Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-09-21 / 50. szám

1227 1226 lyok idejében világi fejedelmek voltak a' zsinatok elnökei. Hogy mellyik elnökség véd meg inkább az önkény ellen; az nagy kérdés. Meg van irva „de mortuis aut bene, aut nihil4

4

— de azt bátran elmondhatjuk, hogy mig a' világi elem nem foglalt széket az egyházi gyűlésekben: addig az egyházi történet lapjai egy világi zsarnok mellett sokszorozva mutatnak fel papi despotákat. Nézzük meg, mint bántak Nasiénsi Gergelylyel paptársai. Ki nem tudja, mit követett el Calvin Serveten? Luther Carolostadion? Capito Farkas paptársai üldözése miatt kénytelen volt magát a' Straszburgi polgárok közzé beíratni, melly tettét, midőn némellyek szemére hányták volna, igy menté magát: Civem se factum etc. etc. quod omnis anima potestati civili subiecta esse debeat, et aequum sit, ut qui iisdem cum civibus gaudent commodis onera quoque cum suis portent, et cum sibi insidientur nonnulli e collegis iure se ad magistratus urbani patrocinium confugisse etc. A' szerény Melanchton kik ellen fakadt illyen szavakra: nonfrangor animo, propter crudelissimam vocem meorum hostium, qui dixerunt, se mihi non relicturos esse vestigium in Germania — commendo autem me filio Dei. Si solus expellar: decrevi Palaestinam abire, et in illis Ilieronimi latebris, in vocatione filii Dei, et testimonia perspicua de doctrina scribere, et in morte Deo animam commendare. Hol lehet találni a* Hodászi féle zsarnokság ellen óv- 's védrenszert ?! — Mit jelent a' közmondás : Lupus Lupum non est, Pastor Pastorem est. Mind ezek azonban nem azt teszik, mintha én nem volnék barátja a' papi elnökségnek — isten mentsen meg a' gondolattól is — én barátja vagyok, de nem a' Hajnal ur által mondott okoknál fogva, hanem azért, hamár csak ugyan pap legyen az elnök, mert ezt hozza magával az egyház typusa. De én a' szabadon választott elnökségnek vagyok barátja, minden tekintet nélkül arra: papi, vagy világi legyen-e elnök, csak hogy a' törvényhatósági gyűléseken egy személyben központosuljon az elnökség. A' világi elem védbástyája a' papságnak. Nem aludt volna-e ki Luther és Zvingli lelkesülésének magasan fenlángoló tüze, a' szerény Melanchton, az éles Calvin roppant tudománya; ha föl nem karolják őket a' világi fejedelmek ércz-karokkal ?! Vigye hát az elnökséget az, kit e' méltóságos helyre a' közbizalom emel fel, legyen az akár pap, akár világi, én mindeniket ugy nézem, mint püspököt. — De az elnök minden esetre ollyan legyen — hogy sem az egyes papok tekintetét le ne nyomja, sem a' gyülekezetek hatáskörét ne szűkítse. A' mi az egyensúlyt illeti, ezt tanácskozó termekben semmi alapfeltételekben feltalálni nem lehet. Mert a1

physicai erőnél is sokszor hatalmasabb ész aristocratiája az egyensúlyt lebillenti, és lehet-e azért azt mondani, hogy az uralkodni akar ?! Sulyegyent csak lelketlen testeknél lehet találni, de okos valóságoknál nem. Minek hát az a' nagy féltékenység az egy testvérek közt az egyensúly körül, hiszem különben is, mint t. cz. Székács ur mondja: a' protestáns elveknek életjelenségei, 's a1

bensőleg pezsgő keresztyén életnek külsőben való, 's a' bevett rendszertől eltérő nyilatkozata nyomja le a' sulyegyent. — Rokon elv, barátságos egyetértés, csendben, békében való tanácskozás, értekezés az, mellynek mérlegére kell törekednünk. A' sulyegyen bátran elmaradhat. Végre, ha az egyház és polgárzat közti viszonyt tekintjük, azt kell mondanunk, hogy Krisztus urunk, sem egyházi sem polgári igazgatási rendszert nem alkotott. Maga mondá : az én országom nem e' világból való; sőt a' két pörlekedő testvérek között még a' közbiróságot sem akarta magára válalni. Megparancsolá, hogy adassék meg a' császárnak, a' mi a' császáré, noha Tiberius volt az a' császár, ki nemcsak pogány, hanem a' leggonoszabb ember is volt. Azért jött e' világra, hogy azt megjobbítsa, téritvén az emberi sziveket, és nem változtatván a' világi dolgok rendén. Az Apostolok és utódaik a' mennyei mester nyomdokin járván, mindenkor azt tanították, hogy az alsó rendűek az elöljáróknak és fejedelmeknek engedelmeskedjenek, a' szolgák urok fenyítéke alá vessék magukat. 1-sö Miklós igy ir a' konstanczinápolyi császárnak: Minekelött eljött volna a' Krisztus, feltaláljuk, hogy némellyek egyszersmind királyok is főpapok is voltak, a' millyen volt Melchizedek. De eljötte után a' fiu, ki igazán király és főpap egy személyben, az uj szövetségben az egyházi és világi hatalmat egészen elválasztotta egymástól, és valamint hogy a' világi fejedelmek, noha Istentől rendeltettek, még sem vettek semmi részt az uj törvénynek papságából: ugy a' püspököknek semmi hatalom nem adatott Jézus Krisztustól a' világi dolgokra. *} — Későbben ezer esztendők után gondoltatott ki az igazgatásnak azon uj formája, hogy az ekklésia feje minden más monárkák monárkája lenne a' világi ügyekre nézve is, mert ha a' pápának minden esetben, vagy akármi módon hatalma vagyon egyenesen vagy oldalaslag a' fejedelmeknek országokat adni, és azokat tőlük elvenni, igazán megvalljuk, hogy az ekklésia ezen hatalmát ezer esztendők által vagy nem tudta, vagy elaludta **). Egyházi és világi hatalom karöltve járnak egymással; mindenik Istentől van. A' vallás is*) Két elmélkedés Fleury Klaudius Apátur egyházi Históriájából Virág Benedek, Budán 1806. **) Ugyanitt lap 71.