Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-08-10 / 38. szám

vagyok, jobban szeretném, miután a' nevelésnél a' bizalom legfőbb, az egész község általi választást. A' ház elfáradt a' sok ülésben, holnapra kiván ismét ülni jöni. Az elnök kéri, hogy még tovább is üljön 's ök ültenek vala. Mujszer a' halasztás és a' felekezeti iskolák ellensége 's a" mostaniakat tabula rasa gyanánt kívánja tekintetni. Véleménye 's meggyőződése az : hogy legyen közös iskola 's legyenek közös tanodák, az iskolai költségek közadóval fizettessenek, 's az illető nevelési ministériumra bizassék ennek administrátiója azon elfogadott elvek nyomán, mellyek a' központi bizottmány által a' ház elébe megvitatás végett előadattak. Sebestyén, Irinyi, Bója az elhalasztás ellen nyilatkoznak. Ez történt aug. 3-kán. Aug. 4-én Repeczky Ferencz kérdezi a' cultusministert : valljon az egyházi személyzet járandóságaihoz tartozott párbért és robotot, millyen az egyház s lelkész telkeinek mivelése, tettleg megszüntette-e közoktatási minister úr, vagy legalább czélba vette-e a nép ezen terheinek megszüntetését ? Mire a1

eultusminister úr így felelt : „Az egyes vallásfelekezetek egyházi szükségeinek ellátására nézve törvényjavaslatot nem nyújthattam be, mert elébb csak rendeléseket kellett tennem az iránt, hogy az egyes különböző felekezetűek egyházjövedelmeiről, melly az ellátásnak első básisa, magamnak tudomást szerezhessek. Ezen intézkedések nyomán annak tudomásához még eddig nem juthattam ; mihelyt ez meg fog történni — mit rémelek, hogy őszig megtörténendik — azonnal a' jövő sessio alatt bátor leszek a' tisztelt háznak kötelességem szerint azok nyomán kidolgozandó törvényjavaslatot előterjeszteni. Bernát és Halász, Patay az elhalasztásra szavaznak. Palóczy László közös nevelést kiván. „Megvallom őszintén, igen szereltem volna, ha eultusminister úr egy kissé biztosabb adatokon, 's bővebb ismereteken alapított törvényjavaslatot terjesztett volna elö. A' második osztályban, mellynek egyik csekély tagja vagyok, megkértük eultusminister urat, hogy némelly körülmények iránt világosítson fel bennünket. Sokban felvilágosított 's köszönettel vettük; de azt is hozzá tevé „hogy bizony többre nem mentem,mint erre. Meg van hagyva a' törvényben, hogy hallgassam ki a' felekezeteket,'s én e' végre a' 8 protestáns superintendentiát felszólítottam, hogy augustus l-re küldjenek ide Pestre követeket, 's mondják el véleményüket. De ez nem történhetett meg, mert arra számítottam, hogy addig talán a' diétának is vége lesz, azonban ennek vége nem lett; 's időközben Magyarországhoz jött Erdély is, onnan is meg kellett tehát híni a' superintendentiákat. Kitűztem tehát határnapul seplember l-étu

. Ez bölcs intézkedés , tökéletesen helyeslem. Sept. l-re tehát mind a'magyarországi mind az erdélyi, superintendentiák követeket lógnak küldeni, 's ezektől mind azt, mi jelenleg az iskolák alapja, mind pedig azt, hogy miben állnak óhajtásaik 's kívánságaik, a1

eultusminister körülményesen *s diplomatieus hitelességgel fogja megérteni. Hanem méltóztatott azt is mondani, hogy mivel nem értekezhetett a' felekezetekkel, tehát megszólított némelly tekintélyesebb mind catholicus, mind protestáns egyéneket. Kik legyenek azok, kiket megszólított, nem tudom, nem is akarom tudni: de előre meghiszem, hogy minden bizonynyal jelentékeny emberek voltak, kiktől lehet tanácsot kérni. De azt tartom, hogy egy-két embernek, vagy talán 20—22-nek véleményét vagy akaratát nem lehet az egész község véleményének vagy akaratának tartani. 'S azon néhány ember azt mondotta : maradjanak az iskolák külön osztályozva. Elhiszem, hogy mondották ; de ha netalán azon római katholicus egyéneknek is, kiket eultusminister úr megszólított, ez volt véleményök: azt tartom, ezt sem lehet a' catholicusok összege véleményének tekinteni. 'S kivált mi protestánsok csak a' többségnek 's törvénynek hódolunk, hanem nálunk tekintélytisztelet nincs is ; mert ha tekintélytiszteletet ismerünk el: ugy nem vagyunk többé protestánsok. Hunfalvy az elhalasztás ellen nyilatkozván és ezen számokkal áll elö : „Statisticai felszámolás szerint országunk lakosainak száma 15 milliót tesz; ezen lakosságból az iskolákban járó gyermekek száma legalább 3 millióra megy, 50 gyermekre egy-egy tanító szükséges ; egy tanítónak ellátása legalább 4 száz forintbakerül. Már most ezen költség csak igy felvéve 24 millió ezüstbe kerül évenkint, mellynek öt száztóli tökéje 4 száz nyolezvan millió. — Akármellyik forrásból kerül ezen költség, bizonyosan csak az egyesek zsebére kell ismét visszamenni. Annyivalinkább, minthogy ezen törvényjavaslatban nincsenek érintve és értve az országos közalapítványok vagy más fekvő jószágok. Itt azon alapítványok értetnek, mellyek az egyes községeknél vannak. Azt mondják, hogy jövőre azokat is összesíteni kell, ez ollyan kérdés, melly a' községi életbe vág. Meg vagyok győződve, hogy nekünk nem kell olly alapokat tenni, mellyek által a' községi életnek erejét megsemmisítjük. A'melly községben vannak illyen közalapítványok, mellyek nagy fáradsággal gyűjtettek, hadd élvezzék azokat. Ez ellen alig lehet kifogást tenni. A' fökérdés ezen dolognál, mint előttem szólott tisztelt öreg úr mondotta, bizonyosan az, hogy közösek legyenek az iskolák, vagy sem. A' tisztelt régi törvényhozó úr beszélte , hogy fiatal korában illyen iskolába járt, és millyen testvériség támadt a' gyermekek közt. Azonban különbözik a* mi korunk az akkoritól. Nem kell messze menni a1

história vizsgálatával, azt mindnyájan tudjuk,