Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-08-20 / 41. szám

táplálékot kapott 1815. óta az egyemeken. A' német, különféle provinciábóli ifjak itt jöttek azon tiszta öntudatra , hogy ök nemcsak philologiai, de politicai értelemben is ugyanazon egy germán néptörzsöknek fiai. Nálunk jelenleg az oláh, szláv 'slb. iíju felnő azon földön, hol az oláh, szláv elem a" túlnyomó,'s egész életén által megtartja azon typust, melly népfajának sajátja. Igy lép a' világba, keveset vagy semmit sem érintkezve a' magyar elemmel, ez előtte idegen, 's érzelmének és gondolkozásának tápja csak az , mellyet népfajának emlőiből szítt. Keressünk tehát központokat, mellyekben a' német, szláv, oláh ifjak a' magyar elem által gondolkozásban és érzelemben egy egységben olvadjanak össze , melly egység azután mindegyikét ezen népfajoknak módosítaná. Együtti léte, együtt való munkálkodása ifjainknak az ellentéteket mindenesetre megtompítaná, 's helyes vezérlés következtében itt tanulnák ök egymást ugy megismerni, mint ugyanazon egy szeretett anyának hü fiait. Ha a' felsőbb oktatást ugy lehetne elrendezni, mint azt fejtegetém, abból természetesen következnék , hogy az úgynevezett logikai, physikai osztályoknak meg kellene szűnni. Az ifjú bevégezvén a1

gymnasiai pályát, egy szigorú vizsgálat alá jönne, melly fölötte Ítélne: képes-e az egyetemi pályára átmenni ? Ha benne a' kellékek Hiányoznának, , mind az egyén, mind a1

státus érdekei tekintetéből a1

felsőbb oktatáshoz nem bocsáttatnék. Ki pedig képességét bebizonyítaná, hogy méltó részese lehet a' felső tanításnak, ez a1

folyamatot mindjárt azon tanulmányokon kezdené, mellyek jövőjének közvetlen alapjai, tehát az orvos az orvosi, a' jogá^ a' jogászi, természetbúvár a' természeti tudományokat tenné stúdiumául. Minthogy azonban, mint már Cicero mondá, a' tudományok egymással szoros kapcsolatban vannak, 's egyik a' másikat segíti: könynyü belátni, hogy sem a' jogászi, sem az orvosi, sem a' theologiai, sem a' philosophiai pálya tökéletes isoláltságban nem lehet. Az orvosnak p. o. szükséges lélektant, a' jogásznak észjogot hallgatni 'sat. Ezek azonban az illetőkre nézve nem szak-, de segédtudományok volnának. 'S csak ott, hol a1

felső iskolák ugy vannak rendezve , hogy a' tanuló csak azon ágát a1

tudományoknak míveli, melly életének egész működési körét határozza meg, várhat a' státus az egyes szakokban tökéletesen kiképzett egyéneket. Híjába! ha Faustként is a' hold világánál a1 szoba kormos falai között könyvhalmokon ülve fogunk tépelődni, 's szivünket égetni fogja azon öntudat, hogy mindent nem tudhatunk, korlátolt erőnk következtében az összes tudományok kincseit sajátunkká nem tehetjük. Már a' régiek mondák: rövid az élet, de a' tudomány utja hoszszú. Ki nagyot, sikerdúst akar, szükség, hogy határt és korlátot szabjon magának, különben erejét eldarabolja, elpazarolja, 's az elpazarlott erő czélt soha sem érhet. Azon felületesség, ismerethiány, charlataneria a' tudományban, melly ifjainknál tapasztalható, épen azon szerencsétlen iskolai rendszernek fanyar gyümölcse, mellynélfogva a' magyar ifjúnak mindent kell tanulni. Ez fonák és lélekölő intézkedés. E' bajon csak ugy segíthetünk, ha az ifjúnak módot nyujtunk, hogy magát szaktanilag kiképezhesse, hogy alapos tárgyismeretet gyűjtsön magának azon pályához, mellyen kenyerét, nevét, dicsőségét , szóval: mindenét kiküzdeni óhajtja. E' végre a' négy kar rendszerét okvetetlen be kell hozni főiskoláinkba, még pedig ugy. hogy ezek egyenként elegendő tanítókkal legyenek ellátva. De erre főiskoláink öszpontosítása conditio sine qua non. Szólottam a' tanulás szabadságáról, ennek akadályairól 's teendőiről. Hátra van a' tanítás szabadsága. Valahára tehát csakugyan oda jutottunk, hogy olly egyének, kik a' tanítás dicső pályájához hivatást, szeretetet, hajlamot hordanak kebleikben, minden akadály nélkül szabadon felléphetnek. Az engedelem, a1

lehetőség megvan adva. De a' lehetőség még nem valóság, 's egy nemzet akaratának energiája akkor mutatkozik teljes erőben, ha törvényeit érvényessekké tenni, 's azokat következményeivel együtt keresztül vinni bírja. Törpe azon nemzet, melly törvényt törvényre halmoz, de azt foganatosítani nem képes. Ez vagy jellemtelenségnek és gyávaságnak mutató újja, vagy pedig azon abnormis állapotnak, hogy a' miveltség a' nép csak egy kis töredékére van szorítva. Kérdés: mi kívántatik, hogy a1

19. t. cz. czéljának megfeleljen? hogy olly egyén, ki magát a' tanításra elhatározta, biztosítva legyen buzgó szándékának kivitelében ? Egy népszerűtlen intézkedés, t. i. mi eddig csak a' protestánsoknál volt divatban, a1

tanítvány díjazza tanítóit. Fötanodáink felvirágzása nagy részint ettől feltételeztetik. Ki tanulni akar, nem tagadhatja meg az áldozatot. Ha nem fog a' privát docens honoráltatni | tanítványa által: kérdem hol talál a' leglángolőbb i kebel is egy pontot, mellyre támaszkodva a' [mindennapi szükségfedezésnek terhes gondjaitól | megmeneküljön, 's egyedül azon utat kövesse, mellyet keblének istene jelelt ki? De nemcsak a" privát docensek, hanem a' rendes professorok tekintetéből is czélirányos a' tanítási díjak eszméjének elfogadása. Azonban itt azt mondhatná valaki, hogy jobb, ha a' tanítók állását egészen és egyedül a' státus biztosítja, mert ez által a' szegényebb sorsú tanuló elöl egy nagy nehézség van elgördítve. A' pesti egyetemben jelenleg egy professornak fizetése, ha jól tudom, 1400 pft. Ez körülbelül annyi, hogy belőle tisztességesen megélhet. De jövendője, kivált kinek csa-