Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-13 / 7. szám

PROTESTÁNS EMHiZ! Él ISKOLAI LAP. 7. szám. Hetedik évi folyamat. Február 13. 1848. Sicut ante morbos necesse est cognitos esse quam remedia eorum ; sic cupiditates prius natae sunt, quam leges, quae iis modum facerent. Cato. Liv. TARTALOM : Merengések. Székács J. — Az egyházszerkezet a'porosz fözsinaton. — Vélemény, G. — Vegyes közlemények. Merengések. I. Az 1848-ki III. tczikk és a' gyakorlat. Szent Lélek Isten, szentelj meg minket a' te igazságodban, mert a' te igéd igazság! Ámen. Valahányszor az 1844-dik országgyűlésen a' vallás dolgában hozott III. törvényczikket forgatom, 's eredete, értelme, áldásai 'stb. felett elmélkedem : mindannyiszor a' legkülönfélébb érzelmek támadnak lelkemben, mellyek nem akarnak benmaradni szülemlésök rejtekében, hanem eröködnek kitörni és szavakba olvadni és kiáradni a' nagy közönségbe, azon hiedelemmel, hogy ha nem egyetemes részvétre is, de legalább engedékeny méltánylatra taláiandanak. Mi, kik megszoktuk, hogy legméltányosabb kivánataink sürgetése körül is, hosszas és ismételt esengések után, a' lehető legsoványabb eredménynyel kelljen beérnünk; mi, kik megszoktuk, hogy még ezen lehető legsoványabb eredmény is olly ingatagértelmü alakban nyujtatik, hogy a' gyakorlat kiforgathassa azt minden sarkaiból 's a' remélt áldás helyett új sérelmek forrásává tegye : nem csuda, ha valamint sok egyebet, ugy ezen törvényt is gyanús szemekkel néztük 's a' bizalmatlanság keblünkben, taglaló kése alá vevé minden §-át, minden szavát, sőt minden betűjét, hogy feltalálhatná a' kákán a' csomót 's azon possint-féle hátulsó ajtócskát, mellyen suttomban e' törvény tárházából ki lehessen hordani mindent, mi ügyünkre nézve kedvező találtatnék benne. Ezen periódusnak azonkívül, hogy hosszú, még az a' hibája van, hogy többesben szól. Nem azt mondom tehát, hogy mi szoktuk, hanem azt mondom, hogy én szoktam, mert én csak magam nevében szólok. És ezen szokásomat gyakoroltam az új törvényen az 1844-dik év alkonyán 's miután szégyenkedve kellett magamnak bevallanom, hogy a' hátulsó ajtót nem találom 's legyőztem volna magamban azon gondolatot, hogy meg kell benne valahol lennie, csakhogy együgyüségem 's az illyesekbeni járatlanságom nem leli: boldogítóbb érzelmek éldeletének nyitám meg szivemet 's lelkem teljéből szóltam : — Társak! Éljen a' király! Mi, kiknél a' hit- 's a' lélekszabadság, Hitvallásunknak elve 's jelleme, Mellyért váltságul onták véröket A1

nálunk hitben óriásb apák, Mi a1

királyhoz, a' ki e' szabadság Szent templomába tárt utat nyitott, 'S a' kényszert, a' bel hitnek külnyügét Leoldozá a1

törvénynek szavával, Tekintsünk fel hálával 's bizolommal, 'S áldást kérvén mennyből felkent fejére, Mondjuk szabad hitünk szabad szavával, Egy szívvel szájjal : Éljen a" király! 'S ti, kik hitünkért bátran küzdtetek Minv egykor Wormsban a' nagy szerzetes ; Ti, kik Rómának vagytok hívei 'S Luther- 's Calvinért lándsát törtetek, Istenre bizván az ítéletet! — Ti mindnyájan, ti, kik a' békeszerző Király szándékát bölcsen érlelétek Szentelt termében a1

törvényhozásnak, Egy szívvel szájjal mondjuk : Éljetek! És ez nem olly sujtásos puszta szó, Mellyet tüdő vall 's nem lélek sugall, Ez millióknak hálaszózata, És milliók reményének szava. Oh mert néktek valóban élnetek kell, Hogy az igéret várt földébe jussunk, Hol a1

hívőket egy jog boldogítja, Hol a" királynak minden gyermeke Csak édes gyermek és nem mostoha. Fel hát testvérek : Éljen a1

király! E' várt hazát már megmutatta nékünk, Nem a' bús távol kékellö ködében, A1

zöld jelennek biztos reggelében, Mellynek mármár Ízleljük harmatát. Azóta három teljes év múlott el 's ha most újra kellene nyilatkoznom, ismét csak azzal kezdeném 's végzeném: Éljen a' király 's a' törvényhozás ! Én nem szoktam az érzelmeket csinálni, hanem azok önkényt csinálódnak bennem. Azok, kik az érzelmeket csinálták, így nyilatkoztak : No ugyan van is sok ok a' hálára, hiszen e' törvény nem is annyira nekünk, mint azoknak üdvös ; 's mit használ ezen kis llastrom a' nagy sebre, melly csak akkor leend betapasztva, ha a' 7