Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-30 / 5. szám

pápaság-védelmező volt ez, kinek lelkét egyetlen gondolat foglalta el : az egyházujítást megyéjéből gyökerestül kiirtani. Ezen buzgó főpapnak üldözései cselekvénynyé érlelték Bugenhagennek, egy már régebbi eszméjét : ö bucsut vett hona völgyeitől, 's hová keble vágyakozott, Wittenbergbe ment. 1521-nek tavaszán még mielőtt Luther Wormshaw az egyházujítás ügyét védelmezte volna, ment hozzá Bugenhagen és csak hamar az egyetemnél mint magány oktató (privát docent) alkalmazást nyert. Oktatásait a' legfényesebb süker koszorúzta: a' tanuló ifjak— 's köztök különösön a' pomeraniak — oktatásait, mellyekben a' zsoltárokat fejtegette, leírhatatlan hévvel hallgatták. Maga Melanchton is hallgatta öt. Az egyházujítás ügyére nézve épen jókor történt Bugenhagennek — az új , erőteljes , és a' dolgok mélyére ható gondolkozású reformátornak föllépése. Ugyanis Luthernek Wartburgban magánykodása alatt, az egyházujítás éber ellenségei vérszemre kaptak és Carolostadiusnak képromboló túlbuzgalma az ügybarátok között is mármár szakadást eszközlött. Ezen sokféle és mind hatalmas kül- 's bel ellenekkel vívott Bugenhagen, Luther szelleméhen, tiszteletre méltó erélylyel. Luthernak Wittenbergbe viszszatértc után Bug. házassági szövetségre lépett 1522. oct. 10-kén és a' következett évben a1 wittenbergi új egyház öt lelkészévé választotta: örömmel fogadta a1

meghívást és új hivatalát példátlan önzéstelenséggel és nagy figyelemmel folytatta elannyira, hogy midőn 1524-ben Dan-% czigba hivatnék lelkészül, maga Luther rábes^élése sem tudta arra birni, hogy a' würtembergi gyülekezettől megváljon. Hasonló szilárdsággal utasította vissza 1525-ben a1

hamburgi Miklóstemplomhoz való meghivatását is. Lutherhez való viszonya a' legbensőbb kebelbarátság volt. Megismerte ö, hogy Luther szellemileg fölötte áll; de azért önálló méltóságos jellemét Luther mellett is mindig megtartotta — 's épeijl^en önálló jelleme által érdemelte és nyerte®fg ö Luthernek különös bizodalmát. A' veszély- és viharos napokban Bugenhagen tanácsa és vigaszai voltak Luther előtt legkedvesebbek és Bora Katalinnal kötött házassági szövetségére is (1525. jun. 13,) Bugenhagen tette föl a'megszentelésnek égi pöcsétjét. Bár mennyire fontos lett legyen is Bug. eddigi tevékenysége az egyházujítás ügye körül, mindazáltal csak 1528-ban lépeti magához méltó, munkakörbe. Ö a' protestáns egyházigazgatásnak rendezője. Luther — Justus Jónás és másokkal — meg levén erre bizva a' választó fejedelemtől — egyház- és iskolavizsgáló látogatást tett Kursachsen és Meiszenben 1528-ban. Ugyan ezen évben Braunschweigba hívták, hol az új egyházat fenyegető belviszályokat bölcs mérsékletével kiegyenlítene, egyházigazgatási rendszert tervezett, mellyel a' tanács 1528-ban sept. 6 törvénynyé emelt. Egy hónap múlva — még ki sem pihenhetve magát Wittenbergben — a1 hamburgi tanácstól fölkéretve — a' választó fejedelem egyezésével — egyház- és iskolaujítást alapított Hamburgban is, hol öt az örvendező nép-polgárság a1

legnagyobb és Őszintébb tisztelet bizonyságaival fogadta; csak hamar legyőzte Bugenhagen a1

még Hamburgban létezett szerzetesekből alakult igen tevékeny ellenpártot, 's ezután sükerült neki 1529-nek pünköstén egyházigazgatási rendszerét életbe léptetni. Innen ment aztán Flenszburgba meglátogatni a1

Christián, holsteini herczeg-rendezte értekezödést (colloquium). A'Braunschweig és Hamburg példájára Lübeck is ohajtá 's meghívta Bugenhagent : egyházát rendezni; de Wittenberg nem örömest nélkülözte öt, miért csak nehezen tudott szabadalmat eszközölni oda utazásra. Lübeckbe 1530-ban oct. 28-kán érkezett, itt is terhes tusákat győzvén le, elrendezte az egyház-, iskola-, szegényintézet; és házassági törvényszék ügyeit, a' tanács és polgár közönség pedig, intézvényeit megerősítette. Csak 1531—ik év majusában hagyta el Bug. Lübeck falait , visszatérvén csakugyan azok közé, müvét még szilárdabbá tenni 1532-ben. Bugenhagen 1533-ban junius 15-kén a1

wittenbergi egyetemben Luther elnöklete alatt — mellette levén Melanchton is — tudós vitát küzdölt a' scot Alesius- és az angol Barns RóberttelI, és ez a' vita szerzé meg neki János Fridrich vál. fejedelem indítványára az istenész-tudori (theologiae doctor) koszorút. Ez után egy kedves kötelesség várt reá : midőn t. i. 1534-ben Barnim és Filep, pomerani berezegek az egyházi ügyek rendezésére tartományukban országgyűlést hívtak egybe Treptowba, a' rendek közakaratból Bugenhagent honfitársukat, a' Hansa városok reformátorát együtttanácskozásra hívták. Lelkesedve fogadta ez a' megtiszteltetést és erélyével legyőzve Mandüwel, camini püspök, a' nemesség, a' stralsundi polgárság és más pártok hatalmas ellentörekvéseit ; a1

pomerani egyházi ügyeket protestáns szellemben elrendezte 1534-ben. Az uralkodó herczegek pedig az új rendezés szabályai szerint Pomeraniában általános egyházlátogatást tartottak. Ezen látogatás vezetője maga Bugenhagen volt, segéd-I kedvén mellette Jóst és Miklós. Ezen egyházlátogatásivállalatban Bug. fényes bizonyságát adta reformátori képességének; megérkezvén ugyanis Slralsundhíi kísérőivel, a' polgárságot teljesen kibékítette a1

treptowi határozatokkal; hogy azonban más érdem iránt is méltányosak legyünk, meg kell említenünk, miként ezen kényes munkában nagy segítségére volt neki az ismeretes Knipstrow János, akkorban stralsundi első pap,