Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-18 / 11. szám

formált egyház vallástételeinek külföldön megjelent több rendbeli jeles gyűjteményeiben, mind a symbolica-theologiára vonatkozó müvekben, — melyekből némelyeket mégis csak ösmerniink kellene, — minden kétséget kizáró tiszta és egyező bizonyossággal s történeti hűséggel adatik elö, a második helvét hitvallás keletkezésének története, s hogy az e részbeni régi hiba és hiány, nálunk a legújabb időkben is fentarthatja magát 1

3

): azon már még inkább lehet csodálkozni. De szabad legyen már most, a tudomány és nemzeti becsület érdekében felkérnem az illetőket, hogy vagy az általam itt közlött adatokat nyilvánosan cáfolják meg, vagy a hibát, a következő időkben többé el ne kövessék. Szükség végre megneveznem röviden azon főbb forrásokat, melyeket én az első és második helvét hitvallás keletkezésének közlött történetére nézve használtam. Ilyenek: 1. Hagenbach K. R. prof. Kritische Geschichte der Entstehung und der Schicksale der ersten Baslerconfession, und der auf sie gegründeten Kirchenlehre. Basel, 1827. 8-rét. 2. T h o m a s L. Lic. en theol. et ministre. La confession helvetique. Etudes historico-dogmatiques sur le XVI-e Siecle. Geneve. 1853. 8-r. 3. Ersch und Gruber, Allgemeine Encyclopaedie der Wissenschaften und Künste. Leipzig. 1829. 2-te Section. 5-ter Theil. Escher-nek igen jeles és terjedelmes cikke a helvét hitvallásokról 223 s következő lapokon. 4. Dr. Herzog. Real-Encyclopaedie für protestantische Theologie und Kirche. 5-ter Band, Stuttgard und Hamburg, 1856. 712 s követk. lapokon, S u d h o f f cikke a helvét hitvallásokról, de a mely nem éri el belbecsre nézve az Escher müveit. 5. N i e m e y e r Dr. H. A. Collectio confessionum in ecclesiis reformatis publicatarum. Lipsiae, 1840. 8-rét. Ez ideig legteljesebb, igen becses és teljes hitelű kritikai kiadása a reformált egyház vallástételeinek. Bevezetésül mindegyik hitvallás keletkezésének története közöltetik igen nyomosán. Toldalékul járul hozzá: Libri symboiici puritanorum. 6. Böcke 1 Ad. Dr. Die Bekenntniss-Schriften der evang. reformirten Kirche. Leipzig, 1847. 8-rét. 7. Bodemann, Past. Sammlung der wichtigsten Bekenntniss-Schriften der evang. reformirten Kirche, mit geschchtlicheu Einleitungen und Anmerkungen. Göttingen, 1844. 8-rét. 8. KindlerPetr. minist. Confessio helvetica pasterior. Prefatus est Winer, theol. p.p.o. Solisbaci, 1825. 9. Hoffmann Rud. Lic. theol. u. Dr. Symbolik. Leipzig, 1857. 8-rét. 10. Winer Bened. prof. Comporative Darstellung des Lehrbegriffes der verschiedenen christlichen Kirchenparteien. Leipzig, 1837. 4-rét. Debrecen, 1858. február 22. Révész Imre. —í^g^^o : KÖNYVISMERTETÉSEK. Néptanítók könyve harmadik kötetének hatodik füzete. Szerkeszti és kiadja Szeberényi Lajos. E füzetekben megjelenő könyvecskében a kor szükségeinek és igényeinek a legnagyobb részben megfelelő vállalattal ösmerkedénk meg. E könyv, e vállalat olyan volt, melyről jó lelkiösmerettel el lehet mondani, hogy a kor szükségeinek tekintetbe vételével indult meg és kezdette valamint folytatta is három nehéz éven keresztül üdvös működését, csak az a fájdalom, ha visszagondolunk a múltra, hogy élete tengődés, mozgalma csekély körre volt szoritva s hogy eltűnt nem kevesünknek esik roszszul s nem 13

) Igy a sárospataki 1837-diki, pápai 1853-diki, debreceni 1855-diki kiadásokban. Révész Imre. kevesen kiáltunk fel „bár élt volna tovább!" Reményt csatoltunk e könyvecskéhez, édes és boldogító reményt. Reményltük, hogy e nagy hazának egyetlen prot. tanítója se lesz , ki ezen a nevelés eszméinek s a józan oktatás céljainak ösmertetésével foglalkozó könyvecskét ne olvasná s belőle eltanulva a jót és hasznost, azt, a vallás és egyház szellemében magának és környezetének javára ne igyekeznék fordítani. Figyelemmel kisérve a küzdés- teljes három évet ugy tapasztaltuk, hogy a szerkesztő részéről nem maradt el az ernyedetlen buzgalom, munkatársai részéről pedig nem maradt el a szorgalmatosság, nem a jót akaró munkálkodás. Mindent mit egy szerkezte meg tehetett a kitűzött cél elérésére, megtett; mert, jeles cikkeket adott a nevelésre és tanításra vonatkozólag, jeles felszólalások történtek, hogy a nép- és iskolatanító felrázassanak a mély álomból, melyben tanítóink közül számosan, nem csak hogy szenderegnek de igen mélyen alusznak. Mind hijába! Élhangzott a szó a pusztában! S mi volt a jutalom ? egyéb mint keserítő hideg részvétlenség, eltaszító közönyösség, s lön hogy e maga nemében jeles munka, e könyvecske oly szerény körre szorítkozott, hogy működése alig volt tetsző. És miért volt ez? kik tették ezt? Épen azok, kiknek számára volt e könyv irva, kik ha figyelemmel és buzgósággal olvassák oly sok és hasznos ösmeretekkel gazdagíták vala működéseiket, hogy mindenki felösmerve rajtuk a nagyszerű változást, — tisztelettel hajolt volna meg előttük. Hogy e könyv csillaga letűnt és élete megszűnt ezen utolsó füzettel, jele annak, hogy tanítóink, — itt helyén van azonban megjegyeznünk, miszerint vannak dicséretes kivételek s kiket soraink bántani nem akarnak, — nagyonkevesen szeretnek olvasni, hogy a nevelés és tanítás haladását sem figyelemmel kisérni sem annyival inkább a valahol elmondottakat követni nincs akaratuk. És merülnek azután fel, a vastag homályból oly dolgok, melyektől keserű érzéssel fordulunk el s fordul a tanítóság jobb része. Mert némely hiuságos tiszttársaink fájdalommal jajdulnak , hogy nins mihez fogódzniok, hogy nincs vezérfonal kezökben, mely a nagy ösvényen vezetőül szolgálhatna s oda fordulnak, hova; mintegy öreg tiszttársam is már mondá: nekik még a legutolsó esetben is meggondolva kellett volna fordulniok. Ez mindenesetre azt mutatja, hogy azon tanitó urak nem pillantottak jól szét, mert ha ezt teszik lehetlenség, hogy elkerülte volna figyelmöket azon működés, melyet egyházunk derekabb férfia már eddig elé is tettek. Mit e tekintetben csak alig néhány hóval tapasztalánk, oly tény volt némely jó uraktól melyet szeretnénk meg^ nem történtté tenni, de ha már megtörtént merítsük a feledékenység tengerébe, *) azon utólagos óhajtással, hogy máskor tanítóink legyenek egy kissé körülnézőbbek, és mig egyfelől a természetes utat követve, — mint teszszük mindnyájan, — a tapasztalt elöljárókat kérjék fel utasításadás végett, addig másfelől becses figyelmöket s néhány filléreiket ne sajnálják fordítani ily hasznos és üdvös vállalat buzgó pártolására mint a Szeberényi Lajos ur által szerkesztett „Néptanítók könyve" volt. *) De tökéletesen, hogy többet ne is szóljunk róla. S hogy mindent, mi ezen odiosus tárgyra vonatkozik , most egyszerre elvégezzünk, közöljük itt az ez ügyben legközelebb beküldött ovástételt mint utolsót: Szerkesztő. „Tisztelt szerkesztő ur ! A bárándi veterán tanító által megrótt s több tanítók nevében keletkezett fogarasi-féle levelot illetőleg , a vidéken körültekintettünk : tanítót, — ki e levél keletkezéséről valamit tudott volna , annyival inkább , ki ennek tartalmát az íróval legkisebb részben is osztaná, nem találtunk. — Midőn jelen nyilatkozataakiit t. szerkesztő ur engedelmével a tisztelt közönség tudomására Jattatni óhajtjuk , egyszersmind figyelmeztetjük ,az ezúttal nem helyesen rj-s^ílo djtt" tanítótársunkat : hogy jövőre, ily különösen fontos ügyekben, több tanítótársai nevében azok tudta s megbizása nélkül — még nagyon meggondolva is — irni óvakodjék." — Tisztelettel maradván — Karcag, március 8-kán 1858. Milesz Péter, több tanitótársai nevében.