Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-14 / 2. szám

41 v hogy az egyházban oly intézetet, melyet ez az államélet kárositása nélkül, saját javára, jelenére, jövőjére nézve szükségesnek tart, mely mellett magát jól érezi, melyhez békéje, nyugalma, virágzása csatolva van, eltöröljetek. Azt mondjátok-e: Hiszen az általad felhozott anomáliák nagyobb része is olyan, mely már idejét lejárta, melyet a haladó emberiség megszüntetett és pedig — mint a hegeli hittanárok mondanák — mivel megszűntek szükséges momentumok lenni, s józanabb átalakulásnak engedtek helyet. Mi azt hittük, hogy ezen idő elérkezett a logikailag anomál kettős elnökségre nézve is. Kérdem: Kit illet megitélni, vájjon ezen idő elérkezett-e? Kétségen kivül egyedül és kizárólag az egyházat, mert csak ez nyer vagy veszít vele, ha az idők teljességét fel nem ismeri. Semmi által sem adhatom kézzel foghatóbb bizonyságát őszinteségemnek, mint ha egyenesen bevallom, miként magam is azon véleményben voltam, hogy a kettős elnökségnek, ugy a mint az legközelebb létezett, átalakulási ideje megérkezett. Gondolataim stadiumai ezek valának : Első stádium. A lelkészek kizárólagos elnökösködése semmi szin alatt nem igazolható, mert ha még azon külhoni testvér-egyházakat, melyek egyedül lelkészi elnökséget ismernek, kérdeném is: Vájjon a vének dogmatikai elv nyomán nem elnökölnek-e nálok ? nem kétlem, hogy — egy töredékpártot tán kivéve, válaszuk tagadó fogna lenni, állitólagos csak az volna benne, hogy a lelkészek usu elnökölnek kizárólag, mert az egyház, Német, Dán, Skót- sat. honban épen igy találta jónak. Második stádium: Kimondandó tehát határozottan és világosan, hogy a protest. egyházban vének is elnökölhetnek, ha az egyház bizalma úgy akarja és pedig teljesen oly joggal mint a lelkészek. S itt, ezen stádiumon intéztem magamhoz ezen kérdést: Vájjon ezen egyenjogúság alapján el lehetne-e intézni az elnökség kérdését úgy, hogy az minden időre eldöntve legyen, eldöntve úgy, hogy az egyetértés a jelenben meg ne zavartassék, jövőre nézve állandóan biztosítassék ? Bevallom, hogy én ezen ügy ily alaponi elintézését lehetőnek tartottam. Ugyanis igy gondolkodám: Kinyilatkoztatjuk ünnepélyesen: — s ez az első formula —: 1. Hogy lelkészek s nemlelkészek közottaz elnökségben különbséget nem vallunk, nem ismerünk. 2. Hogy az elnöki székbe különbség1

, nélkül azt ültetjük, kit a többség bizo— üalma kijelöl.— 3. Hogy legyen az lelkész vagy vén, i lelkészek és vének, testvérileg helyt j foglalunk alatta. Feltettem hitsorsosaim felől, hogy ez idő szerint az itt felállított elvek elfogadására, alkalmazására s az egyes elnökség körül foganatba vételére megértek ; annyira feltettem, hogy az egyes elnökséget, az egyetemes papság alapján, az egyetértés háboritása 42 nélkül, sőt ennek gyökeres megszilárdítása mellett, keresztülvihetőnek tartottam. Igen, de az egyház többsége máskép nyilatkozott. Az egyház többsége a kettős elnökséget megtartandónak ja vallotta, s én ekkor elhagytam a második stádiumot, és A harmadik stádiumba léptem, az az a kettős^ elnökség további megtartására az egyházban. Es itt ismét semmi sem tanúsíthatja jobban ' őszinteségemet, mint ha leirom azon belső harcot, melyen átkéllett vergődnöm, mig a második stádiumot feladva, a harmadikra szántam el magamat. Azt kérdeztem magamtól: Mi következnék az egyházra abból, ha mi a kettős elnökséghez szitó egyházzal ellentétbe helyezvén magunkat, a második stádium hármas elvén akarnók az egyes — lelkészi vagy világi — elnökséget keresztülvinni? A válasz világos: vagy keresztiilvinnők azt, vagy nem vinnők keresztül. Ha nem vinnők keresztül a többség, ha keresztiilvinnők tán egy nevezetes töredék elégületlenségét, elkeseredését támasztanók-fel az egyházban. Mit szülne ezen elkeseredés? Szakadást testvérek és testvérek, kivált pedig lelkészek és nemlelKészek, vagy is, mi in ultima analysi egy és ugyan az, a lelkészek és a nemlelkészek egyeteme, azaz egyház között. Nagyobb veszedelmet egyházunkra nézve nem képzelhetek, mint a szakadást és meghasonlást átalában, s a lelkészek és világiak közötti megszakadást különösen. Legszélső végleteiben e szakadás igy formulázható: Lelkészek, világiak egyeteme, az az gyülekezet és egyház nélkül, vagy harc; ban egy az ezerek ellen. Es viszont: világiak egyeteme, azaz a gyülekezet, lelkészek nélkül vagy harcj ban ellenök. kik őket a hit, szeretet és bizalom karjain vezetnék az örökélet utain. Megverem a pászjtort és elszélednek a juh ok mond a prófétával Krisztus. En pedig mondanám; Megnyerem a pásztort és megszöknek tőle a juhok, a szomszéd akolba. Vagy feluszítom a nyájat és megugratja pásztorát s mást rendelek helyébe. (Vége következik.) Népiskoláink. (Vége.) Kifejtettem fennebb, hogy mennyire szükséges a szülei háznál a kis gyermekek jólszoktatása. Elmondtam hogy ezért az egyháznak minden lehető eszközüket kell a szülék kezébe szolgáltatni. — Ezen házi nevelésnek ott, hol kisdedovók nincsenek, a gyermek 7 éves koráig kell tartani, ott, hol kisdedovó intézetek vannak, elég ha 4—5 éves korig tart a szülei nevelés. — Ekkor be kell a gyermeket adni a kisdedovóba, hogy a szülék kercsetök- és házi foglalatosságaikban szabadon mozoghassanak. —• Ezt a szükség parancsolja, mely törvényt ront. A szülei felügyeletnek azonban megszűnni soha sem nem szabad. Én részemről sokkal jobb szeretném, ha a gyermekek legelső éveiket szülei okos vezetés és felügyelet alatt tölt-