Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-08-17 / 40. szám
sómat, 's nem hagyhatom némi észrevétel nélkül. Én nem az egész éntekezés, hanem ennek csak némely tételei alól akarom á' részre hajlatlan igazság alapját — melly alattok lenni mondatik — elgördíteni, mert alajok, józan gondolkodás szerént teljességgel nem illik. Idézett értekezés a' papok és tanítók — mint álladalmi hivatalnokok — leendő jutalmazásáról, illetőleg fizetéséről közöl tervet, 's a' többi kérdések közt negyedik kérdésül ezt teszi: egyformán kell e' az alladalomnak minden egyházi hivatalnokokat fizetni ? ~ Ha az ezen kérdésre tett feleletet figyelemmel elolvassuk, mellyben az áll: ,,A' melly hivatalhoz több elökeszület, több ész, mint erő, sat. — ferde irányban látjuk ott kifejtve a' kérdést, annyira, hogy ezen feleletben a' méltányosság iránnyát hiában keressük. Próbáljunk egy kis ellenokoskodást! Ha törvény az, hogy a' ministerek, mint álladalmi első hivatalnokok felelősek: mind azon egyéneknek, kik az ö igazgatásuk alatt az ö akaratjaik végrehajtói, mint álladalmi másodrendű hivatalnokok, kivétel nélkül, mind felelőséggel tartoznak a' rájok bízottakért. Ha az algabb hivatalnok, készületlensége miatt, a' reá bízottakért nem képes felelni, ezen hiány a1 ministerekre nehezedik: a' ministerium érdeke kívánja hát egy felöl, más felöl a1 józán ész és igazság, hogy az álladalmi másodrendű hivatalok olly egyénekkel töltessenek be, kik ésszel, képességgel, készültséggel, tiszta lélekkel és hűséggel bírnak azon pályára, mellyre alkalmaztatnak. De hogy valaki valamely pályára készülhessen, ismét meg kell határoztatniok minden pálya igényeinek, mellyeknek ha valaki szigorú visgálat után megfelel, alkalmaztathassék. Ha az igények meghatároztatnak, megkell határozva lenni a' jutalomnak is minden pályán, még pedig ugy, hogy az ugyan azon pályán működő hivatalnokok tökéletesen egyforma jutalmazásuak legyenek, mert ellenkezőleg, az ugyanazon igényeknek megfelelő, de csekélyebb jutalmaztatásu egyének csalatnának és károsíttatnának. Már most nézzünk szét az egyházi és iskolai hivatalok fokain, ezek igy mennek: Vannak fő papok, középrendü papok vagy esperesek, és közönségas papok, tanárok, real és elemi iskolák oktatói. Határoztassanak meg mind ezen hivatalok igényei, 's szabassék az igényekhez képpest illendő jutalom, de nem ám ugy, mint az idézett feleletben van, hogy egy városi pap többet kapjon, mint egy falusi lelkész, mert ez nem jogos, ez csalás lenne. Mert a' falusi pap szintúgy megfelelni tartozik, és csak annyi gonddal és lélekismerettel, hivatalának, ugyan ollyan fokú képességgel is van ellátva, mint a' városi pap, nem látom által, miért fizettetnék több a' városi lelkésznek vasárnapi tanításáért, mint a'^ falusinak, kivált midőn megtörténik, hogy valamellyik szerzőnek ugyanazon munkáját mondották el mind ketten? Miért firettessék több a' városi lelkésznek hiveiröli atyáskodásáért is, holott a' városban több az olvasott és igy fejlettebb ember, jobban terjednek az eszmék, fogékonyabb , következőleg békésebb a' nép, midőn falun csak egyszerű eseményeket is nagy gonddal lehet felfogatni az egyszerű néppel. Nem kell a' falusi papságról csak ugy könnyen és megvetöleg gondolkodni, mert sok körülményeket lehetne róla felhordani, mik annak terhes de szép voltát föltüntetnék. Néméllyek azért gondolkodnak ellenkezőleg, mert nem tudják felfogni a' lelkészi hivatalt, 's annak körülményeit és kötelességeit. — Vagy talán városokban drá(gábbak az élelmi szerek ? nagyobb asztalt kell a' papnak tartani, mint falun ? ugyan kérem! miért érdemel több tál ételt egy városi pap hasa, mint egy falusié ? Véleményem szerént ollyan fizetés határoztassék minden egyházi és iskolai hivatalnokoknak, mellyböl tisztességes állásukhoz képpest, tisztességes élelmet, ruházatot, 's állásukhoz illő csaláetartást, hivatalbeli szolgálatjukhoz képpest a' szükséges költséget fedezhessék, 's művelődési eszközöket szerezhessenek, ugy mint a' melly előszámlált dolgok mindenik egyházi és iskolai hivatalnoknál múlhatatlanúl és különbség nélkül megkivántatnan. A' főpapoknak, középrendü papoknak csak költséges foglalkodásaikért, nem nagyobb uraságért adassék nagyobb fizetés, mint a' közönséges papoknak, de a' hason hivataluak tökéletesen egyformán fizettessenek. Az ötödik kérdés feleletében 494 pftra vettetik egy családos hivatalnok családjának elelmileg, nevelésileg és ruházatilag középszerű évi fenntartása. Lehet ollyan család, melly ezzel talán beéri, de kevesebbel semmi esetre, legalább gondolkodásom szerint, nem! 's mégis ez értekezés hetedik kérdésérei felelet, egy 100—500 lélekszámú egyház papját, midőn az egyszesmind iskolatanitó is lenne — csak 340, és igy a' megkívántató évi kiadásoknál 494 pft. is kevesebbel fizetné. Gyönyörű könnyítés lenne ez az egyházi hivatalnokok nyomorúságán. Hiszen! ma is igen csekély azon egyházakszáma, hol a' hivatalnok ennyit nem kap, 's mit szenvedünk mind a' mellett is, hogy körülbelöl 400 pft. fizetésüek a' kisebb helyeken is egyházi hivatalnokaink ? nyomorúságot anyagilag, koldús szegénysepet szellemileg; mert hiányozván az anyagi erö, tehetlenek vagyunk eszközöket szerezni , mik által a' szellemet miveljük. Egyházi hivatalnokainknak ezen szégyenítö szegénységéből srármazik aztán a' népnevelés pangása. Mert bizony, hol a' holnapi kenyérről kell gondoskodni ma a' szegény papnak és tanítónak, nem igen törik ezek fejőket a' nép szellemi érdekein,