Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-09-21 / 50. szám

aliud ad hoc probandum reliquum esse, quara testimonium Ecclesiae, in quo acquiescere debeat: hic verő quaereremex illis, num igiturexistiment, clericos uti loquuntur et laicos esse homines inter se diversos specie ? quis nescit, esse stupidos, et ingeniosos non minus inter illos, quain inter hos ? si vero Spiritus S. illuminatio ad hoc cognoscendum requiritur, ubi legerunt Spiritum hunc, Spiritum esse tantum clericorum et non laicorum? ?? — opusc. p. 144. Minek hát a' sok különböztető czim az Isten egyházában ? Ki érdemet ví ki magának, az minden czim nélkül is tiszteltetik, mert czimét keblében hordozza. A1

mai papság közül alig van érdemesebb, mint Zvingli és Melanchton yoltak a' maguk idejében, és ezek hidegen fordultak el a' hizelgö czimektöl. Est vero — mond az első Compar Bálinthoz — quod in te merito reprehendam, quod nimirum nimis ambitioso titulo me aggravas, dum me non meo nomine, sed dignitatis titulo alloqueris. — Tom. 1. p. 229. Melanchton pedig azt mondta Manlinak : lile adolescens, quis quis est, si non habét certam cognitionem, meo iudicio rectius faciet: si non properabit ad gradum — titulus aliquid habét oneris, vides meum exemplum: nemo me perpellere potuit: ut illum quemlibet honorificum titulum Doctoris mihi decerni sinerem etc. Protestáns elvek szerint statust statusban képzelni képtelenség; mert a' status egész társas élet, mindnyájunk érdekében parancSÓl. A' status minden polgárnak összege a' jelenben, múltban, jövőben. Polgári életünknek lehet külön színezete, de az egyházban egy és ugyan azon testvérek vagyunk. Rossz fogalom volna, ki a' képviseleti rendszert egyenlő számú papi és világi egyénekből álló gyűlés körébe helyezné; mert a1

képviselet jelképénél fogva nincs kötve sem papi, sem világi személyzethez; mindenik lehet a' nélkül, hogy egyik a' másiknak jogkörét csonkítaná. E' szerént az egyház fogalma 's jelképe után indulva ki, bátran mondhatjuk, hogy a' kettős elnökség merő anomalia. Két fejnek iránya is keltő van, gondolatja — természetesen még több, — és ha egyik nagyobb erővel bir a' másik ellenében, az azonnal versenyre kél, melly nemes küzdés teréről rendesen boszusan szokott lelépni. Ámde azt mondja Erdély egyik tudósa: nem baj ez, mert hiszen a' különböző elemek formálják a' legszebb harmóniát 's öszhangzatot. — De ezen állítás talán csak a' színek és szépművészet világában bir jelentőséggel, de az elemek kitörései 's összeütközései hatalmasan megczáfolják. Igaz, hogy az ellentétben is fel lehet találni a1

legszebb öszveillést, de ezt megfordítva is igaznak találjuk. Ha a? gondolatok, vélemények, szóval: az emberi kebel érzelmeinek húrjait ugy öszve lehetne igazitani, mint a' zenészet. 's hangászat körében gyönyörködtető a' különböző hangok öszhangzása: akkor igen is a' legszebb harmóniát találnánk a' vélemények elágozásai közt is; ámde ez a' közigazgatás zöld asztala mellett és körül nem megyen; mert itt egy nagy talentum által tisztára megrostált elvet nem lehet egy ellenkezővel ugy hangolni le, hogy egyik vagy másik sérelmet ne szenvedjen. — Azt mondja Glacz Eduárd : bajos hinni, hogy a' sokfejű collegialis tanácskozás utján, hol a' legkülönnemübb nézetek és vélemények egymássali vitája napi renden lessz, 's hova talán más nemű ellenszenvek és rivalitások — mellyeknek innen távol kellene maradniok — fogják magukat befészkelni, örvendetes eredmény keletkezhessék. A' dualismus, mint egy jeles elme mondja, a' legszomorúbb súrlódásokat szüli, mert benne rejlik csirája az egymás köribe vágásnak, az egymás köre megszorításának — Azonban. A' jó igazgatás kelléke a' felelősség, mert a' hivatal a' gyarló embert gyengeségéből nem vetkezhetvén ki: tudnia kell a' tisztviselőnek, hogy felelősségre vonatik, ha kötelességét nem teljesiti. Es ez csak felelősségben lehet. Ámde kettős elnökségben nem igen lehet üdvösség. Ha a' két elnök közül egyik vagy másik szellemileg hatályosb: akkor vagy egyik, vagy másik lelkiszabadsága lekötve van. De kellemetlen helyzetbe is jöhet a' kettős elnökség, mert megeshetik, hogy a' szavazatok egyenlősége esetében nem határozhatnak, vagy pedig illy esetben vagy egyiket vagy másikat eldöntő szavazattal kell felruházni, vagy pedig mindeniknek véleménye 's meggyőződése ellenére is, egyik vagy másik félhez csatlakozni, mi azonban aligha erkölcsi lehetetlenség nem. Azt mondá egy időben Hajnal Ábel ur : azért barátja a' papi elnökleti kormányrendszernek, mert az első keresztyén egyháznak igazgatásában ennek nyilvános nyomait l.itja, mert nyomás 's önkény ellen az egyházra nézve ebben legbiztosabb óvszereket talál. — Nem lehetek egy véleményben Hajnal úrral. Mert ha a' históriára hivatkozunk, az Árius ügyében a1

nicenumi előtt tartott alexandriai zsinatok ellene vannak, sőt a1

nicenumit is 325-ben Nagy Constantán maga hivta öszve, és valahányszor megjelent, maga elnökölt, csak távol létében foglalta el az elnöki széket kedvetlje Hosius cordubai püspök. Sőt a' 381-ben Theodosius által öszvehivott konstánczinápolyi zsinatban még csak emlékezet sincs a1

pápáról, pedig ezen zsinat végzéseiről még maga Damasus Pápa is, és az egész napnyugot ugy itélt, hogy a' közönséges zsinatok közt második helyet nyert. Frankhonban leginkább a' második nemzetségü királyok alatt, Spanyol országban pedig a' Gothus kirá-