Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-30 / 5. szám

PROTESTÁNS 5. szám. I El IflOLII LAP. \ 11 Hetedik ev^ folyamat. Januar 30. 1848. Non ego sum veterum, sum non assecla novorum, Sen velus est verum diligo, sive nóvum. Oyen. TARTALOM : Bugenhagen emlékezete. Baló Benjámin. — Ünnepeink az ős keresztyén egyházban. Karsay Sándor. — A' tatavidéki „kegyes társaság*' metamorphosísa. — Püspöki egyházlátogatás. Közli X. — Mi hír a" kis világban. Henyey Gyula. —- Irodalom: Egyneháuy szó. Hammerschmidt János. — ,,A' keresztyén vallás." — Vegyes közlemények. Bugenhagen emlékezete. A' XVI. századi egyház-újításnak egyik nagy és tiszteletre méltó hősét szándékozom az itt megkezdett néhány sorban lapunk olvasóinak bemutatni , egy nagy érdemii reformátort, kit az egyháztörténészek—nem tudni.miért—többnyire csak nevéről említenek. Ila tehetném, oszlopot emelnék e1

nagy embernek és babérral koszorúznám meg nevét az egyházujítás ezen ihletett keblű bajnokának, ki Luther és Melanohton mellett legtöbb befolyásu terjesztője volt az egyházujításmennyből jött sugárainak. De minek oszlopot neki ? emelt ö magának nem köböl, nem érczből, melly ugy is romlandó , hanem szép és( nagyszerű szellemi cselekvényekböl, mellyek a' Bugenhagen nevet megóvják a' feledéstől, és a1 mellyeket én egy kezemnél levő német adattárból olvasván — közlésével kedves dolgot vélek tenni egyh. lapunk olvasóinak. Nevezetes egyháztörténeti adatokat és az egyházujítás korszakából érdekes életképeket tartalmazó közleményem így következik : Bugenhagen Jánost kortársai közönségesen Pomerani Doctor névvel tisztelték meg, 's mivel a' honszeretet egyik legmélyebb érzelme volt keblének, örömmel hallotta ezen honára emlékeztető nevet. Tettdús élete mint egy történelem négy szakaszra osztható : ífju életszak, mellyet tanulmányai és hona történeteinek nyomozása foglaltak el 1521-ig, második életszakában mint istenész (theologus) és hitszónok tűnik fel Luther oldala mellett 1528-ig, és ez évvel kezdődik harmadik legfontosabb életszaka, ugy jelenvén meg, mint északi németországi és dánhoni protestáns egyház rendező, utolsó életszaka pedig a1

szenvedések éveit és aggkorát tartalmazza Luther halálától az övéig (1546—1558). Bugenhagen János —- fia egy tanácsnoknak — gzülelett Pomeraniának Wollin szigetén 1485-ben, junius 24-kén. Még alig volt 20 éves, 's már Stettinben és a1

greifsivaldi egyetemen tanulmányait elvégezvén, Treptowban az iskolának rectorává lett. Ezen iskolának felvilágosodott szellemű gondnoka (Patron) Bolduan János egyszersmind a' belbucki zárdának apátja, 1517— ben szerzetesei között egy collegium presbyterorumnak nevezett theologiai tanegyletet alapítván, Bugenhagenre bizta oktatást tartania' szentirás-értelmezésböl az egylet tagjainak. Ugyanez időben bizta reá I. Bogislav, Pomerania uralkodó herczege, hona történeteinek kidolgozását, meg is felelt emberül ezen megbízatásának. Nagy becsű kéziratát ,,Joh. Bugenhagii Pomerania, in IV. libros dimsa" gondosan gyűjtögették 's őrizték Pomerania könyv- és levéltárai, de csak 1728-ban Greifswaldban — tehát halála után sokkai később került sajtó alá. Történelmi müvei, szabadelmü tanításai, ^szentírás körüli fejtegetései, ugvszólva önkényte^n ragadták Bugenhagent az egyházujítás mozgalmai közé. Csak alkalom kellett, és az megjött Luther irataival, mellyeket Wittenbergben tanuló pomeráni ifjak haza küldözgettek. Luthernek „Babilóniai fogsága" — ezen a' pápai keresztyéntelen tanokat ostromló irat 1520-ban megjelenvén, az ujdon könyvet Sbitow Ottó, treptowi egyházfelügyelönél, fenszóval olvastál^Mryütt a' clericusok; jelen volt Bugenhagen is,^Pr

égig hallgatván az olvasást, akkor mindjárt így nyilatkozott: „illy veszedelmes eretnek, mint Luther, soha nem volt több,"' de az eretnek éles szavai mint megannyi szúró tövis lelkében maradlak, szobájába zárkozolt a1

könyvvel, újra meg újra átolvasta és fürkészte tárgyát: mély gondolkozás és elmélet után, a' természete szerint szabadelmü, nyomosán gondolkozó férfin, nem kételkedett jobb meggyőződését ekképen nyilvánítani. „Csak Luther látja az igazságot, mi mind tévedünk.'' E' nyilatkozat Treptowban a1

papoknál visszhangra talált, Bugenhagen Lutherrel csakhamar levelezést kezdett, 's a' két, szellemileg rokon férfiú rövid idő mulva szoros barátsági viszonyban állott együtt. Mikor az egyházujítási mozgalmak terjedni kezdettek Pomeraniában, akkor lépett Mandütrel Erasmus a' camint püspöki székbe, egy buz^ó