Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-08-10 / 38. szám

A' boldogult nyolcz éves korától tizenhat éves koráig az erös jellemű Földvári József debreczeni pap keze alatt nevekedett, e' férfiúnak szelleme, szilárd következetessége, classikai szép műveltsége sírjáig kisérte öt, 's alig volt az ujabb kornak tudományos nevezetessége , mellyet ö ezen alapiránynyal szerencsésen fel ne vegyített volna. — Fiatalabb éveimben legszebb, leghasznosabb napok valának azok , mellyeket vele tölthettem, 's ha én e' ritka embernek nyílt szivébe láthattam, ha független önálló Ítéleteit hallhattam, ha benne az embert, a' testvért szerethettem, a1

feddhetlen tiszta jellemű reform, papot tisztelhettem : egészen más színben láttam enmagainat, más színben egyházamat, másban a' világot. — Vannak emberek, kiknek feltétlenül odadjuk magunkat, kikben másodszor élünk, kiknek szeretetiböl, hatalmasabb jelleméből megtisztulva emelkedünk ki, mint a' kelet népei Ganges hullámai közöl : illyen vala ö nékem, és sokaknak kik öt kezelebbröl ismerhették. — Ah ! öt ismerni és szeretni egy volt. Közel húsz évvel ez előtt, midőn egyházi pályámra léptem, ö tette kezét fejemre, 's én akkor meghajolva a1

bizonytalan jövő minden reménye, minden kétsége alatt, meghajolva az előttem álló testvér felsöbbsége előtt, kimondhatlan fohászok között mondám lelkemben Eliseus szavait : «' te lelked kettős mértékben szálljon rám! 's fölállva megerősödve indultam el és megyek, mig Istennek tetszik, nehéz pályámon. Ha hitem fogyni kezdett, ha egyházunk jövője, és enjövőm miatt sokszor nehéz kétségeimet előtte kiöntöttem, kimagyarázhatlan erővel vont föl erös hitéhez, 's engem elsülyedni nem hagyott. Mig ő élt, addig életem kettőzve volt , most egyedül állok sirdombjánál, 's a' kietlen út végén látom síromat, közel, sokkal közelebb, mint ez előtt: Ah! te meae si partém animae rapit Maturior vit, quid moror altéra Nec carus aeque nec superstes Integer ? — Engedjetek meg nekem olvasóim, engedjetek meg a' testvér szivének , ha ollyanokat mon 1 mellyek másokra nem tartoznak, én öt szeretném bemutatni nektek, millyen volt ö ; 's tiszteletre méltó arcza vonásait a1

testvéri szeretet, melly fájdalmában megtörve mutathatom fel csak! Mi volt ö másoknak, mi volt kerületünknek, mije volt megyéjének, mije volt népének , most árva családjának, azt írja meg, ki e' ritka ember élete történetét irandja meg , én mint testvér mást ennél nem írhattam — Mit veszteit benne a' nő, kit sorsa e' ritka férjhez, mit a' gyermekek, kiket sorsuk e' ritka apához kötött ? — azt én megmondani úgy se birnám Önélet írása, mit saját kezével irt a' d. pataji |egyház jegyzökönyvébe, helyén leend eMapok |hasábjain. Dobos János. Josephus Dobos natus V.-Budae mense maio anni 1788. patre Slephano Debrecinensi, Ecclesiae V.-Budensis V. D. ministro et tractus Pestiensis Seniore — matre Maria, filia Stephani quondam Földvári Pastoris Ecclesiae Monoriensis et Tractus Pestiensis Senioris. Matre praematura morte orbatus, octennis puer Debrecinum deductus est, ibique in aedibus avunculi Josephi Földvári Pastoris et Senioris Ecclesiae et Tractus Debrecinensis, octo continuos annos educatus. Mox alumnus Collegii, decurso omni^ludioruui altiorum non minus quam humaniorum spatio, ad ultimum summis quoque Scholae honoribus perfunctus est — sub initium anni 1811. inde ubi animum ad ministerium sacrum adjecit, celebratissimam tum temporis Musarum sédem , Academiam Göttingensem invisit. Ubi non diu moratus, propter fatalem rei pecuniariae in Imperio Austriaco conversionein , reverti in pátriám debuit anno 1812. Paucis post redilum diebus, ab Ecclesia Helv. Conf. D.-Patajicnsi ad snscipiendum V. D. ministerium provocalus , honestam hanc provinciám amplexus est. Ab inclito ejus aetatis Superintendente Joanne Tormási Halasini rite inauguralus, primum quidem temporariam in Ecclesiae praestitit functionem ; anno dein sequenti in Generáli Snperintendentiae Conventu Ráczkevini in Oíficio conformatus, munus Pastoris ordinarii 13-a Junii 1813 auspicatus est. In sequentibus annis a compluribus iisque primariis Diacecseos hujus Ecclesiis (Czegléd, Kecskemét, Fülöpszállás, N.-Körös, Halas) ad obeunda Pastoris munia honorifice appellalus — permansit in illa, cui primum lidem dederat Ecclesia. Publicis quoque per Tractum et Superintendentiarn muneribus, primum quidem Censoris ministerii sacri canditatorum et Superinlcndentialis Assessoris, Generális deinde V. Notarii et Tractualis Assessoris, tandem Trosenioris — cohonestatus est Jam inde a'príma juvenlute, gravi quem dicunt, haemorrhoidum morbo confliclalus, ingravescente ab anno 1838. valetudine omnibus quae gesserat publicis muneribus se se abdicavit. Ab eo tempore magis magisque desertus viribus, vicariam quoque Capellanorum operám, eamque prohdolor ! utplurimum ingnatam in sacris functionibus adhibere coactus est. Uxorem duxit Mariam Georgii quondam Szeles Pastoris Ecclesiae Szabadszállásiensis filiam, honestistimam virgi íem, mox fidissimatn thori vitaeque consortem. Ex qua 9 suscepit liberos, quorum e numero 5. adhunc supersunt. — Scribebat cum 60-um aetatis iniret annum 16-a maii 1847. Josephus Dobos.