Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-25 / 12. szám

lenni azon kötelesség alól, hogy az iskola felvirágoztatására nem kell közremunkálniok. Sőt inkább ha fontos feladatoknak tartják, hogy a hívek üdvösségét, békéjét és jóllétét eszközöljék, sokkal fontosabb feladatuk az egyház növekedő polgárait, a gyermekkorban már ugy nevelniök, hogy későbbi tanításaik magvai mindig jó földbe és nem a sziklára essenek. Tanító és lelkipásztor két olyan fontos személy tehát , kiktől függ nemcsak az egyház, hanem a haza jólléte és boldogsága is. Azért az iskola ügyét mozgató azon két erkölcsi erő tökéletes összehatásától várhatjuk mi is iskoláink és egyházunk tökéletes felvirágozását. De mennél inkább szélesbitjtik iskoláink ügyeit előmozdító erkölcsi erőinket, annál biztosabb lábra fogjuk iskolai ügyeinket állítani. —• Nincsen olyan egyház, melyben a lelki pásztoron és a tanítón kivül néhány értelmes, jóakaratú és buzgó protestáns hivő ne volna. — Keressük fel az ilyen egyéneket és nyerjük meg őket is az ügynek. — Hívjuk és vegyük fel a munka végrehajtására. — Bennök egy felől segítséget, nem ritkán tanácsadót fogunk találni, sőt általok terjeszthetjük a nép legalsó osztálya között az iskolázás hasznáról való jó hitet. — Az ilyen közreható és munkáló egyének száma mennél inkább szaporodik vidékenkint és kertiletenkint, minél inkább sokszorozódik az erkölcsi erő ezen mozgató erő súlya; annál sebesebb és biztosabb fejlődésnek fognak iskoláink örvendeni. Ezen alapnézetek nyomán azért én részemről iskoláink felvirágozhatását következő intézmények behozatala és állhatatos végrehajtásától feltételezem és várom: 1. Gondolkozzunk komolyan az iskolák felvirágoztatását eszközlő anyagi eszközökről. Nyissuk meg ezeknek forrását saját erszényeinkben. 2. Léptessünk életbe több gondolkodó paedagog által megállapított célirányos tantervet. 3. készítsünk ezen tantervhez illő jeles tankönyveket részint a tanítók, részint a gyermekek számára. 4. Készítsünk utasításokat arra, miként mozogjanak a tanítók a tanterv realizálása, a tankönyvek használása s általában a tanítás és nevelés körül. Figyelmezzünk azonban arra, hogy a tanítás és nevelés körül megállapított főbb elvek szigorú megtartására szorítsuk csak a tanítókat, ezek mellett a kivitel körül előforduló apróságokban hagyjuk meg a szabad gondolkodás és tevést tanítóinknak. 5. Kövessünk el mindent, rábeszélés és morális kényszerítésnél fogva, hogy minden iskolaköteles gyermeket iskolába járassunk; és hogy az iskolázható gyermekek az iskolai év elején egyszerre jelenjenek meg az iskolában; hogy az iskolát legalább 10 hónapon át szorgalmasan gyakorolják. 6. Intézkedjünk főleg arról, hogy az igy megindított működés necsak folyvást kellő élénkséggel folyjon, hanem folytonos előhaladás, fejlődés és tökéletesbülésnek örvendhessen. Ezekre nézve részemről a következő eljárást ajánlanám: a) A lelkipásztor és az egyház egy pár értelmesebb tagja alkossanak a tanító —• vagy ha többen vannak egy iskolában, — a tanítókkal egy kis egyesületet. Ezen egyesület gyűljön össze minden héten egyszer, a midőn a superintendentiától-kiadott utasítás értelmében, értekezzenek: az iskolatartás rendjéről, a gyermekekkel való bánásról — individualiter vévén fel azokat mindenkor ; — az iskolai fegyelemről, — minek mindig a humanitas legyen az alapja; — az oktatás módjáról; adjon számot itt a tanító az egyes tantárgyakban tett előmenetelről, működése sikeréről és akadályairól. — Ha a tanítónak fennakadásai volnának ezen értekező bizottmány a kiadott utasítások értelmezése; a tanítót utasító vezérkönyvek magyarázása által, világosítsa fel a tanítókat kölcsönösen.—• Ne álljon azonban ezen értekező bizottmányban a tanító mint alattvaló, mint szenvedőleges tényező, hanem legyen ő ezen bizottmány cselekvöleges tagja, álljon ott a lelkészszel és a kiválogatott értelmesebb egyháziakkal egyenjoggal. — Mennyi jó fog az ilyen kölcsönös felvilágosítások és értekezésekből kifejleni, azt előre láthatni. Legelső jó lesz már az maga, hogy a lelkipásztor, a választott bizottmányi egyházi tag és a tanítók közösen fognak az iskola felvirágoztatására törekedni, közösen fognak egy eélra összehatni. b) Ezen bizottmány minden hónapban egyszer megjelenik az iskolában, és megvizsgálja, hogy a hónap elforgása alatt megvitatott s megállapított tanácskozási tárgyak mennyi effectust szültenek az iskolában; a netalán ki nem vihetett feltétel felett ujabban értekezik, a helyesen eltaláltak s mególdottak felett örömét nyilvánítja. — E mellett egész havi működéséről hü jegyzőkönyvet vezet, melynek rövid summáját egy mellékjegyzőkönyvbe kivonja. c) Egymáshoz közel eső 4—5 helységben létező ilyennemű bizottmányok iskolai választmánynyá alakulván, minden 2—3 hónapban, az összejöveteli helyet váltogatva, öszszegyülnek. Az ilyen összejövetelek alkalmával, működéseik rövid summáját egymással tudatják, és a helybeli iskolát mindig meglátogatván, az abban történtekről kellő tudomást szereznek. A siker felett örömöket nyilvánítják, az akadályok elhárításáról gondolkoznak és gondoskodnak. — Müködésökről olyan jegyzőkönyvet vezetnek, mely az ! egy körbe és az egy választmány felügyelése alá 4—5 iskola állapotát híven tükrözze. d) A tractus nevezzen ki egy egyházi és világi férfiakból álló főbb választmányt, mely évenkint legalább négyszer a tractus mindig másmás helyén jővén össze, az alsóbb választmányok jegyzőkönyveit, vagy ezek nyomán történendő relatioit meghallgassa. -— Az alsóbb választmányok küldötteitől az alatta álló iskolák állapotáról kellő és biztos tudomást szerezzen; velek az előkerülő bajok orvoslásáról tanácskozzék és az ilyen értekezések után, a teendők felett határozzon. e) Ezek nyomán tegyenek jelentést a tractusok, a superintendentialis választmánynak s ezek a superintendentiának, melynél legyen, a minthogy jelenleg is van, a főintézkedés és rendelkezés joga. f) Az összes superintendentiákból alakuljon egy főküldöttség, mely évenkint egyszer majd egyik, majd másik superintendentia kebelében összejővén, a lefolyt év felett szemlét tartva, a jövő teendők felett megállapodjék. — Végre g) Az igy szerzett tapasztalatokból, összes iskolai életűnk hív történetét és folyását, Ő cs. k. Felsége elébe, mint a kit a jus supremae inspectionis illet, akár superintendentiánkint, akár az összes superintendentiák megbízásából, felterjeszthetjük. Ezek valának az én nézeteim, miket hitfeleimmel közölni szükségesnek tartottam. — Most már nincs egyébb hátra, mint ezen megkezdett nehéz pálya újból való felépítéséhez egyházamra a mindenható Isten kegyelmét és áldását buzgó fohászommal kérjem. Gönczy Pál. ; KÖNYVISMERTETÉSEK. Néhány igénytelen szó a b.-csabai ág. hitv. evang. lakosokhoz. Irta Kemény Mihály. A fentebbi cím alatt Réthi Lipót, gyulai nyomdájából egy kétszer 14 lapnyi röpirat került ki, magyar és tót nyelven. Szerzője a b.-csabai evang. egyházban szükséges teendők sorát állítja össze, melyeket az egyház részint már elhatározott, részint még nem. A már elhatározott teendők közé egy négyosztályu reáliskola fölállítása s több rendbeli építkezések tartoznak. A még ki nem tűzött bár kiválólag