Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-30 / 5. szám

később pedig Wolgasti superintendens. Bugenhagennek éjszaki Németországon tett reformátori érdemei örvendező visszhangra tanáltak Saxoniában is, minek következtében Jó,nos Fridrich, saxoniai uralkodó berezeg az egész választó fejedelemség föpüspökévé, és így első papjává emelte ötet 1536-ban. Említettük fötebb, miként Bugenhagen jelen volt a' tlenszburgi colloquiumban. Itt ismerte meg öt holsteini Keresztéig. Miután tehát ezen herezeg III. Keresztéig névvel a' dán trónra lépett, Bugenhagenben vélte föltalálni azon férfiút, ki az ellenpárti püspökök merényei-'s fondorkodásaival szemközt — a dán egyházigazgatási rendszernek reforinálása által — trónját legbiztosabb alapra teheti. A' király hívására tehát 1537-ben l)aniába utazott, magával vivén — ez úttal — nejét is, és azon időn kivül, mit 1540-ben a' smalkaldi eonventen töltött, 1541-ig maradott Daniában. III. Keresztély, liogv az ellen párti püspököket leültethesse, egy bizonyos napon mindeniket befogatta és csak miután megígérték előbbi méltóságaikhoz való igényeikről egészen lemondani, bocsátotta őket szabadon; azután pedig 1537-ben aug. 12-kén magát és nejét Dorotheát a' koppenhagai országgyűlés alkalmával ünnepélyesen megkoronáztatta. A' koronát Bug. tette fejökre. Ezen legelső protestáns lelkészi koronázás, mint hallatlan példa, minden felöl kellemetlen érzelmeket keltett föl, és Bug. ezen tényért nemcsak a' pápaisták szóvezéreitől (Wortfiihrer), hanem tulajdon pártfeleitöl, sőt barátitól is kárhoztató Ítélet dörgött. Mind e' mellett Bug . a' király nevében tovább folytatta az egyházujítást és alkalmazgatta az egyházujításnak politikai jelentőségét. A1

székvesztett püspökök helyére ugyanannyi evang. superintendens lön kinevezve, kik amazok halála után csakugyan püspök nevet és czimet vettek föl; Dania új egyházrendszere megalapítatott, a' koppenhagai egyetem új, korszerű kül- és bel—alkatot nyert, az egyetem igazgatóságát (Rectorat) maga Bug. az új rend alapítója vállalta magára, azon közben mint közoktató leczkéket is adott. A1

király Bug. ennyi érdemeiért megjutalmazni óhajtván, a1

schleswigi püspökséget ajánlotta neki, de a' szerény férfiú nem fogadta el, hanem megelégedett azon évdíjjal, mellyet a' király — pártoló kegyének még más jelei mellett — számára rendelt. Visszatérvén Bug. Németországba , ismét Braunschvveigra kellett figyelmét fordítani. A' smalkaldi szövetségben egyesült fejedelmek Braunsweigot nem hagyták tovább a1

katholicus ifj. Henrik berezeg kezén, hanem a' tartomány csakugyan fiaira szállott, és a' népnek egyetemes kívánsága szerint az egyházujítás egész Braunschweigba bevitetett. Bug. Hüdesheimbm 1542-ben szónokolta el az első evang. egyházbeszédet sept. i-én. A' braunschweigi fejedelemségek részére Bug. és Corvinus ugyanekkor új egyházi rendszert készítettek. Bug. ismét meg lön ki sértve — még pedig hatályosabban mint előbb — wittenbergi hivatalát püspökséggel cserélni fel. Az ö hatalmas ellene Mandüwel Erasmus, camini püspök 1544-ben januarban meghalt: a' pomerani két herezeg követséget küldöttek Bugenhagenhez meghívni öt a' megüresült püspöki székre. És ö megígérte annak elvállalását azon föltétel alatt, hogy ismét letehesse, mihelyt tetszeni fog, és következőjét maga választhassa; de midőn 1544 végén egy második követség Wittenbergben nála megjelent lebeszélni öt feltételéről : 1545-ben januar I napján kijelentette, hogy az ajánlott méltóságot el nem fogadja. Luther 1546-ban február 18-kán meghalt; Bugenhagennek a' dicső elhunyt fölött a' wittenbergi vártemplomban febr. 22-kén mondott gyászbeszéde a' baráti hűségnek és mély érzelemnek szép bizonysága, és ugy látszik, nagy barátjának elhunytával az ö magasztosabb életörömei is hervadozni kezdettek. Ez utáni élete kedvetlenítö, szomorú eseményeknek egymásból folyó lánczolata volt. 0 szemtanúja volt a" nyomornak, mellyet Szászországra a'smalkaldi hadjárat, az elvesztett mühlbergi ütközet, (1547. apr. 24.) a' választó fejedelemnek fogsága — Wittenbergnek bevétele — hoztak. Maga megírta ezen gyászeseményeket illy czim alatt : ,, Wahrhaftigen História von dem, wie es uns zu Wittenberg in der Stadt gegangen 1547.*" Ezen külbajokhoz csatlakoztak még több keserű belviszályok is az hiterim, Flacius, Amodorf. Osiander 's más protestáns theologusokkali vitatkozások alkalmával; ezen elleneit ugyan is a' vitatkozás heve ugy elragadta, hogy Bugenhagent az igaz lutherismustóli elszakadással 's a' fogolv uralkodó iránti árus hálátlansággal vádolták. Erötlenítö aggkori bajok, egyik szemének vaksága — leverték végre az élet fáradalmait végig kiáltott tisztes öreget; az egyetlenMelanchton, ki hasonló mértékben érezte az üldözés és rágalmazás keserveit — maradt mellette részvékeny keblével, és vigasztalta mindvégig ötet, 's aggkori szenvedéseit látván, irá egyik levelében : „ Vajha isten ne engedne nekem illy késő vénséget Meghalt Bugenhagen 1558 april 20-kán éjfél utáni egy órakor. Wittenberg és az egyetem atyját gyászolta az elhunyt nagy oktatóban. Egy özvegyet, egy fiu- és több leánygyermeket hagyott e' földön. Számtalan iratai maradtak. Istenészeti müvei kiterjeszkedvék ezen széles tanmező minden részeire; a1

jelesbek fölebb említvék. A' Luther szentirásfordítása körül is lényeges érdemei vanak Bugenhagennek. Vannak számos nagy becsű levelei, illy czimü levél-