Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-14 / 2. szám

hetik, mivel a szülei helyes vezetés alatt lehet tökéletesen kifejteni a gyermeki szívben a szeretet gyöngéd érzését, szülék, embertársak és vallás iránt csak a szülei gondos ; vézetés alátt fejlődhetik ki a családi boldog élet, és én az I egész élet helyes vagy helytelen folyását a gyermekkor- j ban a szülei befolyás alatt fejlett kedélyállapottól feltéte- j lezem. — A házi óvás- és nevelésnek a kisdedóvó-intézet j mindig csak jó akarattal telt, de nem sokat igérö surro- ] gatnma. Azért mindenek felett a szüléket tanítsuk, utasítsuk, j hogy fejleszszék ki gyermekeik szívében a szeretet csiráit, miveljék ki a gyermeki kedélyt, a családi boldog életet, és a munkaszeretetet, — a többi aztán a tanító vezetése alatt csaknem önkényt magától jő. — Ott, hol a kenyérkereset tartóztatja a köznépet gyermekei felett való folytonos felügyelésben, ám legyenek kisdedóvó-intézetek, jobbak ezek mégis, mintha a gyermekek felügyelés nélkül az utca porában nőnének fel. Csak hogy a kisdedóvók ne felejtkezzenek el arról, hogy ök a kisdedeket csak óvni kötelesek, — ök nem t a nitÓ-, hanem csak szoktató-intézetek. — Távol I legyen tehát minden kisdedóvó-intézettől a tanítás, például olvas tatás, irás, számoltatás, földrajz, történelem stb. tanítása. Jusson eszökbe, hogy ök a szülék helyett a kisdedeknek csak ápolását, jóra való szoktatását, a sziv nemesítését, a gyermeki tevékeység munkaszeretetté való fejtését, a homályosan mutatkozott tudvágy felébresztését vették át. Ezeket ápolják ök csak, — ápolják pedig rend- és tisztaságszeretet, játék formába öltöztetett foglalatosságokkal, a kitartás j gyakorlásával, legfelebb, ha ezekkel még a beszélést s va- j lamely hallott dolgoknak előbeszélését kötik össze, oktas- j gák a gyermekeket továbbá az éneklés- és daliásban, egyszerű s kedélyes versek észből való felmondásában. Szóval: a kedély nemesítés legfőbb munkája mellett, szoktassák őket munkásságra, s ébreszszék fel bennök természetes j úton a tudvágyat, és vessék meg a jó erkölcsiség alapját. A j mely kisdedóvó-intézet ezen körön túl lépett, az nem tudja, j mit cselekszik. Az hasonlatos ama kertészhez, ki, csak hogy a téli évszakot meghazudtolhassa, borszeszbe mártott, s erös melegbe zárt magokból csal elÖ növényi életet, mely pillanatig díszlik, hogy aztán örökre elcsenevészszék, elhervadjon. — A 4—5 éves gyermek gyenge szellemét is mindenféle hajtószerekkel ki lehet virágoztatni; de a keserű tapasztalás tanította erre már a figyelmes szüléket és nevelöket, j hogy az ilyen meggondolatlan, és hiúságszülte játéknak drágán fizette meg az árát a játék tárgya,a szegény gyermek. Akár a szüleiházban, akár a kisdedóvó-intézetben készitgetjük elö a gyermekeket az életre, ugy mint az isko- j Iára, a szorosan vett oktatáshoz fogni mindaddig nem tanácsos, és káros következmények nélkül nem is lehet, mig a gyermek hetedik évébe nem lépett, vagy azt be nem töltötte. Ez köz tapasztalat. Az elébb oktatott gyermekek későbben rendszerint egy időre vagy megállapodnak a fejlődésben, vagy megunják a tanulást, vagy végkép meg is utálják. Ilyen hatalmasan szóló tapasztalattal nem jó szembeszállani! A köznép gyermekei oktatását is tehát 7—8 éves korokban kell megkezdeni, és a rendes iskolázást négy egymásután következő éven keresztül kell folytatni. Négy év elégséges arra, hogy helyes vezetés mellett a szüleiház, vagy a kisdedóvóban megkezdett munkásságát kifejtsük, ennek szeretetében megerősítsük, elégséges arra, hogy őket kellő ismeretekre vezéreljük, egyszersmind pedig a sziveikben kifejtett és beléjök csepegtetett vallás által, melyet a munkásság és szerzett ismeretek öregbítenek, őket jó erkölcsüekké tegyük. Ezen időnek még azért sem szabad 4 évnél tovább terjedni, mivel az iskolai nevelés- és oktatásban részesülő ! gyermekek mindenkor két irányuakra szakadnak el. Olyanokra, kik az iskolából ismét a szülei házba térnek vissza, és olyanokra, kik az iskolai pályán tovább is megmaradván, részint reál-iskolába, részint gymnasiumba lépnek át. Ha már népiskoláink mind a két irányban haladókat nem lennének képesek egyszerre oktatni, ngy minden helységben két elemi-iskola-épületre és mindenikben külön tanítókra lenne szükségünk, init, mig egyfelől anyagi körülményeink sem engednének meg, iskolaügyünk másfelöl helytelen hajszál hasogató különcködéssé fajulna. Négy év alatt sokat lehet jóravaló iskolában tenni! — És ne felejtsük el, hogy a köznép 12 éves gyermekét kenyere beszerzésénél nagyon szereti használni. Az iskolai négy év lejártával azokat, kik még tovább is kívánnák magokat mivelni, a népiskola átereszti az illető tanintézetekbe; azokat pedig, kik a szülei házhoz visszatérnek, olyan feltétel alatt adja át szüleinek, hogy azonnal még 2—3 évig, tehát J4—15 éves korokig az iskola tagja tartoznak maradni, a hol vasárnaponkint (vasárnapi-iskola) 2—3 órán kötelesek megjelenni, mit ha elmulasztanának, szülei és iskolás egyaránt politikai büntetesalá kerüljenek. A vasárnapi-iskola feladata a népiskolában 4 év alatt szerzett ismeretek felelevenítése, ismétlése, a köznép foglalatosságába vágó újabb ismeretek gyarapítása. A vallás , és éneklés, az irás, fogalmazás és a rajzolás gyakorlása. Ha az egyház ezen úton halad a népnevelésben, tigy gondoskodik, hogy a kisgyermekkorban, a szülék vagy kisdedóvók, a 7—-12 éves korban szorosan az iskola, a 12—15 éves korban pedig a vasárnapi-iskola foglalja el a köznép gyermekeit; de gondoskodott egyszersmind arról is, hogy a köznép munkássá) értelmessé, vallásossá és jó erkölcsüvé változzék. Népiskoláinkat a kifejtett elvek szerint kell rendeznünk, ha azt akarjuk, hogy nevelési rendszerünk a gyermeki hajlamok természetes felébresztője, táplálója és továbbfejlesztője legyen. Nézetem szerint a munkaszeretet, és ennek folytán a kéziügyesség kiképzésére épen annyi gon dot kell fordítanunk, mint az ismeretszerzésre, vagy a lelkitehetségek kiképzésére. Tapasztalásom után állíthatom, hogy a munkaszeretet az élénk munkásság, a tudbatásnak, tehát a szellemi munkásságnak nem csak előmozdítója, hanem annak, valamint a jó erkölcsnek is, nélkülözhetetlen és valódi alapja. Miután pedig tudjuk, hogy a gyermek természeti hajlama a tevésvágy, a tevékenység, igen könnyű ezen természeti hajlamnak jó és hasznos irányt adni, könnyű azt nevelési eszközül felhasználni. Ezen hajlam felhasználására önkényt kínálkoznak a tanulástól szabad órák. Az ilyen órákban a nélkül, hogy parancsolná a tanító, mutogatás által figyelmezteti a gyermekeket arra, miként készítik a szalma- és vesszökosarakat, a szalmakalapot, gyékény-és szalma-szöveteket. — Ha a tanitó ezeket nem tudná, megmutogattatja ahhoz értő ember által. A gyermekek ezt kíváncsian nézik, ha pedig felszólítja őket a tanitó az ilyes munkák megpróbálására, vetélkedve csinálják, mig nem végre egészen megszokják. Ilyen munkaeszköz a hálókötés is. — Milyen jól lehet ezeket a téli hónapok szabad óráiban gyakorolni! Tavaszszal és nyáron a kertészkedés fogásaira kell őket oktatni. Ezt sem kell reájok parancsolni, hanem az iskola-kertjét néhány táblára osztván, a táblákat ugy kell egy-egy csoport fiú között kiosztani, hogy azon csoportban nagyobb és kisebb gyermekek, a tanitó utasítása szerint, együtt miveljék a táblácskákat, termesszenek ott például zöldséget, neveljenek magról fácskákat, és ilyen úton vetélkedést kell támasztani bennök, hogy a kik legszebb zöldséget, legtöbb s legszebb fácskákat nevelnek magról, azon csoportokat ki kell tüntetni épen ugy, mint kitüntetjük a tanulásért. A táblácskák mellett ki kell szakasztani közös táblákat is, melyeken közös erővel állítsanak a magról nevelt fáeskákból gyümölcs- és eperfa-iskolákat. Ezen faiskolákban, melynek sorai 8—10 öl hosszúk lehetnek, a sorokat két-két gyermekre lehet bízni, kik a vad csemetéket ápola.