Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-13 / 7. szám

elszedte 's az egész dologról Pancsovára jelentést tett. Innen 1846-diki febr. 3-kán 666. szám alatt költ olly tartalmú parancsolat érkezett,mellyben az esperes urnák „bedeutet wird, wienach far die Militár-Grenz-Provinzen eigene Gesetze bestehen, und so wie sonstige, auf den ungarischen Landtagen gefassten und von Sr. Majestát dem Könige sanctionirten Gesetze auf die Militár-Grenz-Provinzen keinen Bezúg nehmen, auch jener Landtags-Artikel, welcher im Provinzial-Ungarn den Katholiken den Uebertritt zu den akatholischen Religions-Confessionen erleichtert, keine Anwendung in der Gránze finde, und desshalb auch nicht in derselben publicirt worden sei" 'stb. Minek aztán az lett következménye, hogy az év. lelkész az áttérni kívánók felvételétől eltiltatott ; meghagyatván egyszersmind neki, hogy hasonló tettek elkövetésétől a' többi határvidéki protestáns papokat is eltiltsa, közölvén velők az idézett parancsnak tartalmát. A' második eset O-Pazován a' péterváradi határezredben történt 's a' következő: Wawreczki János ópazovai rkath. kézművesnek leányai Anna 24, Mária 22, Magdolna 20 évesek, évangy. gyülekezetben évangy. özvegy anyjok által az évangy. vallásban neveltetvén, abban tovább is megmaradni kívántak 's négy éven keresztül mindent elkövettek, mit a' régiebb és ujabb törvények e' részben rendeltek 's végre csakugyan a1

legújabb törvény értelmében azokká is lettek a' mik voltak 's az úrvacsorai szentséggel az évangy. egyház szertartása szerint éltek is. Meg kell jegyeznünk az illető rkath. lelkész dicséretére, hogy az a' törvénynek szabad menetet engedett 's hogy az esetet feljelentvén a' rk. püspöknek, ez amaz áttérést — ha ugyan annak nevezhető — törvényszerűnek ismerte legyen el. — De midőn az említett leányok 1845—diki oct. hónapban férjhez akartak menni és a' határőrző vidékeken divatos házassági engedményért folyamodtak , a' compagnie-commando ezen engedményt megtagadta 's jelentést tett a' szlavóniai general-commandohoz Péterváradra, ez pedig az udvari haditanácshoz. Innen aztán olly tartalmú Rescriptum érkezett „wodurch das ganze Verfahren der geistlichen und weltlichen Behörden in dieser Angelegenheit für gesetzwidrigund die Sacramental-Function für null undnichtig erklárt wurde." Miről nt. Sztehlo János bács-szeremi esperes úr adhat legbővebb felvilágosítást. Nekem e' tények felett nincs kedvem merengeni. A' mi merengésre érdemes volna, az azon körülmény, hogy elnézve ezen esetektől, protestáns atyánkfiainak helyzete a' határvidékeken más tekintetben is igen súlyos. Ugyanis ama pancsovai hivatalos le vélben még ezek is előfordulnak : dass die evangelische und jede sonstige Geistlichkeit, nachdem sie in der Grenze fungirt, auch der Militar-Jurisdiction unterstehe, und nur nach den dort gültigen Geset zen das Ámt handeln dtírfe 'stb. Korántsem óhajtóm, hogy a' világi hatóságnak az évangy. egyház, az évangyéliom ellenére felmondja az engedelmességet; csak azt akarom kitüntetni, mi nehéz a' protest. egyház állása ott, hol az egyházkerületi végzések 's az egyház autonómiájából fakadó intézkedései körül, Magyarhonban a' világi hatóságoktól gyámolíttatik, a' határvidéken pedig minden illy esetben külön kell folyamodnia engedelemért, melly ha valahogy megtagadtatnék, saját testületének határozatait kényteleníttetnék foganatosítás nélkül hagyni. Például a' bányakerületi superintendentia 1842-ben pénztára öregbítésére minden lélekre egy pengő krajczárt vetett ki, minden esperességek 's így a' bánáti 's bácsszeréminek is bele egyezésével. Ezen krajczárokat a' határvidékeken mindaddig be nem lehetett szedni, mig a' Helytartó Tanács közbe nem veté magát 's három év múlva ki nem eszközlé a' határvidéki hatóságoknál az engedelmet. Hogyan lehessen ezeken segíteni, azt én nem tudom, a' bibliában nem találok rá citátumot, a' polgári törvényhozáshoz pedig nem értek, mert az én országom nem e' világból való. Csak anynyit tudok, hogy adataim valóságáért kezeskedem 's hogy ezeket nem declamatiói viszketegböl hordom fel, hanem hogy a' törvényhozási bölcseségnek mezőt nyissak a' működésre, a' kölcsönös béke, a' rend 'stb. ügyében. Azt mondtam fölebb, hogy az új vallási törvény csak később terjesztetett ki a' keleti egyházra. Ki hitte volna, hogy még ebből is eredhetne valami, mi aggodalmat okozzon bennem? Ezen aggodalom az 1846-ki jun. 23-kán 24190 sz. helytartótanácsi intézmény által gerjesztetett. Abban ugyanis a' nm. Helytartó Tanács hivatkozván az 1846. mart. 31-kén 12955 sz. alatti azon intézményre, mellybenÖ Felsége az 1844-ki III. tczikket a' görög n. e. vallásuakra is kiterjesztette, így nyilatkozik, hogy ez által Ö Felsége „korántsem akarta az egyesülés terjedését gátolni; miért is azon esetben, ha valamelly községben a rkath. lakosok számosabban vagy egész gör. egyesült községek a' nem egyesült szertartásra átmenni készülnének, az illető törvényhatóságok magoknak illy esetekről alapos ismeretet szerezvén, ezekről mind a" HTTanácsnak, mind legfelsőbb helyre jelentést tegyenek 's a' legfelsőbb kir. választ óvatosan várják beu

'stb. No itt már az a' kérdés, hogyan tartozik ezen kk. intézmény a'protestáns superintendentiákra, hova egyenesen megküldetett, holott abban a' minket e' részben legalább nem illető keleti és nyugoti egyházakról van szó. Én megrögzött, különben ártatlan szokásomnál fogva, azt gyanítom, miként itt tudtunkra kivánt adatni, mit kellene magunkra várnunk olly esetekben, hol egész