Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-13 / 7. szám

királyi^ajkakróljlehangzott perfecta reciprocitás valósággá lesz; hát még hol van a' többi, mi ezen valóság nyomán szükségképen kivívandó leszen ? 'stb. Bennem pedig önkényt csinálódtak azon érzelmek , mellyeket a' jambusok mutatnak, mert elvonva mindentől, a' lélek nekem azt mondja, hogy ezen törvény a' földkerekség minden trónjának^ 's minden törvényhozásának dicsőségére válnék 's kétszeresen azzá válik az , azon trónnak, mellyen a' római katholika egyház legfőbb világi védője ül, 's azon törvényhozásnak, mellynek tagjai nagyobb részben Róma hivei; kivált ha meggondoljuk, hogy ezek emelék fel leghangosabban a' világtestvérüléssel rokon 's így az előítéleteket messze túlszárnyalt lelkes szózataikat ezen szent ügyben, mellyre tetszéssel néz alá a' menny. Igen, igen, hozathatott és hozathatandik a' magyar országgyűlésen sok üdvös törvény, melly a' józan felvilágosodás pecsétjét viseli és viselendi homlokán; de hatvan év óta nem hozatott törvény, melly épen az emberiség legfőbb, legféltettebb ügyében, a' hit- 's lelkismeret szabadságában alkottatván, maradóabban tanúsítaná a' jézusi szellem 's az évangyéliomi testvérszeretet diadalát. Igaz, hogy mondatott 's tán még mondatni fog, hogy mi itt annyira dicsőíttetik, az nem egyéb, mint a' hitbeli közönyösség bűne. Ha valami csinált érzelem, ugy épen ez lesz az per eminentiam. Mert a' csinálódó érzelem a' keresztyénség összes lelkismeretében, míg ez Jézust és tanát és szellemét vallandja magáénak, itt is az leend, melly meg van irva: Sokan etjőnek napkeletről és napnyugotról és letelepednek Abraham- Izsák- és Jákobbal a' mennyországban. A' szeretet a törvény betöltése. A' szeretet a' tökéletesség kötele. Minthogy pedig senkinek nagyobb szeretete nem lehet, mint volt Jézusé, ki életét adá övéiért: nagyobb szeretetet a' törvényhozás nem bizonyíthatott, mint a' melly törvény által vet határt az életkeserítö, életoltó kényszernek, üldözésnek 's utat nyit a' szabadulásra az elnyomott lelkismeretnek. En azon hitben élek, 's ha ina szólítna magához Istenem, azon hittel halnék meg, hogy a' törvényhozás az új törvénynyel áldást kivánt árasztani hazánkra. De ezen hitem nemcsak azt teszi szoros tisztemmé, hogy imádságomban hálámat fejezzem ki Atyámnak a' mennyben, ki ugy vezérlette a' törvényhozók lelkét, hogy áldáshozó törvényt alkossanak, 's megközelítvén hasonlatát Istennek, ki áldva és szeretve leng a' világok milliói felett, a' testvérszeretetnek emléket állítnának benne : hanem kötelességemmé teszi kimutatni azt is, mennyire biztosíttattak a' törvény áldásai a' gyakorlatban, 's mellyek azon akadályok, mellyek útjába gördültek ezen szép törvénynek. A' többit aztán a' törvényhozásra és azon Istenre bizom, kinek hatalmas keze alá kénytelen meghajolni a' törvényhozás is. Az ügy nemcsak a' mienk, hanem még jobban az övé 's neki az idő teljességében lesznek eszközei, hogy mindent legjobb végre vezéreljen. 'Sitt, minthogy már ugy is merengés minden müvem, legyen szabad megjegyeznem, miként az istenség nagy czéljait ugy fognók legjobban előmozdítani, ha nem egyedül ugytekintnök magunkat, mint Bihar vagy Ruszt, hanem még inkább vagy egyszersmind mint Isten követeit, kikről meg van irva Jakab apostolnál, hogy számolni fognak minden szóért az Isten előtt. No de lássuk tehát az 1844-diki III. törvényt a' gyakorlatban. Itt a' leg- és legelső észrevétel az, hogy mindenütt nem is jött gyakorlatba , név szerint, ! határőrző vidékekben nem. Nekem nincs kedvem azt kérdezni : mi lehet oka, hogy ott a' kihirdetés meg nem történt ? mi lehet oka, hogy a' keleti egyházra is csak később terjesztetett ki? En egyszerűen csak azt kérdezem : mi szülemlett abból , hogy a' törvény ama vidékekre ki nem terjesztetett? 'S itt sajnálattal kell bevallanom, hogy abból bizony olly dolgok szülemlettek, mik a' törvényhozás szándékában sehogy sem fekhetének. A' német bánáti, a' pétervár adi és brodi határezredekben több protestáns gyülekezet van, az antalfalvai, ludwigsdorfi, franzfeldi, mramoraki, debeliatsai*, pancsovai, ó- és újpazovai, a* neudorfi 's egyéb gyülekezetek. Ha ezen gyülekezetek a' honi protestáns superintendentiáktól egészen különvált egyháztestületet képeznének, 's mint illyenekre a' törvény ki nem terjesztetik vala: tán az anomaliák elkerülhetők voltak volna. De ezek részint a' bácsszerémi, részint a' bánáti esperességeknek 's ezek által a" bányakerületi superintendentiának levén kiegészítő részei, az egyházkerületi közgyűlésen kihirdetett törvény áldásait méltán igényelték magoknak; mig ellenben azon világi hatóság, mellynek kebelében hely ezve vannak, letiltotta őket annak gyakorlatba vételétől. Ha ezen viszás állapot a' lefolyt három év alatt nem terem vala kézzel fogható eseményeket, ez úttal elég volna a' figyelmeztetés; de miután illy kézzelfogható esemény csakugyan történt és pedig több, tájékozás végett egyet vagy kettőt szükség lesz megemlítenünk. 1846-diki jan. hava utolsó napjaiban Daja György, Tataru Nestor és Zejko Faun Illadia krassómegyei r. katholicusok a' hozzájok legközelebb eső, de már a' határezredben fekvő antalfalvai gyülekezet lelkészénél, nt. Ambrosz Mátyás akkor bánáti esperes urnái megjelennek, 's bemutatván neki az áttérési bizonyítványokat a' törvény 6 és 7 értelmében, az évangy. egyházba leendő felvétetésöket kérik. Ez tudtára esvén a' katonai hatóságnak, ez az áttérni kívánókat. letartóztatta, áttérési bizonyítványaikat