Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-08-10 / 38. szám

mutatja. — A1 második joga tehát a1

státusnak az, hogy az iskolák fentartására adót vethet ki; 's pedig hasonlót 's olly arányban, mint a1

státus többi szükségeire. — Harmadik joga 's státusnak a' föfelügyelés. Theoriában ezen jogot kevesen vonják kétségbe; hanem épen ott fekszik a' nehézség, hogy e' jognak applicátiójára nézve, végtelen különbség létezik. Vannak ollyanok, kik az iskolát 's az egész népnevelést tisztán a* szabadság hasisán akarják alapítani, 's kik a' státusnak minden beavatkozásában valóságos zsarnokságot látnak. Vannak ismét mások, kik ezen theoria ellenkezőjét állítják, 's mondják : a' nevelés egészen 's kizárólag a' státust illeti, 's a' nevelésre sem az egyes szülőknek, sem a' községeknek befolyást engedni nem kell ; hanem minden egyes polgárt a' státus neveljen mintegy közvetlenül. — Az első véleményre nézve nem szükség, hogy hosszas czáfolatba ereszkedjem ; mert úgy hiszem, a' tiszt, házban kevesen lesznek, kik a' nevelésben semmi befolyást nem akarnak fentartani, de vannak sokan, kik ismét a1 nevelésben a' státus omnipotentiáját óhajtják. Én azt hiszem, hogy ha mi jó népnevelést akarunk, úgy a' szülőknek a' nevelés körébei igen tetemes befolyását kizárnunk nem lehet; nem pedig főkép azon befolyást, mellyet a' szülök összesége, a' községek, a' népiskolákra gyakorolnak. 'S ebben fekszik egy igen nagy fontosságú kérdés, t. i. kell e' a1

népiskolára befolyást adni a' községnek vegy nem ? Ennek theoreticus argumentátiójába nem ereszkedem ; mert a' világ példája mutatja, hogy a' népiskolák épen ott virágoznak leginkább, 's épen ott bizonyulnak be legjobban *s legczélszer- bben rendezetteknek, hol a' közsé, eknek tetemes befolyás van engedve, mint például Amerikárau, Sehweiczban 's Németország azon tartományaiban, hol a' községek eme befolyása megengedielctt. Az ellenkezőre, t. i. a' kormánynak kizárólagos hatalma ellen, példát mutat Francziaország, hol minden iparkodás mellett, az iskolaügy sokkal alantabb fokon áll, mint átalános, vagy legalább a' felsőbb osztályok miveltségénél fogva állnia kellene. l)e legnagyobb példa Magyarország , hol azon felsőbbség, mellyet a' protestáns iskolák maguknak kivívtak, kétségkívül nem másnak tulajdonítható, mint azon befolyásnak , mellyet a' protestáns községek a1

protestáns iskolákra gyakorolnak. Én tehát a' községek befolyását igen czélszerünek tartom. De van még egy kérdés, melly szoros összeköttetésben áll a' többiekkel, 's melly, — a' mint gondolom, — talán némi discussiókra is fog alkalmat adni, 's ez azon állás, mellyet a' különböző vallásfelekezeteknek az iskola irányában el kell foglalniok. Volt idő igen tiszt, ház , hol az egyház az iskolát tulajdonának tekintette. Igen természetes, minthogy akkori időben a' keresztény inkább a'jövő, mint a' jelen polgárának tekintette magát 's azok működtek nevelése körül, kik öt e' jövő életre előkészítették; annyivalinkább általános volt pedig az egyház ezen befolyása , mennyivel kevesebb contestáltatott az egyházi hatalom részéről, 's minél szivesebben engedte át a1

nevelést a' világi hatalom az egyháznak. Akkor tehát az egyház az iskolát valóságos tulajdonának tekintette; 's vannak még most is státusok, hol az egyház és iskola olly szorosan egybefüzetelt, hogy jóformán az egyházi hatóságon kivül az iskolára semmi más nem gyakorol befolyást. Közönségesen azonban e' követelések illy ahsolut modorban nem állíttatnak fel; hanem a' mennyiben az egyház és az iskola aránylagos állásáról van szó: tulajdonképen két kérdésre reducáltatik az egész. Az első kérdés az : el kell-e különözni a' vallásos oktatást az oktatás többi részeitől ? Erre nézve kétség kivül azt kell felelni , hogy el kell különözni. A' vallásos oktatás olly valami, — főkép olly országban, hol különböző vallásfelekezetek vannak, — mit az oktatás többi részeivel össezavarni nem lehet. El kell tehát azt különözni,'s az illető vallások lelkészeinek átadni. — De a' másik kérdés, melly itt felmerül az, kell-e minden egyes vallásfelekezet számára külön iskolát nyitni ? E' részben, megvallom, igen szeretném, ha a' tiszt, ház e' kérdést nem mint elméleti, hanem mint tisztán gyakorlati kérdést méltóztatnék tárgyalás alá venni. Én részemről meg vagyok győződve, hogy kétségkívül el fog jöni az idő, a mikor a népnevelésben, mint a felsőbb nevelésben is, a' vallások szerinti elkülönzés nem leend szükséges; 's kívánatosnak tartom, hogy ezen idő minél előbb bekövetkezzék, már csak azért is, mert akkor azon akadályok sem léteznének többé , miknél fogva a' vallásos oktatást az oktatás többi részeitől el kell különözni. Ha egyszer meg jött az iclö, akkor az minden convulsiók nélkül megtörténhetik, de felfogásom szerint, nem olly köznépnevelési törvényt kell hozunk, melly benünket nyugtat meg, hanem feladásunk olly törvénnyel állni elő, melly megnyugtatja az ország polgárainak éppen azon részét, mellvre a'népnevelés törvénye legnagyobb befolyást fog gyakorolni. — E' részben én tisztelt ház! azon meggyőződésemet nyilvánítom, miszerint a' népnevelést tekintetében a1

kényszerítő iskoláztatás 's az iskolák közössége egyszerre behozatván, az országot a' legnagyobb nyugtalanságokba fogná ejteni. Én tehát részemről törvényjavaslatomat ugy indítványozom, miszerint a' nép vallásos oktatása az oktatás többi részeiről elkülönöztessék. Azon helységekben , hol több vallásfelekezetek vannak együtt , de az egyes vallásfelekezetüek , vagy minden felekezet olly esekély számmal van, hogy az egyes vallásfcleke-