Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-04-29 / 17. szám
pedig jobb a kevesebb jó is, mint a semmi. De különben is félő, hogy azon kivételes szabály: — „hogy ott, hol elnöki kellékekkel biró világi férfiak hiányzanak, a lelkész maga elnököljön" — egy oly kis kapacskát tárna fel, a kettőselnökletre vonatkozó általános törvényén, melynek gyakorlati alkalmazása körül, gyakran keserű és káros viszálkodások fejlődhetnének ki, — és elvégre is talán kelletinél több egyházaknak gondnok néiküli maradását eredményezhetné. Már pedig soha szemünk elől ne tévesszük azt, hogy presbyteri kormányrendszerünk alaptényezője a nép, vagyis az egyes egyházak többségének akarata. Tolcsvai Nagy Gedeon, alsó-borsodi segédgondnok. Még néhány szó anyagi jólétünk előmozdítását illetőleg. Irinyi József ur „az egybáz anyagi szükségeinek fedezéséről" szóló jeles cikkében egyik eszközül *) prot. egyházunk felvirágzásának — az egyház benső élete elevenítését állítá, —• melyből az önkéntes adakozás is, mint kútfőből folyhatván — ugyanazt anyagi jobblétünk legbiztosabb alapjául is mutatá fel. Literáti János ur ellenben csak az államsegélyt pártolja; állítván a többek között, hogy csak a nagyobb vagyonosság eszközölhet íiiggetlen állást. De nekünk, prot. egyházunk elveinél fogva, híveinktől nem is szabad függetleneknek lennünk. A lelkész atya, a hívek gyermekei. A mely esetekben a gyermekek hálátlanok szüléik iránt: ott többnyire a szülékben van a hiba. S ha ittott a földes ur, mint vagyonos lenézi is lelkészét, vagy azt szellemi fensősége dacára, megalázni törekszik is, s ha ittott a nép zúgolódva adja is egyházhivatalnokának a fizetést : azért nem következik, hogy az államsegély legjobb eszköz volna anyagi jobblétünk felvirágzására. Mi ugy fogjuk nevelni híveinket, hogy a mivel tartoznak, azt örömmel, adják meg, nem pedig fohászkodással. Ekképen rendelte az Ur is azoknak, kik az evangyéliomot prédikálják, hogy az évangyéliomból éljenek. A minket lenéző urakat illetőleg is, inkább szép teendőnk lesz, s ez hivatásunk is — őket jobb útra téríteni, mint panaszt emelni ellenök. A mivel segíthet minket az állam, én azt jelenleg csak egyben látom, t. i. a tagosítás az egész orszagban elrendeltetett. Az 183%. III. törvénycikk csak a legelő elkülönözéséröl szól. S ennek alapján állíttattak fel az úrbéri törvényszékek is. S a hol végrehajtatik a tagosztály, ott bizonyosan ki is adatik a lelkészi és tanítói legelőilletőség. A többinek, hogy Simon József ur szavaival éljek: „modo persvasorio" kell történnie; mert a fenebb idézett törvénycikket, hogy a szántóföldből és rétből is egy egész vagy fél telki illetőség kötelezőleg kiadattassék—megváltoztatni nem lehet.De a mire fel kellene kérnie a prot. egyháznak a m. kormányt, az: egy oly rendeletnek minélelöbbi kieszközlése volna, melynél fogva oly helyeken, a hol már megtörtént a tagosztály és a lelkész s tanító legelőilletősége, a lakosok közös legelőjébe beolvasztatott, s most az 1848. év óta megváltozott körülmények között — annak végképeni elkülönítését a lelkész és tanitó —• részükre jövedelmezőbbnek s hasznosabbnak találván, a lakosok annak rövid birói eljárás utjáni kiadására köteleztetnének; és a hol még meg nem történt is a tagosítás, a lelkésznek és tanítónak szabad lenne elkülönítve kérni legelőilletöségét. Egy példa világosítsa fel *) Nem -csupán „egyik eszközeid ," hanem valódi fö alapkövéül. S z er k. állításomat. Helységünkben 1852. évben végrehajtatott a tagosítás. A prot. egyház két egész telket kapott adományképen a közbirtokos uraságtól. Ezen két telek után illeti az egyházat 24 hold legelő, a tanítóállomási törvényes legelőilletőség is 6 holdat tevén — kapott egyházunk 30 hold legelőt. Ezen legelő akkori időben, a lakosok közös legelőjébe beolvasztatott, mind a tanítónak, mind a lelkésznek marháikat tekintve, közös legeltetés engedtetvén. A jövendőt senki nem tudta. Jelenleg ezen legelőn egy tehenünk jár, egyéb hasznát nem veszszük, hanem használják a lakosok, kiknek az nem tulajdonuk. En meggyőződvén nagy kárunkról, mert ha egy hold legelőnek hasznát csak 2 pftba számítjuk is, 60 pftot vesztünk évenkint, tiz év alatt pedig 600 pftot, — a lakosságot barátságosan kértem fel ezen illetőségünk kiadására. Megtagadta kérésemet s a törvény útjára utasított. Most az ügy az illető elsőbiróságu cs. k. úrbéri törvényszék előtt van. Meglehet, hogy az eddig fenálló szabályoknál fogva, melyek a tagosítást illetőleg léteznek, meg nem nyerhetendem a pört; pedig ezen legelőilletőség terén, gyümölcsfa, szőlő és eperfa, s idővel selyemtenyésztés által a nép javára is akarnék hatni. Azért mondom, hogy mindenek felett a m. kormány pártfogását, a legelőilletöségeknek, a hol hasznosnak és szükségesnek találtatik, végképeni elkülönítésére kellene kikérnünk. Utánozzuk Szilassy György, dr. Entz Ferenc, Siebenfreud J. és Urbanek urakat, mint jeles pomologainkat, s nem lesz okunk a legfelsőbb hatalom pénztári segélyére áhitozni. Mocskonyi József, t.-szelei pr. lelkész. Néhány szó a lelkipásztori hivatal gyakorlati ügyvezetéséről. (Vége.) A prot. papnak a hivatásáról való magasztos felfogásával, a minden szent és isteni iránt kegyeletteljes érzéssel, meleg önzéstelen ember szeretetet és ttiröd el m e t is kell összekötnie, hogy minden híve, kivel dolga van — még az is, kitől talán érzékenyen sértetett, észrevegye, miszerint papjában olyan emberrel van dolga, kinek mind az egyetemes egyház belső és külső jólléte, mind egyes híveinek boldogsága szivén fekszik. A tanuló theologus alig gondolja, hogy a theologiának a vizsgálaton megkívántató sokféle tantárgyain kivül lenne még valami, a mi elkerülhetetlen hivatalához, az igazi lelkipásztor ideája, mégis semmiféle tankönyvből el nem sajátítható; de mire mégis minden papnak, ki nyilt szemek kel nézi teendőit, előbb utóbb eljutnia okvetlenül kell-A mint a gyülekezetbe bejut, élénken képzelje magának s barátkozzék meg ama gondolattal: ez a nép téged hivott meg tanítójának, nevelőjének, vigasztalójának, ez a nép vár tőled szellemi tápot az evangyéliom, Krisztus tana alapján; ez a nép várja tőled, hogy a bünt ostromolva, azt előtte gyűlöletessé téve, a bünt irtva, minden erény iránt keblét fogékonynyá tegyed, szivét nemesítsed, akaratát szentesítsed ; ez a nép várja tőled, hogy balsorsában, csapásaiban vigasztaljad, vérző sebeit a Krisztus tanaival s az örök élet reményével enyhítsed. Nem elég neked szónoknak, tanítónak, kegyes embernek, tudósnak lenned: kell ismerned a földet, melyet munkálandó vagy, az emberek sziveit, kell íeháfc alapos emberismeret. Ezen alapos és beható emberismerettel össze kell kötni meleg önzéstelen emberszeretetet, hogy maga a nép minden életviszonyaiban szeretettel és bizodalommal forduljon hozzád, hogy benned barátot, atyát szemléljen, mit egy részről a minden szent és isteni iránt kegyeletteljes érzés, kegyes istenfélő élet; más részről tudományos alapos készültség és a hivatalban huzamosan folytatott lelkiisméretes munkásság által érhetni el. Ismernie kell a papnak a gyülekezetet, melyben, és a