Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-08-20 / 41. szám

ládja van, ez által még nincs biztosítva. Vegyük hozzá, hogy a' magosra törekvő, teremtő szellemnek szabadnak kell lenni mind azon lánczoktól, mellyek az embert a' mindennapi szükségek fedezéséhez kötik; könnyű belétni, hogy azon osztálya a' társadalomnak, melly az ember kiképezésének nagy munkájával foglalkozik, biztosabb létalapot követel. Menjünk tovább. Miután létre jön azon üdvös rendelkezés, hogy a' tanuló szabadon válaszsza tanítóit, ennek az lesz természetes következése, hogy némelly tanítónak, nagyobb ügyessége 's több erömegfeszitése mellett, lesz p. o. 100, másnak pedig 2 hallgatója. Igazságos leend-e illyenkor a' státus intézkedéseiben, ha nagyobb szellemi erőt, több fáradozást csak ugy jutalmaz meg, mint a' középszerű elmét 's a' kisebb erömegfeszítést ? Közvetlenül magának a státusnak igen is nem szabad a' tanítók fokozatos díjazását elfogadni, 's ezen különbséget legfeljebb a' rendes és rendkívüli tanítókra alkalmazhatja. Ámde nyújtson közvetve módot, hogy azt, mi az ö magasztos fogalmához nem volna illő, helyes rendelkezés által tegye jóvá. Hát a' privát docensek állását, mint már kérdém, ki fogja biztosítani ? Ezek, midőn fellépnek, nem követeltetik mindjárt azt, hogy őket a' státus vegye szárnyai alá. Ezeknek, ügyességök és müködésök által be kell először bizonyítani, érdemesek-e a' státus pártolására ? Ezekre nézve is csak az lehet az expediens, hogy a' tanító tanítványa által díjaztassék. Azonban már többektől haliám, hogy e' tekintetben az oktatási ministérium akkép akar rendelkezni, hogy a' privát docensekről is gondoskodik, legalább anynyiban hogy elélhessenek. Mielőtt a' ministérium ezen szabályt elfogadná, vegye fontolóra, hogy ez által a1

törekvésnek legtáplálóbb gyökereit metszi el a' privát docensekben. Azonkívül, hogy itt is ellöáll azon ferde arány, melly szerint az ügyesebb az ügyetlenebbel egyformán fogna jétalmaztatni, be fog következni az, hogy ki a' kenyérkeresetnek más forrását nem lesz képes megnyitni, privát docens lesz, mert itt reá kész kenyér várakozik, mellyböl valamikép csak el fog tengődni. Bármelly oldalról nézzük e' dolgot, bármint fordulunk jobbra is balra is, a1

népszerűtlen gondolatot, t. i. a1

didactrumok behozatalát, el kell fogadnunk, ha nem akarunk olly egyoldalú intézkedést, melly által az érdem, a' véres veréjtékszülte munka meg lenne csalva, szóval: ha erkölcsi hatású intézkedést — pedig csak illyenben van mindenütt üdv — akarunk teremteni. Mi pedig azon ellenvetést illeti, hogy ha a' tanuló kénytelen lesz a1

tanítást megfizetni, ez által sok szegény ifjú előtt az egyetem ajtai zárva maradnának: erre csak azt felelem, hogy a' nehézségeket észszerű rendelkezés által itt is le lehet győzni. Illy intézkedés lehetne p. o. hogy a' szegényebb ifjúért a' státus fizesse meg a' tanítás díját. Ha ez sem volna elegendő, aT tanítónak lesz annyi keresztnyéi türelme, hogy várakozni fog azon időpontig, hol a' tanuló, biztos állást nyerve, tartozásának eleget tehetend. Ne hagyjuk szükkeblüségnek áldozatul esni a' szabad tanítás magasztos eszméjét, melly fölötte sok jónak csirája. Vizsgáljuk a' dolgot közelebbről, 's nézzük^ milly üdvös eszme rejlik a' szabad tanítás intézkedésében. Eddig a' magyar professor, különösen a' protestánsoknál — legtöbb esetben a' véletlennek köszönheté tanszékét. Ö ritkán készült a' tanítói pályatérre azon tudattal, hogy ezen tér leend majd egész életének munkálkodási köre, hogy ez lesz azon mező, mellynek mivelése irányát, minden cselekvőségét meghatározandja-Hanem miután valamelly egyén vagy a' papi, vagy az ügyvédi, vagy valamelly más pályán jövendőjét nem látá eléggé biztosítottnak, a' nepotismus, rokonság, pártolás 's egyéb külső befolyások következtében elhatározta magát a' tanítóságra, a' nélkül, hogy ebez elegendő tárgyismeretet 's határozott hajlamot hozott volna. Kérdem: teremthet-e olly ember, kit egyedül csak a' körülmények hatalma határoz meg az élet egy vagy más nemének elfogadására, ki életének vezércsillagát nem keblében hordozza, nagyot és szépet ? Vegyük fel az ellenkező esetet. Sokszor megtörtént, hogy az individuum érezte 's tisztán tudta a' tanításhozi képességet és hajlamot 's megszerzé magának az ahoz megkívántató képzettséget. De iskoláink stabilis helyzete miatt, mellynél fogva lelkének nemtöjét nem követheté 's a1

pályát, mellyért ifjú korának fáradozásai folytak, el nem nyerheté, a* legszebb készültség is arra volt kárhoztatva, hogy nyom nélkül elvesszen. Ezt okozá főiskoláink stabilis helyzetének nyomasztó állapota. Stabilis helyzetnek nevezem pedig azért, mert az ifjú, tudományban és ismeretben gazdag fris erő, azon körülménynél fogva, hogy csak a* megválasztás avathatott fel valakit az oktatás papjának, fejlődésnek nem indulhatott. Szóval : a' mi főiskoláink eddig zárt testületeket képeztek. Első példámban a' tanító egyénben hiányzott a' szabad önmeghatározás, második esetben azt a' czéhforma tanítói zárt rendszer megsemmisíté. A' szabad tanítás eszméjének kimondásával ezen békók is lehullanak lábainkról. Miután a' tanítás mindenkinek, ki képességét bebizonyítja, megengedtetik, ez által a' tudományok folyamába a' privát docensek institutója mindig fris vizet fog ömleszteni. Ez által a' tudományok megállapodásának gyökere el van vágva, 's ezentúl főiskoláinkban nem lehetnek olly tanítók, kik pedáns módon ragaszkodjanak valamelly tudomány olly rendszeréhez, a' tudomány kifej-