Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-08-13 / 39. szám

PROTESTÁNS GYUAZI ÉS imilll IIP 39. szám. fin Hetedik évi folyamat. Auffustus 13.1848. A' protestáns egyházi közigazgatás. Figyelemmel olvasom e' lapokat. 'S megvallom , igen méltánylám bennök azokat, .kik "egyházi kormányzatunk ügyéhez különböző, de jószándoku javaslatokkal járulának. Óhajtottam volna, hogy az e' körül fenforgó kérdések no csak az irodalom terén, de honn, házi tűzhelyeinknél hasonló ügyszeretettel vitattatva, az illető egyházmegyék 's kerületek asztalairól egy előleges zsinat tanácskozása alá vitetlek volna át. Ez ugyan nem történt meg, de történt mindazáltal egy pótlék-intézkedés, miszerint az ágostai vallásúak részéről közelebb Pesten tartott egyetemes gyűlésen határozatba ment, hogy az egyetemes gyűlés a1

minisleri értekezlet folyama alatt is együtt fogván maradni, evvel az értekezletre menő követek folytonos érintkezésben lenni tartoznak. Emez intézkedés igen hclyeslendö, ép azon okoknál fogva, mellyek a' ministeri értekezletet megelőzőleg, az öszves magyarhoni protestánsok részéről tarlandolt zsinatra nézve állanak. És részemről fölötte sajnálom, hogy egyházi közigazgatásinknak a' ministeri uj kormányrendszerrel öszhangzatba hozandó aulonom jogai, ezeknek az egyházak és tanodák reformjaira kiterjeszkedő részletei, mellyek e' napokban magának a' törvényhozásnak is olly szétágozó discussióját idézék fel —• egy előleges zsinat tanácskozásának tárgyaivá nem tétettek. Tapasztalásból tudom, mennyire szélágaznak magok a' protestánsok e'nevezetes tárgyal illető nézetei. Mondalik ugyan, hogy tartattak egyh ker. gyűlések , honnan a' küldendő kövelek utasítással láttatnak el 's könnyű leszen igy bemutatni a* provincziák érzelmeit, mellycknek öszponlositását az egybegyűlendő hitrokonok közös érdeke 's ez érdekbeni testvérisége csak elősegíteni fogja. Remény leni illyesmit lehet, de reá egyszersmind } mint bizonyosra számítani — rosz és hanyag politica. Megmondom az okát. A' protestánsok elei reformálták a' vallást; tisztiták 's javilák azt, mikép meggyözödésök islene sugalta. Szóval: munkálódtak és haladtak; mert e1

szó „reform4

1

mindent megszenved inkább maga körül, csak a' megállapodást nem. De ők mindent el nem végezhetének. Azon kor, mellyben ők hitet ujitának, a' türelmetlenség vérontó kora volt; és soha se is tekintsük az azon időben létre jött protestáns egyh. intézményeket úgy, mintha azokon soha változtatni már nem lehelne. Ki ellenkezőt hisz, az lehet ugyan protestáns névvel, de szívben 's lélekben nehezen. Azon időben, midőn eleink a' reform históriai harczát küzdék, majd minden általok alkotott egyh. intézményre rá veré a' kor türelmetlensége szorító bilincsét, 's igy lön a' vallás administraliőja szűk alapra téve, mellyen biztosan tovább építeni mind ez ideig nem lehetett. És ezt sohasem feledve, ép azért nem kell, nem szabd megállappodnunk , mert különben a' retrográd politica kigázolhatían örvényébe sodortatunk. Minden kornak saját jelleme, saját hajlama van. Korunk jelleme 's hajlama az általános szabadsághoz szít, azon szabadsághoz, mellyben az eszmék szárnyait nem szorítják többé középkori InstttnxtÖk zsinegei, 'a mellyben a' iáreadalmi jogok 's igények az egyenlőség alapján feküsznek. Gondolkodnunk kelletik tehát és intézkednünk, hogy egyházi közigazgatásunk reformjánál is a' kor jeligéjének 's irányának mindenkép megfeleljünk. El kell hagynunk azon állapotok megszokását, mellyekhez zsibbasztó 's eddigelé orvosolhatlan körülmények szoktatának. 'S midőn ezt tenni hajlandók vagyunk, ne maradjunk egyedül aT mindent megorvosló idő reményénél, 's ne számítsunk az álladalom polilicai nagykorúsága ollyforma kegyelmére, melly rólunk nélkülünk is fog akkép rendelkezni, hogy az egyenlőség 's viszonosság méz harmatában valahára mi is és tettleg részesüljünk. És ne számítsunk továbbá — mint fönebb is megjegyzém — tétlenségünkben ollyas valamire, hogy hiszen úgy is tudni fogják követeink hitrokonaik érdekét; tudni fogják, mikép a' státusnak mi is gyermekei levén , társas léti jog-, de már positiv törvénynél fogva is igényt tartunk annak javadalmaira ; tudni fogják, mikép a' protestáns pap családos apa egyszersmind, tehát az álladalom segédkezére méltóbban számolhat, mint bármelly más nőtlen plébános, kit nő és gyermekek jövője nem aggaszt. 39