütt, de Istennek tetsző élet után sehol. "—A középkor vége azonban e divatnak is véget vetett egész Európában; csak nálunk járt az óra később, és midőn Német-,Francia- és Angolország­ban már eltünedező félben volt ezen institutió: nálunk akkor kezdett közdivatba jőni, sőt a test vérhazában 1 Erdélyben még jóval később ennek megörökítését törvényhozásilag is biztosítani akarván, a külföldi egyetemekre való szabad kimenetelről külön törvényt is hoztak, melynek befejező szavait érdemes lesz ide­igtatni: „E végzésünket pedig kivánjukpro per­petuo & irrevocabili decreto tartani, hoc per expressum declarato, hogy ha ki akár­mely idő folytában, Fejedelmek,Statusok, Constitutiok változásiban, csak propositioban vagy postulatum­ban adná vagy venné ennek abrogálását, megkiseb­bíttetését, annálinkább a ki voxolna, annuálna, vagy cselekedetivei annak ellene cselekednék, vagy con­trária constitutiót csináltatna, csinálna, vagy accep­tálna: a jövendő világon Istentől átkozott legyen, e világon pedig becsületi vesztett." (Compil. Const. P. III tit. 9. art. 1). Szívesen mondanók mi erre az Áment, csak háta megett ne volna az, hogy e külföldi egyetemekre való szabad kimehetés, a külföldre támaszkodás, honi intézeteink örök kiskorúsága árán tartatott fen. —

Next

/
Thumbnails
Contents