Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-05-06 / 18. szám

bői gyakrabban elmaradának. — Van szó 1630-ban Pápán tartott consistoriumban presbyteriumról is, — de hogy ezalatt nem az egyes egyház véneiből alakított testület, hanem inkább az úgynevezett fraternitas tagjai, vagyis lelkészek értettek, — világos. oőt az 1646-ban Szatmárnémetiben tartott nationaiis zsinatban Tolnai Dali János lelkész és társai azért, mivel a külföldről behozott presbyterialis-iendszert foganatosítni akarták, hivatalaiktól megfosztattak. — Valódi alakja tehát belkormányzatunknak ez idő ezerint nem egyéb, mint a világi uralomra támaszkodó consistorialis rendszer volt, mit hasonlítni lehet a mostani külföldi protestáns vallású fejedelmek védszárnyai alatt létező consistorialis belkormányzathoz. Megszűnve, vagyis inkább megszüntetve levén a lovagias véduraknak, mint ilyeseknek egyházaikrai befolyásuk; mind a két protestáns egyház kevés évek során okulva, csakhamar belátá, hogy egy a világi osztály bizalmára s anyagi hozzájárulására fektetett j egyházi belkormányzat, ezek tettleges részvéte nélkül fen nem állhat; de némileg a kegyes jólté vöket, 1 mint nagyhirü elhunyt őseik méltó utódait megtisztelni s érdekegységre birni óhajtván, már 1734-ben ágostai hitvallást követőknél — a fejedelem jóváhagyásával megválasztott négy superíntendesek mellé, ugyanannyi főinspectorok alkalmaztattak, ezeknek segédül minden megyékben megyei inspectorok is rendeltetvén. — Ugyanez történt a Bodrogkereszturi gyűlés után a helvét hitvallásuaknál is, midőn fő- és vicecuratorok tétettek. Es hogy ezen főinspectorok s illetőleg főcuratorok hivatása — nem én, hanem a derék Kibiny mondja — valóban tekintélyes volt. miután ezek feladatához tartozott az egyházak s magas kormány közt közbenjárólag szerepelni, a superintendensek tekintélyét fentartani, az egyház gyarapulását s Öregbülését hatályosan előmozdítani ; s hogy mindezen főhivatalnokok mind más világi értelmesb s tekintélyesb egyéniségek; ugv nemkülönben a később alakított alinspectorok, segédgondnokok vagy coadjutorcuratorok, szintúgy a megyei és országgyűléseken az alsó és felső táblánál, mint a magas trónhozi kiildetésök alkalmával teljesen megfeleltek protestáns hitsorsosaik várakozásának, ugy hiszem, ezt közülünk senkisem tagadhatja, sőt bátran kimondom, hogy épen a világi törvényhozói bölcs egyéniségeink voltak azok, kik az 179%-ik országgyűlésre összeseregeit Főrendek és Rendek nézeteit oda vezérlették, hogy azon szent vallásunk autonómiáját biztosító legdrágább kincsünk a 26-dik törvénycikk, a legkegyelmesebb Fejedelem beegyezésével, a bécsi és linci békekötések alapján létrejöjjön. Ezen említettem törvény kifolyása lévén mind a két protestáns egyházra nézve a budai és pesti zsinat 1791-ben, itt a világiak az eddig is már gyakorlat által foganatba vett ikerelnökséget canonok által is törvényesíteni kívánván, hogy ez alkalommal magoknak némü túlnyomóságot akartak kivívni, tagadói nem lehet: de hiszen itt mint igen tisztelt báró Prónay Gábor ur is megjegyzé: intra muros peccabatur et extra, mely ha nem történik, hihető, nem felejtkezik meg europailag nagytudományosságáról hires Choreboi Victorinunk is bölcseségéhez illő önmérsékletről , — s nem emel keserű panaszokat az evangélikus egyháztörvények irója a pesti zsinat némely canonai ellen. — S bár ezen pesti és budai zsinat canonai még ugyan nem szentesíttettek, mind a mellett tagadhatlan, hogy ezen canonok nyomán fejlődött ki protestáns egyházunkban a képviseleti rendszer, mely az 1848-at megelőző években csaknem minden superintendentiákban, különösen az ágostai hitvallásuaknál, tisztán presbyterialis alapra fektetett. — A kettőselnökség pedig mind az egyházkerületi, mind az egyházmegyei gyűléseken fen tartatván, hogy ez soha egyházunk veszélyeztetésére okot nem szolgáltatott, tanúsítja azon nyugodt állás, melylyel az utolsó félszázados egyházkormányzati gyakorlatunk méltán dicsekedhetik; —- de különösen tanúsítja azon minden superintendentiákban egyhangúlag felmerült közvélemény, melynél fogva 1849-ben megszüntetett főinspector- és főcuratorok rehabilitatióját oly buzgó óhajtását várjuk. Itt látom ismét helyén kimondani azt, hogy protestáns magyarhoni egyházunk, általam felállított történeti második korszakában, a belkormányzási rendszer eleinte ugyan világi elemmel vegyes consistorialis volt, de ebből időjártával a protestáns vallás elveivel legrokoniasb presbyterialis belkormányzati rendszernek szép reményű jövője fejlett ki, mit hasonlíthatunk a jelenlegi scót egyházi rendszerhez. Ezeket előre bocsátva, a kettőselnökség elve fölötti elmefuttatásokat mellőzve, — melynek elméleti fogalmával a józan logica csakugyan ki nem békülhet, — áttérek a gyakorlati térre, és itt is, miután a mások által a kettőselnökség mellett felhozott okokat ismételni nem akarom, csak azon dicséretes ajánlatot érintem, mely szerint mondatik, hogy mindegy: akár világi, akár egyházi legyen az elnök, csak egyes legyen ,az: én ezen ajánlat jó lélekből származott őszinteségében legkevesbé sem kételkedem, de legyen szabad kimondanom;

hogy gyakorlati célszerű eredményébe nem bizom; mert miután presbyterialis rendszerünk következtében, az egyházmegyei gyűléstől kezdve, egész a zsinati tanácskozásig bezárólag, egyenlő számmal kell megjelenni mind az egyháziaknak mind a világiaknak, az egyeselnök pedig mindenkor számfeletti lévén, egyedül ez bírhat döntő szavazattal. Most már tegyük fel, -— nem mondom valami megrovandó célzatból, hanem a felekezetességi legártatlanabb hajlamból, melyet esprit du corpsnak szoktak nevezni, — hajoljon az elnök tulajdon felekezetéhez, mindannyiszor meg leszen zavarva az egyensúly, mindannyiszor békételenséget, sőt ingerültséget is eszközlend, sazon felkarolt fogalom, hogy egyik elem elnöke által magát túlnyomósságba teheti, már elég ok arra. hogy a bizodalmatlanság magva a tanácskozó testületben széthintessék, és ezt csak egyedül az egyenlő jogú egymást kölcsönösen tisztelő kettőselnökök mellőzhetik, kik már csak azért is,