Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-14 / 2. szám

a) dogma. Ez oly alaptalan állítás, mely nem érdemli csak a taglalást sem, nem már csak azért is, mert a ki állította bizonyosan volt már alkalma meg­győződni az ellenkezőről. b) Hogy az egyetemes papság tanából származtatható. Ezt az állítást szinte felesleges cáfol­ni, mert ama tanból egyenesen következik az, hogy lelkész nemlelkész elnök lehet, de hogy azért kettő legyen az elnök, az inkább tán az egyetemes papság tagadása mint erősitése volna. c) Hogy azt hazánkban az élet szülte, a gyakorlat szentesítette sat. Ez az igaz felő­le, mire azonnal visszatérünk. A kettős elnökség ellenei szükségtelennek tart­ják azt: a) fogalmilag, mert a gyűlési tanakodáso­kat csak egy vezérelheti, csak egy irányozhatja me­netét, központosíthatja és alakíthatja határozatát, s csak egy viselheti a felelősséget— s itt hivatkoznak az egész látható és láthatlan világra. b) történelmileg, az az ugy, hogy rámu­tatnak az egész protestáns egyházra s kérdhetik: mutassatok csak egyetlen egy töredéket az ó vagy uj világban, hol Magyarhonon kivül az elnökség kettős vólna. Történelmileg bizonyítható-be, hogy mindenütt a lelkészek elnökölnek. Innen tünik-ki legjobban a kettős elnökséget pártolók sokat és igy semmit bizo­nyitó azon állitása is, hogy az ikerség dogma volna. c) h i 11 a n i 1 a g, mint „ a szentirással ellenkező." Ezt Szeberényi J. állitja,totidemverbis,de maga sem veszi a dolgot komolyan, mert elvégre is a szentirás­sal ellenkező kettős elnökségre szavaz. O alig akart többet mondani, mint annyit, hogy a kettős elnökség csak ugy ellenkezik a szentirással, mint a theaivás, j az égő gyertyák az oltáron, az oltárképek sat. az az egyik sincs megparancsolva, egyik sincs megtiltva általa, tehát teljesen szabados, ha pedig szaba- : dos, tehát a szentirással nem ellenkező. Ne rugódozzunk a való ellen. A kettős elnök­ség ellen inthesi,in abstracto sokkal nyomo­sabb és döntőbb okokat lehet felhozni, mint mellet­te. Ez tény, ez tagadhatatlan. De nem kevesebbé igaz, hogy mind ezen mel­lette és ellene szóló okok még nem döntik-meg a j kettős elnökséget. Azt mondjátok, hogy az logikai anomalia. Meglehet. Hanem engedjétek meg, néhány ily logikai anomáliát felhordanom. Logikai anomalia: a) a majoratus, mely a később született, de a természet törvénye szerint egyenjogú testvéreket örökösödési egyenjogúságból kizáija. b) A magyar öltözet, melyben apáink kardot kötve jelennek meg a békés tanakodások üléseiben. c) A törvény előtti egyenlőtlenség s mindazon kiváltságok, melyek a nagy és eredetileg egyenlő em­beriség tagjait sarkalatos jogok élvezetéből záiják-ki. d) A születés és pénz-aristokratia. De kérdem: okos, bölcs embereknek fognók-e állitani azt, ki ezen logikai anomáliák, de a nemze­; tek életében jótékonyan ható intézmények ellen há­borút indítana? Az ily embert az egész józan világ el fogná Ítélni. Ezeknél fogva nem is igen áll a logikai anoma­lia. Minden külön szerű logika az illető dolog természetéből származik; a prakti­kus ész, mely épen az egyes dolgok (intézetek) termé­szete szerinti működése által tűnik ki, a különszerü logikának kezelésében lesz praktikussá. A prot. egy­ház különszerü, sajátságos intézet, van neki hát ok­vetlenül saját logikája is, melyet az abstract lo­gika tán nem helyesel mindig, de melyet a praktikus ész logikája nagyon is igazol. Szerény nézetem szerint igy áll a dolog a ma­gyarhoni evang. egyházban a kettős elnökséggel is. Bebizonyítható hogy az nem dogma, hanem tán logikai anomalia; bebizonyítható, hogy az sehol nincsmeg az egész világon, csak épen nálunk; bebi­zonyítható, hogy az még nálunk sem volt meg min­dig, hanem csak később szülemlett; bebizonyítható, hogy nála nélkül ellehetnénk s igen jól kormányoz­hatnók magunkat az egyetemes papság elvéből fo­lyó egyes elnökség által is; bebizonyítható, hogy az elnökség kérdése nemcsak nem elvi, hanem egvhá­zilag véve igen alárendelt kérdés, mert az egyházra nézve teljesen közönyös, presbyteri vagy lelkészi aj­kak hirdetik-e a határozatot, csak igazán és hiven és világosan hirdessék azt. Ez mind bebizonyítható. De ha mindezek és ha­sonlók ellenében az egyház többsége a kettős elnök­ség mellett akar maradni, mivel ezt: a) a magyarhoni evang. egyháznak minden egyéb látható határok közé szorított, concrét test­vér-egyházak állásától, történelmétől, fejlődésétől, lényegesen különböző sajátságos állása, történelmi fejlődése sat. mint szükségest termette, fentartotta sat. b) mivel a magyarhoni egyház úgy van meg­győződve, hogy a belső kívánatos békét és egyetér­tést, az egyházi részvétet, — boldogulásunk ezen legfőbb feltételét — a megtámadhatások ellenébeni biztonságot ezen intézetéhez hiszi kötve lenni. Hogy pedig mindent megmondjunk, ha c) a magyarhoni egyház magát a kettős elnök­ség mellett jól érezi, kiküszöbölését nem ajánlja, nem kéri, hanem inkább azt, hogy birtokában to­vább is megmaradjon: Kérdem: Kinek, mi köze hozzá? Azt mondjátok-e: l^i szerencsétlen magyarhoni evangyélmiak, hiszen mi a ti javatok végett ajánljuk, tervezzük sat. az egyes, még pedig lelkészi elnöksé­get, hisz mi ez által titeket csak boldogítani aka­runk ! — Nagyon lekötelezve érezzük magunkat eny­nyi szívesség által, hanem engedjétek meg nekünk, hogy mi boldogok lehessünk nem selon votre, ha­nem selon notre fagon. — Ne méltóztassatok azt hinni, hogy az, mi nektek tetszik, tessék nekünk is. Ha mi jó szándékú terveiteket tisztelettel visszauta­sítjuk, jogosítunk titeket, hogy véralkatotok saját­sága szerint kinevessetek vagy megsirassatok: de arra nem jogosíthat-fel titeket, sem Isten, sem ember

Next

/
Thumbnails
Contents